nyomába rőt levél lohol borúsan;
fakóra vált a napnyaláb, ha túlnan
egy hűs futamra már elúszik, csalfán.
A fák is úgy hajolnak, hogy megérzik,
életük halálba tart, de lesz Tavasz,
mi újra várt csodát csal, derűt fakaszt,
mikor sziromra száll a kedv zenéin.
A Sors ilyen; úgy vesz el és ad nekünk
világnyi pusztulásra puszta létet,
hogy megannyi árnya néha fényre küld,
tüdőt szorít, de újra szít a lélek,
és csak élni kell, csak győzni ott belül,
hol őszbe tűnsz, s talán tavaszba tévedsz.
%20szonett%2021%20The%20tree%20of%20life.jpg)
Kép - The tree of life (Pinterest)
Kép - Desktop Nexus
Szeretettel ajánlom aLébnak, aki által megismerhettem
a szonettek valódi és emberi szabályait, gyógyító erejét és mélységét.
Köszönöm. :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése