Amíg alszol

Amíg alszol, 
írok neked egy verset – 
csak csendben, 
nehogy felébresszelek;
szófogadó a papír, 
nem pisszen, 
nem sercen a tollhegy sem, 

száműzöm a radírt, 

spontán születnek a sorok. 

Figyelem, 

ahogy a pajkos hajnali fény 

szemhéjadon megpihen, 

arcodat fürkészi, 

szemed sarkában a szarkalábakat, 

nevetőráncaid 

békésen simulnak el 

szelíd érintése alatt; 

nem bosszantanak 

hétköznapi gondok, 

a világ sorsa 

meg a szélmalomharc, 

melyet napról napra vívsz, 

most nincsenek csaták, 

pedig jól áll neked, 

amikor keresed az élet igazát. 

Békésen szuszogsz a párna redőin, 

pulzusod sem vágtázik 

órákon át 

eszeveszett iramban, 

álmod felhőtlen. 

Jó nyugodtnak látni téged, 

magamhoz ölelnélek, 

megadón engedném, 

hogy te vigyél magaddal, 

hatalmába kerít a pajzán gondolat, 

ahogy megadom magam, 

de hagylak aludni, 

a kávé is várhat, 

majd később hozom neked ágyba;

inkább veled pihenek még, 

észrevétlenül
visszabújok melléd.

Kép - Pinterest

David Gilmour - And Then... (Official Audio)

Napvilág Íróklub  >>> itt