2021. december 21., kedd

Intim

A város
mozdulatlanul figyelt,
majd
egyenként hunyták le szemüket
az álmos ablakok.
Az éjfél
ünnepi díszben hallgatott,
megérintett
ez a különös némaság.

És akkor
mellém szegődött.
Belém karolt,
szótlanul csatangoltunk
a hólepte utcán.
Végre béke,
zaklatott hétköznapok után –
fenséges nyugalom járta át
megfáradt lelkemet.

Hazáig kísért.
Lábujjhegyen léptünk be a házba,
otthonosan érezte magát,
mintha mindig hozzám tartozott volna.
Megszabadultam ázott gúnyámtól,
letelepedtünk a kandalló elé.
Nem beszélt,
csak a tűz pattogott muzsikát
meghitt,
imbolygó fényben.

Hajnalig maradt.
Tudta,
nagy szükségem van rá.
Oltalmába vett,
és gyengéden ölelt
a Csend.


Kép – Pinterest


2 megjegyzés:

  1. Szép vers, valóban nyugodt békét sugall. Péter előadása pedig még valóságosabbá teszi! Szeretettel gratulálok, kedves Kankalin!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Kedves István, nagyon örülök a véleményednek és annak is, hogy benéztél a blogomba. Köszönöm szépen! :)

      Törlés