Egyszer volt, hol nem volt… így kezdődött, akár egy mese, és ugyanilyen mesésen folytatódott.
Ma ünnep van, első szonettem tizedik születésnapja. Kevés a szó, hogy elmondjam, amit érzek.
Visszaforgattam az idő kerekét, újra bejártam az utat, melyen az elmúlt tíz év alatt lépkedtem. Ezt a csodálatos utazást nem egyedül tettem meg, valaki a kezdetektől mellettem állt: Hepp Béla – költő –, akivel aLéb néven is találkozhatnak a szép verseket kedvelő olvasók.
Amit jelenleg a szonettekről tudok, legnagyobbrészt tőle tanultam, hiszen rávezetett, hogy nem elég a szabályokat alkalmazni, a szonetteket érezni kell, így jelenhetnek meg bennük olyan lelki mélységek, melyek magukkal viszik, és bent tartják az olvasót. Ehhez számtalan fortélyt mondott el, szinte betűkig, hangokig bontotta le műveimet, apró titkokat osztott meg velem a szonettek rejtelmeiről, amíg addig nem jutottam, hogy képes legyek egyedül is repülni.
Első szonettem születése is hozzá kötődik. Láncverset kezdeményeztem Rejtegetem dalod címmel a Napvilág Íróklubon, többen csatlakoztak, e közös versfolyamból vettem ki saját részemet, összeraktam belőle egy próbálkozást. Megmutattam aLébnak, aki – első szakaszomat finomra hangolva és felhasználva – szintén saját gondolataiból írt egy szonettet. Valójában akkor éreztem át először igazán, mitől szólal meg; nagy hatást gyakorolt rám, mely ma is visszhangzik bennem. Még aznap megszületett az enyém is. Szinte biztos voltam benne, hogy ebből örök szonettszerelem lesz, és az elmúlt tíz év igazolja ezt a sugallatot. Örök.
Most pedig megosztom veletek a két szonettet, kedves olvasók.
Hepp Béla (aLéb): A Dalrejtőhöz...
Lombok sóhajába rejtem el dalod
álmodón a léha holdfonat mögött
szálló szirmain a fátyol dalra fönt
akkordot remeg, de lent a húr halott.
Éjsötét a csend, s én mégis itt vagyok,
itt a fájó béke vasba öltözött,
megtalál, így falja fel a lusta köd
énekem, és fáj, hogy már nem hallhatod.
Csitt kicsit... a dal nem hal a szívben el,
ott van minden lusta dobbanás alatt,
átkarolni hív, visszhangra ráfelel,
új életre száll, repül a gondolat,
szinte látom is, ahogy megérkezel...
Itt vagyok, ha jössz. Takar a holdfonat...
2010. október 13. Kankaliné a gondolat, az első versszak és az érdem, hogy ez a szonett megszülethetett. :-)
Horák Andrea Kankalin: A Dalnokhoz...
Lombok sóhajába rejtem el dalod
álmodón, a léha holdfonat mögött.
Szálló szirmain a fátyol dalra fönt
akkordot remeg, de lent a húr halott.
Tántorít a csend, eldúdolom, hagyod.
Éjbe tűnik éjem, mélyre költözött.
Zengi dallam-ír, csitítja száz öröm,
lélekből mereng egy rejtett szólamon.
Szél röpíti így a kósza dallam-árt,
rétek bársonyán vidítva jár a fény,
létem káoszát a húr sem érti már,
sírja énekem, de méz az ébredés.
Gitár zengi fönt a néma látomást;
csitt kicsit... a hold melódiát zenél.
2010. október 13. Az első szonettem, ami aLéb nélkül nem jött volna létre, bár itt-ott talán sántikál. Köszönöm, aLéb Tanár Úr! :)
*
2020. október 13. Tíz év elteltével is él a szerelem, most is szonettet írok, a hatvanadikat. Vannak dolgok, melyek soha nem múlnak el, nem fog rajtuk sem ármány, sem idő.
Köszönöm a törődést és a szárnyakat, aLéb! :)
A Dalrejtőhöz... - Napvilág Íróklub >>> itt
A Dalnokhoz... - Napvilág Íróklub >>> itt
Boldog, nagyon boldog születésnapot!
VálaszTörlésÍrj, írjatok még nagyon sok szonettet.
Nem tudtam eldönteni melyik szonett a szebb, mert mindkettő szép - szándékosan nem jobbat mondtam!
Nekem az a szép vers, ami érzelmileg megérint, nem döcögős, "lélekből mereng egy rejtett szólamon" - hogy idézzelek benneteket - egészen lélekig.
Írj - írjatok! - még vagy 120 szonettet, a következő 20 évbe szerintem belefér. :)
Örömmel voltam itt és jólesett olvasnom a szonetteket.
Vox
Szia Vox! :)
TörlésÍrunk, írunk, rajtam nem múlik. :)
Akit egyszer elkap a szonett, örök élet és egy év a kötődés. Ez a forma nemcsak saját magát magát köti meg, hanem azt is, aki egyszer belekeveredik. :)
Kész csapda, de jó benne lenni.
Örülök, hogy tetszettek a szonettek. Én mosolyogtam, hogy most mennyivel másképp írnám meg, de ha azt nézem, hogy ez az első, nem lehetek elégedetlen.
A következőben már összegződik minden tapasztalatom. Az előzőekbe is igyekeztem beleépíteni.
Köszönöm, hogy jöttél! :)
Szeretettel: Kankalin
Oly sok és csodás üzeneteket kaptunk már Tőled kedves Kankalin, de a szonettjeid a korona "fejeden", mintha olvastam volna már szonett királynőnek neveztek méltán!?A mély érzéseid tárháza csak gazdagszik, mint a gyűjteményed verseidből. Megérett egy maradandó emlékre könyv formájában is. Én már vevő is vagyok rá! Az Isten adjon jó egészséget, további ihleteket.
VálaszTörlésDrága Éva, te is folyamatosan üzensz nekem, támogatsz, segítesz kedves jelenléteddel.
TörlésA királynőség nem nekem való, mert nincs jó soruk, úgyhogy megtartom inkább az egyszerűbb udvarhölgy jelmezt, könnyebb foltozni, ha sérülés éri. Ennek ellenére imádom a szonettet, úgy érzem, talán viszontszeret, amiatt tudok kiteljesedni ebben a formában.
Van már kötetem - "Csillagokba írva" -, kilenc év anyagát gyűjtöttem össze benne 2018-ban, itt is látható. Egy újabbal is készülök, bár a legfontosabb fejezet hiányzik még belőle, azt meg kell írnom, hogy teljes legyen.
Köszönöm szépen, hogy itt is erősítesz! A legszebbeket kívánom neked! :)
Szeretettel: Kankalin