Izgatottan vártam, mintha az én kötetem lenne, bár szinte esélytelennek tartottam, hogy pénteki feladással pár nap múlva eljut hozzám, mégis kétszer (már felügyelet nélkül) lemankóztam az öt lépcsőn, túráztam a postaládáig, hátha megérkezik. Második alkalommal dupla sikerélmény: megállapítottam, hogy egyre jobb az állóképességem, és nem volt üres a ládika sem, benne lapult a boríték. Irány a terasz, lehuppantam a kerti székre, türelmetlenül bontottam ki. Kíváncsiság kerülgetett, mert ez a könyv olyan kalandosan született, hogy tátott szájjal olvastam Julcsi posztján, amikor nemrég előállt a történetével.
Ezt nem mesélem el, a végén mellékelem a linket, érdemes elolvasni az említett posztot, nekem élmény volt, fontos felismerésekkel. Annyit azért elmondok, hogy eddig több okból is haragudtam a mesterséges intelligenciára, illetve az emberre, aki rossz célokra használja, az irodalom terén kifejezetten ártalmasnak tartom az egyre gyakoribb visszaéléseket.
Ebben az esetben azonban másról van szó. Épp Julcsi kötete visz közelebb ahhoz, hogy megbarátkozzam vele, hiszen olyan célra „szövetkeztek”, ami határozottan épít, szinte játszva lehet tanulni elérhetetlennek tűnő dolgokat is, bizonyítást nyer, hogy nincs lehetetlen. Nem számít a kor sem, ha valamit nagyon akarunk, képesek vagyunk megvalósítani.
Ez a kötet őszinte, emberi, tiszta, teljes harmóniát alkot a hófehér borítóval, a hátlapon lévő vers tükrözi mondanivalóját, üzenetét, éppen ettől nagyszerű. Egy olyan világban, ahol viharos a közhangulat, állandósulnak a szópárbajok, a végletekig menő csörték, jólesik egy kis nyugalom. Jólesik elszakadni a külvilágtól, bekuckózni egy csendes zugba, csipegetni az Életmorzsákból, hogy mielőtt elfelejtenénk, felelevenítsük, milyen felemelő érzés embernek lenni.
Szívből ajánlom mindenkinek Julianna P. Pálffy kötetét, és nem véletlenül teszem.
Nem most ismertem meg. Tíz éve követjük egymás írásait, posztjait, így kialakult róla egy hiteles képem, amelyet másoknak is látni kell. Úgy gondolom, hogy érdemes. 😤
DRÁGA JULCSI,
nem túlzok: a könyved egy csoda, és még nem olvastam el tüzetesen, mert pár óra alatt nem lehet, de annak ellenére, hogy ismerlek, tele van meglepetéssel: szerkesztetted, lektoráltad, borítótervet készítettél, a számítógépes tördelés és a tipográfia is remek, a kötetben lévő illusztrációk egyszerűek, beszédesek, gyönyörűek, az OpenAI pedig kiválóan egészített ki. Ehhez tényleg barátságba kellett kerülnöd vele, hogy ne helyetted, hanem érted legyen jelen.
Egy mondatot kiemelek abból, amit L., az OpenAI mesterséges intelligenciája írt az olvasók köszöntésénél:
„Nem azért javított, hogy tökéletes legyen, hanem azért, hogy igaz legyen.” – úgy gondolom, hogy éppen emiatt lett tökéletes könyv.
Kíváncsi olvasókat kívánok hozzá, legyen töretlen az alkotókedved, és hálásan köszönöm, hogy részese lehetek az örömödnek! 😤💖
Sok-sok szeretettel, őszinte barátsággal,
köszönettel: Kankalin 💜🌼🌿🌼💙
*
📖 KEDVES OLVASÓK,
megosztom P. Pálffy Julianna oldaláról a fent említett linket, itt több titkot lehet megtudni a könyv születéséről, és az elérhetősége is megtalálható – mert könnyen elérhető, árban is. 😊
.jpg)
