2010. november 16., kedd

Csillagokba írva

Megigéz az este csillagmosolyokkal,
zárt szemmel kutatom, melyik a mienk.
Lecsorog a fényük, s míg simogatnak,
bőrömre borzolnak bársony színeket.

Odafenn az égbolt arany merülésben
elfúj egy suhanó fuvolareményt,
futama az élet, hol mese ébred,
Esthajnal-bűvölte bűbájos regény.

Babonáz a béke sarló közelében,
kék álmom tereli, ragyog a Tejút.
Hunyorog az éjben száz kicsi éke,
lelkembe lopják az ábrándos fiút.

Gyönyörű az éjfél, még messze a hajnal;
fátyolba merülő, szemérmes a hold,
csuda lila fényben, hercegi csókkal
ébredezik vágyam, mint pajkos kobold...


...tünemény a reggelem csend-csacsogása,
bágyadtan kutatom a lágy ölelést,
s ragyogó kedvem a csillag-varázsra
Sorskönyvbe menekül bőröd melegén.

Kép - Final Fantasy

Ezt a versemet egy verspárbaj ihlette (Ottakával),
és a Final Fantasy mese - zene.


2010. november 12., péntek

A Bolondhoz...

Kincs után kutatsz magadba mélyedőn,
zenét találsz, a múzsa nem illan el.
Dalolni hív a húr, érte könnyezel,
hangja tompa éle, érce rengető.

Ne sírj bolond, te énekelj merészen,
tegnapért dalolj, a kósza lelkedért,
tiéd a hang igéje, szállj könnyedén,
sikolts a mára most, s a holnap üzen.

Tűrd a dúrokat, ha téged féltenek,
letűnt világ jaját hogyne értenék!
Bízva nyílni hívnak tréfa-hangjegyek...

ölbe vond a mollt, pihentető, ne félj,
üvöltik feléd a néma hangszerek:
énekébe zárt az ősi szenvedély.


A Bolond én vagyok... 

Saját fotó

Signal együttes - Mit tehet egy lány? (Koncz Zsuzsa)

2010. november 2., kedd

Ár

Zavartan zuborog és kitörni késztet,
de simítva csitítgat belül az ár.
Bódít, mint az erdő mollja várt tavaszon,
míg rügyeket ringat az ébredő fán,

vagy kalászok dala, ha hív aratásra
– kacajba kergetett szökő szólamárny ,
bár hó alá temetett, fagyban is fénylő,
mert életre zsendül a nap mosolyán,

és nyarakat, teleket temetve, zengő
zenékbe csábít majd bölcs énekein,
míg lélek a lélekkel holdfényre táncol
csillaghárfa húrok csend ütemein.

Kép – Pinterest

David Gilmour – And Then...