a régi képe bennem él.
Ha láthatom virulni újra,
nem érdekel, ha nem beszél.
Szemében ott a tűz, mi éget,
s az ajka íve még igézet,
pedig fakult a szépián –
talán maradna szép nyitány?
De Jevgenyij, hiába néma,
sorokba írja ritmusát,
a hang a szívbe így jut át,
s lehetne mindörökre példa:
habár dülöng a kártyavár,
az Ön szerelme Tánya már.
A kép forrása: Pinterest.
Szia Kankalin!
VálaszTörlésÉlmény olvasni ezt a versed. Biztosan sokszor elolvasom még. A zene is nagyon jó választás.
Ölellek szeretettel:
Vox
Drága Vox,
Törlésezt én is szívesen olvasom, sőt, újra megnéztem a filmet is.
A zene csak bekúszott a fülembe, maga a videó hozta elő belőlem az Anyegin-strófát, és akkor már úgy voltam vele, hogy legyen a téma is Anyegin, "kankalinos" körítéssel. Mindenképpen akartam írni egy kötöttet, mert egy ideje elhanyagoltam. Szonettet terveztem, de a felvétel elterelt. Nem bántam meg. :)
Örülök, hogy neked is tetszik. :)
Ölellek szeretettel: Kankalin