Tabula rasa

Mocsokban ébredtem,
mégis tiszta maradtam,
hiába öntöttek küszöböm elé
annyi szemetet.

Esténként hazugság vetett nekem ágyat,

s ijesztő álmokat látott a kerevet.

  
Üres reggeleken sovány volt az étel:
„kötelező” indításként

kaptam néhány kopírozott szót,

a főfogással más lakott jól.
Korgó gyomorral émelyegtem –
eljött a böjt ideje.

Mosolyogva lépek át az újabb
szeméthegyeken,
már csaknem plafonig ér a szenny,
mégse verem falba fejem,
eltakarítom az akadályokat,
közben hallgatok, nyelek nagyokat,
hogy lelkem könnyebb legyen.

„Tiszta udvar, rendes ház” –
falvédőszöveg, mégis igaz.
Udvaromat már rég belepte a gaz,
ide nem elég fűnyíró,
szakképzett kertész kell,
hatékony gyomirtó…

de tavaszi napfény fürdet sugaraival,
csendes eső mossa fáradt lelkemet,
s maradt még hófehér lapom,
melyre színesebb életet festhetek.

A kép forrása: Pinterest.

Vangelis & Irene Papas – O! Gliki Mou Ear

Szeánsz

Tegnap betoppant hozzám a Halál. Arra eszméltem, hogy valaki áll az ajtóban, árgus szemekkel néz rám. Nem ismertem fel, komor, szikár, csontos öregembernek képzeltem. Akkor sem volt tőle félelmem, s most sármos férfi magasodott előttem: laza testtartás, szegecses fekete farmer, feliratos póló, tornacsuka, haja füle mögé tűrt félhosszú, barna, inkább menő zenésznek tűnt.

Erőtlenül feküdtem, szobámban síri csend, a láz pirosra festette arcom, verejtékben úszott a testem, homlokom is gyöngyözött. Két nehéz lélegzetvétel között beszűkült tudatom, égő szememmel homályosan láttam.

Elindult felém, nem ijesztett meg az idegen, már ahhoz sem volt erőm, hidegen hagyott. Hanyagul ágyam szélére telepedett, nevetve mondta ki a rettegett nevet. Meg se lepett, egykedvűen vettem tudomásul, hogy értem is eljött, időm letelt.

Csodálkoztam, amikor hogylétem felől kérdezett. Talán a képzelet játszik velem? Nem erre számítottam. Azt hittem, csak elragad, magával ráncigál, de a Halál nem mozdult, nem kellettem neki. Megtapintotta gyenge pulzusom. Még meghalni sem tudok rendesen, futott át kába fejemen. Nálam ez is fordítva működik.

Nem vagyok jól, nyöszörögtem fázósan a paplan alatt; utálom ezt a világot, elegem van a sok hazugságból, hogy irigység ütött mindenhol tanyát, és nem számít már az ember, mindenki gesztenyét sütöget, nem másét, sajátját, az egész világ beteg. Hiába gyógyítanám, már rég elveszett. Csömör a köbön, kőkemény falakba ütközöm, börtönöm ajtaja lakatra zárva, és egy árva könnycsepp se jön belőlem, pedig alig bízom a jövőben. 

Ah, nekem nem kell a lírád, inkább írd át a jelent, hogy a holnap szebb legyen. Maradt még időd, tőlem megkapod. Teát főzött, mézet csorgatott bele, kortyolgattam csendben, kezdtem magamhoz térni. Néhány órát eltöltött velem, majd felpattant, aztán sarkon fordult, és magamra hagyott, hogy folytassam az életem.

A kép forrása: Pinterest.

Liquid Cinema – Aeterna Extended

Csalóka

Szomorkás a reggel,
Te nem vagy itt,
én sem vagyok ott.
Tótágast áll bennem a tavasz,
esőfelhők gyűlnek –
csalókának tűnhet,
de nem az.
Az ereszről már csordul is a víz,
cseppek kopognak ablakomon,
és nem tudom, hova lettem
ezen a márciusi kedden,
bent rekedtem az idő labirintusában.
Maradok még,
nem kutatok utat,

nem kell kijárat,
inkább elhagyom magam.
Jó megbújni felhőim között
s érezni,
hogy szívembe költözött
az Eső.

A kép forrása: Pinterest.

Secret Garden – Sometimes When It Rains