Poétézisek

Szavakat gyerekjáték

egymás után rakosgatni,

ám gyöngysort fűzni belőlük

különleges mesterség,

melyhez

csak alázattal lehet felnőni.

*

Minél többet hangoztatja valaki,

hogy sokat tud,

annál kevesebbre képes,

mert

az öntömjénezés füstje

elhomályosítja a fejlődés útját.

*

Egy versformát

nem szükséges

(zárójelben)

magyarázni,

építőkövei mutatják meg

létjogosultságát.

*

Aki verset ír,

legyen titokzatos óceán,

hogy

a kíváncsi olvasó

mélybúvárként merüljön le

kincseit kutatni.

*

Valódi mélységet

az képes leghitelesebben átadni,

aki megjárta a poklot,

perzselődött kénköves tüzénél,

elgyötört testtel,

megtépázott lélekkel,

letisztult gondolatokkal tért vissza,

és van elég bátorsága

megmutatni gyengeségeit.

*

A költészet repülés.

A madár is

előbb szárnyakat növeszt,

csak utána merészkedik magasra –

élvezi a könnyed lebegést,

majd biztonsággal földet ér,

megpihen, és új erőt gyűjt,

hogy később is szárnyalhasson.

*

Amikor valaki azt hiszi,

már mindent tud a költészetről,

akkor kerül legmesszebb

a Parnasszustól.

*

A költői cím

nem a jelen adománya.

Ha majd

a papírra vetett szó

szellemi hagyaték lesz,

értékét az utókor határozza meg.

Puvis de Chavannes – A múzsák és a művészetek ligete

Mike Oldfield - Muse

Napvilág Íróklub  >>> itt