Úgy tartja a mondás, hogy soha ne nézzünk hátra. Én ezzel nem értek egyet, hiszen ahhoz, hogy előre haladjunk, ismernünk kell a kiindulópontot és azt az utat, amelyet bejártunk, hogy ne tévesszük el az irányt. Nem szabad elfelejteni gyökereinket, a csírabontást, a kapaszkodókat. Ennek szellemében írtam meg a 2021-es évem irodalmi eseményeinek összefoglalóját.
Tizenkét éve kezdtem komolyabban foglalkozni írással.
A Napvilág Íróklubon hét, Az Élő Magyar Líra Csarnokában harmadik éve szerkesztő is vagyok.
A Fullextra Irodalmi és Művészeti Portálon és a Holnap Magazinnál is aktív a jelenlétem, rendszeresen publikálok. A Fullextrán tagja vagyok egy Múzsaműhely elnevezésű kisebb csoportnak, ahol „játékos” feladatokra verselgetünk.
Három éve, havonta jelennek meg műveim a Litera-Túra Művészeti Magazinnál, a Sumida folyó hídja Kulturális Magazin felületén is olvashatók verseim, az „A Hetedik” folyóirat szerzői között két éve szerepelek, van rólam anyag az ARTium Kulturális és Művészeti Magazinban, illetve a Gondola Kulturális Magazinnál, amikor pedig ezek mellett marad egy kis időm, betérek a „Pesti mesék” családias fészkébe.
A 2021-es évem eseménydús volt.
Január elején nevem a Sumida folyó hídja Kulturális Magazin Örökös dicsőségtáblájára került, mivel előző év decemberében – Kolduskarácsony című versemnek köszönhetően – harmadszor lettem a hónap szerzője.
A február is eredményt hozott: az Algyői Könyvtár által meghirdetett „Jelek 2020” pályázaton a Nem akarok mást című szabad versemmel 3. helyezést értem el.
Márciusban a Gondola Kulturális Magazin „Vendégevező” rovatában jelent meg egy interjú, mely ismét segítségemre volt, hogy értékeljem az irodalomban megtett utamat.
Áprilisban a „Sír ma Valcum” ekhós versem Az Élő Magyar Líra Csarnokában a hónap verse lett.
Szintén áprilisban kezdődött el egy folyamat: Lukácsi József színművész úr felvétellel lepett meg, Kicsordult című prózámnak adott hangot. Ezt követően több versemet, prózámat megelevenítette, „Csillagokba írva” blogomban negyven hangos művem található meg előadásában. A hangfelvételek által közelebb kerültem saját írásaimhoz, más szemmel kezdtem nézni és látni őket, ez új perspektívákat nyitott előttem.
Júniusban a Holnap Magazin „Új világ” verselő pályázatán nyertes lett az Üzenet a jövőnek című szabad versem. Ekkor már biztos voltam abban, hogy nem csak kötötteket fogok írni.
E hónap végén befejeztem gyógypedagógusi pályámat. Megsokszorozta energiám, hogy miniszteri elismeréssel, Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel búcsúztam. Bár teljesen átadtam magam az irodalomnak, a tanítástól nem váltam meg, szívesen segítek tehetséges verselőknek.
Felszabadult energiáimat írásra fordítottam, 2021-ben 53 művel gyarapodott a gyűjteményem.
Júliusban – Az Élő Magyar Líra Csarnokában – a Satnyár című versem a hónap verse lett. Amikor megírtam, nem gondoltam, hogy az idei évem egyik legmeghatározóbb műve született meg.
Augusztus elején felfigyelt rá Homonnai Zsolt, akinek akusztikus feldolgozásait ismertem, szívesen hallgattam, közel állt hozzám stílusa. Elmondása szerint bevonzotta a Satnyár, késztetést érzett, hogy zenei köntösbe bújtassa. Nagyon megörültem ennek. Izgalmas két hét következett, melynek eredményeként megszületett az első megzenésített versem. Most is a hatása alatt állok, elmondhatatlan élmény.
Októberben Kováts Péter Skorpió lepett meg a Gondola Kulturális Magazinban egy gyönyörű felvétellel – Eldúdollak című versemet szólaltatta meg különleges orgánumán. Ezzel nagy álmom vált valóra.
Novemberben a Holnap Magazin „Ébredés” témájú verselő pályázatán Hajnali disztichonommal kerültem a nyertesek listájára.
Decemberben a Gondola Kulturális Magazin „Gondola – Hangosvers” sorozatában ismét kaptam egy csodálatos videót Skorpiótól, az „Aqua vitae” ihlette újabb versmondásra.
Másnap volt az Algyői Könyvtár által kiírt „Jelek 2021” pályázat eredményhirdetése, „A köd mögött” szonettemmel első helyezett lettem. Örömömet fokozta, hogy kötött verssel értem el ezt az eredményt. Amióta szonettekkel és klasszikus kötött formákkal foglalkozom, nem titkolt szándékom megmutatni, hogy van helyük napjaink költészetében.
Elkezdődött a 2022-es év. Fogadalmakat nem tettem, mert ha nem sikerül a megvalósítás, energiaveszteséggel jár, ezt nem engedhetem meg magamnak. Inkább örülök minden pillanatnak, amit az élet még tartogat nekem.
Irodalmi elköteleződésem stabil, szeretném folytatni azt az utat, amelyen tizenkét évvel ezelőtt elindultam. Imádok írni, minden formában – legyen az kötött, szabad, vers vagy próza, ám mindegyiknél minőségre törekszem, és igyekszem ezt írótársaim, a külvilág felé is közvetíteni.
Teljes irodalmi munkásságom megtalálható „Csillagokba írva” blogomban, mely Vox Humana (Hatos Márta) kezdeményezésére és közreműködésével jött létre, és folyamatosan szerkesztem.
Köszönettel tartozom a felsorolt irodalmi portáloknak, magazinoknak, személyeknek, ám vannak, akiket most nem említettem név szerint, pedig minden tollvonásom meghatározói, fizikai jelenlétük nélkül is fogják a kezem. 😊
Reményeim szerint nemsokára sor kerül arra is, hogy felfedjem „Mérföldköveimet”, akiknek köszönhetően megszületett az a Kankalin, aki jelenleg vagyok. 💖
Az előttem álló évre egyetlen határozott célt tűztem ki magam elé: második kötetem, a „Valami történt” nyomdai megjelenését, hogy kezemben tartsam az elmúlt három esztendőt, és érezzem a papír illatát. Jelenleg ezen dolgozom. 😊
Elöljáróban a címadó vers:
Kedves Olvasóim! 😊
Köszönettel tartozom azért, hogy elkényeztettek figyelmetekkel. Enélkül – hiába lennének szárnyaim – nem tudnék repülni. Igyekszem meghálálni a törődést írásaimmal. 💖
Képszerkesztés – Horák Eszter
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése