avarra sírja bánatát az Isten –
esőt szitál, s megannyi könnye volna,
hogy enyhet árva koldusokra hintsen,
de jő a tél, szakadt ruhákra dermed,
szegények álmait fagyasztja dalba,
sehol kenyér, meleg, hiába tervek,
vacognak éhesen –, kevés hatalma;
tavaszra testük is soványra sorvad,
erő alig marad, szemernyi élet,
a nyár se hoz vigaszt, talán fasor, pad –
gyalázatos, hogy ennyi sors enyészhet;
az ősz üzent, s a szívbe költözött,
találd meg őket ott, a köd mögött.
Ez a szonett egy feladatra született, a FullExtra Irodalmi és Művészeti Portálon írtam, ahol rendszeresen "játszunk" egy jó csapattal.
Feladat: mély hangulatú shakespeare-i szonett. Szerepeljen benne a négy évszak – ősz, tél, tavasz, nyár sorrendet tartva, a záró két sorban ismét jelenjen meg az ősz, és ezek a sorok (lehetőleg) tíz szótagosak legyenek. A megadott szavakat szabad toldalékolni.
A ritmust nem kötelező, csak ajánlott tiszta jambikusra írni.
Kankalin,
VálaszTörlésez a szonetted fantasztikus.
Nem, nem fantasztikus, sokkal több, mélyebb, igazabb, valódibb, érzékenyebb.
Nem igazán találom a szavakat, hogy kellően méltassam ezt a szonettet.
Megsirattam. Ez persze nem mond sokat, ez a tény nem a versed emeli a legmagasabb polcra, de kevés dolog van mostanában az életemben, ami könnyeket csal a szemembe, így azt gondolom, ezzel a "titokkal" elmondtam mindent.
Pár hónapja azt mondtam egyik versedre, hogy amíg nem írsz "jobbat" az lesz a kedvencem. Jobbat írtál. :) Ez a szonetted lett most a kedvencem.
Élmény téged olvasni. Felemelő élmény.
Szeretettel
Vox
Szia Vox! 🙂
TörlésÚgy vagyok a szonettjeimmel, hogy mindig az utolsót szeretem legjobban (az első mellett), sokáig visszhangzik bennem, miután megírtam. Ez nagyon friss, szinte meg sem száradt rajta a tinta, még babusgatom, érlelgetem, amíg teljesen véremmé nem válik.
Nagyon megható, ahogy említetted ezt a szonettet, hiszen jól ismered az összes művemet, így a véleményed megalapozott. 🙂
Örülök, hogy ez lett a kedvenced. Mélyről jött, mint a többi, de ez most amiatt is más, mert megerősödött bennem a kötött formák iránti vonzalom. Remélem, tudok még olyan szonettet írni, hogy a meghatódás könnyei jelenjenek meg a szemedben. 🙂
Köszönöm, hogy mindig olvasol, erősítesz. 🙂 🌷💗
Szeretettel: Kankalin
Nem is figyeltem rá hogy szonett, annyira átélhető átérezhető, hogy maga a forma fel sem tűnik, csak ha a végén elemzi az ember, hogy tulajdonképpen mit is olvasott, és újra, meg újra elolvassa. Ráadásul empatikus vagyok az ilyen versekhez és azokhoz az emberekhez, akiről szól. Köszönöm neked, kedves Kankalin!!
VálaszTörlésA szonettek állnak legközelebb hozzám, összes - különböző műfajú - írásom harmadrészét teszik ki. Eleinte csak kísérleteztem, nem volt eléggé tudatos a forma alkalmazása. Az idő múlása magával hozott egy érési folyamatot, így jutottam el addig, hogy az ösztönből átgondolt versek születtek. "A köd mögött" már ennek az eredménye.
TörlésÉrdekes, hogy a tudatos írásban is megmaradt az ösztön, mert amikor szonettet írok, le kell mennem alfába, hogy megszólaljon a mondanivalóm, de hamar bele tudok merülni a gondolatokba.
Örülök, hogy tetszett.
Kedves István, köszönöm szépen, hogy elmondtad a véleményed! :)