2011. január 2., vasárnap

Az én apám

Apám szemére ráborult az álom,
eltakarta rég-riadt tekintetét.
Sóhaján lopózom, s talán tört kezét
simítanám, de már sosem találom.

Kortalan konok, kőkemény acélba
zártan értek élhető melódiák.
Hallom énekét, a csacska kisdiák...
messzi múlt tanán emelt önmagamba.

Sejtjeit hordozó tükörkép az arc,
mi álmosan köszönt napok hajnalán;
néha dúlt belül, de elcsitult a harc

bágyadón egy ősi country dallamán...
álmaimba rótt szaván a tiszta karc 
síri némaságba bújt az én apám.

2010. December 13-án távozott közülünk. 
Ezzel a szonettel és kedvenc dalával búcsúzom tőle.

A "Kortalan konok"

Telly Savalas - Some Broken Hearts Never Mend



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése