Éjjel sokáig nem jött álom a szememre, olvasgatni kezdtem. Lírát kerestem a Google-ban; először Lermontov, majd József Attila verseiben merültem el, később beírtam: Tandori Dezső szerelmes versei. Alig hittem a szememnek, hogy harmadik találatként az én nevem jelent meg, ráadásul egy olyan irodalmi oldalhoz kötve, melynek nem vagyok tagja, sőt, nagyon ritkán járok oda.
Érdekelni kezdett, közelebbről is megnéztem. „Kortárs költők versei: Horák Andrea Kankalin…”.
Megláttam, hogy öt nappal ezelőtt valaki feltette a Poet blogjába azt a versemet, mely egy Tandori-idézettel kezdődik. Könnyezni kezdtem, mert az egyik legkedvesebb versemmel találtam szembe magam, s arra lettem figyelmes, hogy alatta hozzászólások is sorakoznak.
Akkor tört el igazán a mécses, amikor elolvastam ezeket a bejegyzéseket, melyek nemcsak a versemről, hanem rólam is szólnak. Mindegyik megható, felemelő, és van köztük vicces is.
Utánanéztem a blog szerzőjének: napfény13 – valódi neve publikus, ezért nyilvánosan köszönöm meg neki és a többi hozzászólónak.
Legjobbkor érkezett a megerősítő jelzés.
Kedves Napholcz Mónika, köszönöm szépen! 💓
Az eredeti fotót Szilágyi Lenke készíette.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése