Álmodom ébren

Elhaló hangodat álmodom ébren,
Lopva tolakodik szüntelenül...
Mint rebbenő fűszál alkonyi réten,
Vagy csillagvándorlás - nesztelenül.

Könnyeim zúdulnak hegyi patakként,
Vájnak a lelkemből bús szeletet.
Cseppről cseppre lázad az énem,
Felváltja való a képzeletet.

Bömböl a gitár, nyekereg a húr is,
Habfehér teste csak téged kíván.
Tombol a vér-folyam, fájdalmas élnem,
A zene mást üzen, mint hajdanán.

Tompul az agyam néma-sötétben,
Ordít a csend és zúg a homály.
Arctalan fantomok kergetik egymást,
Zokog a pengető, sír a magány.

Vinnyog a tremolo, jajdul a Marshall,
Csacska-reménnyel égbe kiált.
Nehezül a szemhéj, áttör a sóhaj:
"Idefentről majd vigyázok rád!"


éjszakai alvás helyett

Hópihe-álom

(A Világ Közepére)

Távoli ormokon, délceg bércen
fenyvesek sírnak, fütyül a szél,
belepi a fákat jégcsapdunna,
reszket az erdő, támad a tél.

Roppan a hó suta léptek súlyán,
a tölgyfalevél sem zizzen már,
szunnyad a smaragd, pilled a mélyzöld,
némán didereg az álomtáj.

Hópihe rebben tejszínű égen,
lopva telepedik arcomra –
kéjtüzet oltva, sajdul a lélek,
s az emlékfüzérek gyöngysora.

Gyerekhad éled, csusszan a jégen,
szánkó siklik a patak felé,
kurjongat ifjú, pirul a lányka,
megbabonáz a csillagos éj.

Kristálycsengettyű zengi a hajnalt,
de Holle anyónál szétrebben,
ébred az erdő víg kacagástól,
s a hópiheálom elröppen.

Nekem a "Világ Közepe" életem végéig Eplény marad.
Kép: Eplény, Síaréna - Holle Anyó Panziója (Web)

Jingle Bells: Sad Christmas (INSANE Piano Cover)

Napvilág Íróklub >>>klikk