felhőpingált napba martak.
Levél remeg, holt ág reszket,
zajba zártan létvesztettek.
Hörög a lomb, sápadt sóhaj,
ősz hunyorog múló dallal.
Madár gubbaszt, szűkölt ének,
rejtegetnék messzeségek.
Érzék-torzan éned retteg,
perc a percre órát enged.
Magány kínnal zordan mordul,
sáridőben harang kondul.
Egek könnye marja arcod,
kopott lelked fényért kapkod.
Tavaszt vágyó illatárral
meddőn megbújsz a világgal.
A fenti verset a következő zene ihlette:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése