mennyezet-bámulva nem mozdulok
nem hiszel hitemben hitetlen vándor
vad véreddé vált örök örvény vagyok
szomorú szemeddel oly szépnek látlak
lelked a lelkembe így menekül
lelkem a lelkedbe fészkelve szárnyal
óhajos sóhajunk létbe merül
lepkéket kutatok igéző jelként
halk mosolyommal ébresztelek
halk mosolyoddal óvod az álmom
érzéken táncol a képzeletem
vádak és árnyak tűnjenek messze
érezd a sorsot mit így adhatok
ha zongora dallama zendül az estben
halld hogy még mindig veled vagyok
The Best Of Rachmaninoff
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése