eltakarta rég-riadt tekintetét.
Sóhaján lopózom, s talán tört kezét
simítanám, de már sosem találom.
Kortalan konok, kőkemény acélba
zártan értek élhető melódiák.
Hallom énekét, a csacska kisdiák...
messzi múlt tanán emelt önmagamba.
Sejtjeit hordozó tükörkép az arc,
mi álmosan köszönt napok hajnalán;
néha dúlt belül, de elcsitult a harc
bágyadón egy ősi country dallamán...
álmaimba rótt szaván a tiszta karc –
síri némaságba bújt az én apám.
2010. December 13-án távozott közülünk.
Ezzel a szonettel és kedvenc dalával búcsúzom tőle.
A "Kortalan konok"
Telly Savalas - Some Broken Hearts Never Mend
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése