Itt mélázok a gép előtt, próbálom átgondolni, amit az a fantasztikus ember, zenész, apa és férj hagyott rám, aki maga volt a ZENE, az élet, meg minden egyéb, s azon tűnődöm, mit is adott, mit is hagyott maga után, mit vett el tőlem Ő és a ZENE.
Természetesen közben ZENE szól, mint mindig, s nem is akármilyen. Örökké, amíg csak lélegzem, zúdulnak a könnyek, mint a hűs bakonyi hegyi patak áradás idején, dúlnak bennem az érzelmek, próbálom élni újra az életem. Mert az ÉLET ÉLET, élni kell! De tudom-e élni? Igen, tudom! Kell! Szeretném, s fogom!
A végén majd mérlegre teszek mindent, ami emberi számítások szerint mérhető, bár jómagam már most is pontosan tudom a végeredményt.
A ZENE a bölcsőmtől kezdődő, a síron túl is tartó örökös szenvedélyes, kiolthatatlan, mindent elsöprő szerelem. És minden más szerelem, a mostani is e tőből fakadt virágra hihetetlen, elképesztő módon, mint a mesében. Én még ma is balgán, elvetemülten hiszek a mesékben!
Mert minden oly mesés! Olyan szép! Húúúúú!!!!! De mennyire!!!!
A FÖLD ÉS A VALÓ:
Első példaképem a nagyapám, aki kántor-tanító volt. Tőle tanultam a születésemtől fogva énekelni, a zenét szenvedélyesen, feltétel nélkül, vakon, elvetemült módon szeretni.
A második Bozzay József Karnagy Úr, aki Zircen az általános iskolában megtanított a zenét tisztelni.
A harmadik H.T. hosszú ideig férjem és zenésztársam, akitől megtanultam a zenei alázatot és pofátlan maximalizmust: hogy igényes legyek, hozzam ki mindenből a lehető legtöbbet, vagy még annál is többet, meg még ennél is többet, meg még többet bármi áron, ami már nem fizethető. És énekelek!!!
Hiszem, hogy odafentről széles mosollyal nézel le rám, mert mindezt a mai napig a te örömödre is teszem! Meg persze a magam örömére is, mert közben rájöttem: igazad volt. Hát, Tibi, ez lettem én. Ne haragudj, talán nem ezt szeretted volna, de hát ez vagyok én! Andrea, Andi, Suzy, Kankalin, meg miegymás.
Talán értékeled! Remélem! Érted is teszem!
Apró koromtól énekeltem. Ha öröm ért, énekeltem. Ha bántottak, énekeltem. Énekeltem, énekeltem, énekeltem...
Első nagy zenei élményem egy táncdalfesztivál volt. Az összes dalt megtanultam, fújtam, fújtam, fújtam...
Ovis barátaimmal "táncdalfesztivál"-t játszottunk napestig. Az első díj cukros kenyér volt, amit "sajna" mindig én nyertem, így kilóim gyorsan szaporodtak. (Talán ez elmúlt.)
Az általános iskolában mindenféle versenyen indultam az összes lehetséges formációban, bár sokáig nem értettem miért, mert a szereplés maga soha nem vonzott. Talán ami miatt vállaltam, maga az éneklés öröme, meg az, hogy másoknak is átadhatom ezt a féktelen, megmagyarázhatatlan, kiéghetetlen, mágikus, mindent elsöprő szenvedélyt. Akkor még nem tudtam, csak nemrégiben fogalmaztam meg.
A gimiben folytatódott a ZENE-őrület. Zenei társam H.T. volt, aki még ma is szólógitárosa egy zenekarnak, és nem a férjem volt, bármennyire is ugyanaz a monogram. Ő aranyosan kifogásolta a zenei ízlésem, mert szerinte én a "nyálas" (nekem lírai) zenéket szerettem, de azt hiszem, ő nagy hatással volt máig kialakulóban lévő zenei ízlésemre. Talán ma büszke lenne rám.
Aztán jött a nagy áttörés. 18 évesen elkezdtem énekelni egy helyi zenekarban. Egy gyors felvételi vizsga után (szerencsémre) megengedték, hogy szaporítsam náluk a létszámot. Azóta is velük énekelgetek. Nagyon szeretem őket. Hihetetlen, hogy milyen helyzetekből tudtunk együttesen talpra állni! Amikor zenélünk, most is a fellegekben érzem magam. Ez a mindenből kihozó hatalmas erő! Ez a szentimentális, életkedvet adó, mindent legyűrő, mindent maga mögött hagyó, mindent feledtetni próbáló és tudó fergeteges együttlét!
Innen ágazott el a zene-fa több irányba.
Van még egy másik zenekar, aminek nagyon örülök. Az életet és a fiatalságot adja nekem. Fantasztikus! Felemelő! Káprázatos!
Megannyi nagyszerű ember, temérdek fergeteges zenész, akik vigyáznak rám. Az életem köszönhetem nekik, mert segítettek talpra állni, bármennyire is olyan vagyok, mint a macska, aki mindig a talpára esik. Nélkülük soha! Bármennyi kifogyhatatlan energia lakozik bennem, bármennyire is a kedvem lelem mindenben, bármennyire túlteng bennem az a már néha piszkosul egészségtelen optimizmus, bármennyire is megtalálom a cselekvés örömét! Sokkal tartozom nekik így egyenként. Névről névre. Köszönöm!
Mi is a ZENE nekem? A ZENE képes százszor és százezerszer akaratán kívül újra és újra megölni, de milliószor és milliárdszor új és örök életet lehelni belém. Csak mindig jó barátságban kell lenni vele. Talán ez kevés is, mert szerelemben kell élnem vele mindörökké. Szenvedélyes, erotikus, lázas, kiéghetetlen hatalmas, örökké tartó szerelemben. Úgy kell kezelnem, mint egy szenvedélyes hálótársat. Vele aludni el, vele ébredni. Tudni, érezni, hogy mikor milyen változatát kell hallgatnom. Mikor mit akar.
Amikor már azt hiszem nincs kiút, akkor jön Ő, a ZENE, és megmutatja nekem: van menedék! Nem is akármilyen! Mert a ZENE maga szenvedély, az erotika, a megnyugvás, az örök szerelem, és minden. MINDEN!!!! Mert a ZENE örök, és sérthetetlen. Nem csalódom benne, mindig mellettem van.
Néhány hete még balga módon azt hittem, hogy otthon vagyok a zenében. Vele alszom el, vele ébredek, a mindenem, egész nap elkísér, megnyugvást hoz, felkavar, elandalít, értelmet ad, vigasztal, gyámolít, simogat, betakar, az életem, a szerelmem, együtt érez velem, meg én is vele...
Hatalmasat tévedtem. A ZENE olyan hihetetlen magasságokba tud röpíteni, hogy arról nem lehet fogalom. Ahonnan nincs visszaút, ahol már nem tudod ki vagy, el vagy veszve végtelenül, végérvényesen, menthetetlenül. Amikor viaskodik a torzítós gitár a zongorával. Amikor Horowitz és Rahmaninov pöröl Garry Moore-ral és Santana-val. Amikor végre azt hiszed, hogy mindent értesz, s rá kellett jönnöd, hogy nem értesz te semmit. Kezdhetsz mindent elölről. De hiszem, érdemes elölről kezdeni, mert a ZENE mindenen, átsegít, azt súgja: pörölj, legyél önmagad! Most igenis az vagyok. Soha nem voltam ennyire önmagam. Teljes mértékben, határozottan, visszavonhatatlanul, végérvényesen, megingathatatlanul hiszem. Mert hát az a bizonyos ZENE olyan dolgokat tud, ami még az álmaidban sem létezik. Hiszek az álmokban! Te is így gondolkodj!
Most kellett rájönnöm, hogy az a bizonyos ZENE maga a Szenvedély, a Szerelem és az Erotika! Mert az! Mindig tud újat mutatni, mindig tud fájdalmat okozni, de fel is tud onnan emelni. Mert hidd el nekem, hogy a ZENE örök! Ezt nem én mondom, hanem nálam sokkal okosabbak.
Higgy nekem! A ZENE Szerelem, a ZENE Szenvedély, a ZENE Erotika!
Most jön a mérleg.
Rátettem a serpenyőre mindent. Az utolsó apró elporladó morzsáig mindent.
Most itt ülök még mindig a gépnél, látom az eredményt, amit már előre tudtam. Bármi történt, a mérleg pozitív. A ZENE minden! Az ÉLET! A Szenvedély, a Szerelem és az Erotika!
Jegyezd meg! A zene mindent le tud győzni. És a ZENE mindent ki tud fejezni, amit nem lehet elhallgatni! Ebben teljesen egyet értek V. Hugo-val. Mert a ZENE olyan csodákra képes, amit eddig magam is csak gondoltam, nem hittem. Gondolkodj!
Én most már megingathatatlanul hiszem!
Aláfestő zene: Katie Melua - Just when I needed you most