2011 óta vagyok a Fullextra Irodalmi és Művészeti Portál tagja, de úgy érzem, igazi FULLOS csak 2016 januárjától lettem, amikor estelente (Nyolcas József) javaslatára bekerültem egy kis csapatba, melynek tagjaival – kikapcsolódásként – azóta is közösen verselgetünk. Azt hiszem, ez hozta az első áttörést, hiszen próbatétel elé kerültem, hogy mennyire vagyok képes másokhoz igazodni, adott feladatokra koncentrálni, beleélni magam olyan helyzetekbe, amelyek első ránézésre gordiuszi csomónak tűnnek. Ezen kívül – amennyire szerény tudásomból telik – építő kritikákat megfogalmazni, saját látásmódommal olvasni, ötleteimmel kiegészíteni a megszületett műveket. Azóta majdnem öt év telt el, és még mindig „játszunk”, bár nagyon megviselt, hogy Józsi már nem lehet velünk. Kritikái sokat segítettek haladásomban, a mai napig az ő szemével is átnézem késznek tűnő verseimet. Hiszem, és igyekszem bizonyítani, hogy jól döntött, amikor meghívott a műhelybe.
Irodalmi fejlődésemben kiemelem aLéb szerepét, akitől legtöbbet tanultam a versekről; főleg a szonettek terén megtett utamat határozta meg a sok építő vélemény, melyeket az elmúlt tíz évben kaptam tőle.
Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy két antológia lektorálásában is részt vehettem, ez a belém vetett bizalom erősítette a „FULL”-hoz való kötődésemet.
Elfoglaltságaim, egészségügyi problémák és némi kisebbségi érzés miatt csak több év eltelte után vettem részt találkozón, ám ezt a legszebb emlékeim közé tettem; bizonyosságot szereztem arról, hogy nagyszerű társaságban vagyok. Feledhetetlen élmény volt, hogy fizikai valót öltöttek azok a kedves alkotótársak, akikkel ezen a netes felületen ismeretségbe, sőt, néhányukkal barátságba kerültem.
Ehhez a helyhez fűződik Csillagokba írva című kötetem is, melynek létrejöttében Máté Laci (winner), Fazekas Miki (mickey48) és Hepp Béla (aLéb) voltak segítségemre.
Néhány szó az írásról: már akkor grafomániás lettem, amikor megtanultam a betűket, de csak 2009-ben merültem bele komolyabban; kezdetben csak a Napvilág Íróklubon publikáltam.
Leginkább a versek birodalmában érzem jól magam, ezen belül a kötött formákat – elsősorban szonetteket – részesítem előnyben. Hiszem, hogy van helyük napjaink költészetében. Ez egy varázslatos világ; mire észbe kaptam, máris bűvkörébe kerültem.
Az utóbbi időben kitérőt tettem a szabad versek felé; különleges utazás ez, és én szívesen kirándulok számomra ismeretlen területekre, mert vonzanak a kihívások. Arra is jó volt ez az elkanyarodás, hogy erősödjön, bizonyítást nyerjen bennem a kötött formák, szonettek iránti hűség.
Szeretek játszani ritmusokkal, a szabályok között felhőtlennek és szabadnak érzem magam.
Fontosnak tartom a kritikát, mert hozzásegít a folyamatos tanuláshoz, fejlődéshez, szélesebb látókört eredményez, emeli az alkotások színvonalát.
Az írás számomra menedék, biztonságos sziget. Olyan terület, ahol komfortosan érzem magam, ki tudok kapcsolódni. A levegővételhez hasonlítom, vagy betűk, szavak harmonikus dalához.
Hiszek a szavak gyógyító erejében.
A Kirakatot nem volt egyszerű berendeznem, nehezen döntöttem, végül olyan verseimből állítottam össze, amelyek – valamilyen szempontból – meghatározták jelenlegi irodalmi pályámat, azóta is kísérnek, és a jövő felé mutatnak.
Köszönöm mindazok fáradozását, akik sokat tesznek ezért a barátságos portálért és köszönöm, hogy tagja lehetek ennek a – számomra irodalmi otthont jelentő – közösségnek. Végül, de nem utolsósorban megköszönöm a kedves olvasóknak a sok szeretetet, melyet tőlük kaptam és kapok.
Nagyszerű válogatást tettél a FULL Kirakatba.
VálaszTörlésMindegyik vers nagyon szép, de a Himfy-ciklusra kevés azt mondani, hogy szép. Kiemelkedő ez a ciklus, az eddigi műveidből.
Szeretettel olvastalak. (Most és mindörökké)
Vox
Ámen! :)
TörlésKöszi, Vox, örülök, hogy még nem untad meg a verseimet. :)
Szeretettel: Kankalin