a muskotály nem űzi el belőlem,
ha néma vágyaim tüzét erőtlen
úgy adod nekem, miként a szalmaszál,
mely ha épp csekély fonal gyanánt kitart,
büszke lépteim után se tetterős;
topogva járunk kötél után s előtt,
majd legyőzünk bármi bajt, veszett vihart.
Más ez itt. Az élet adta szótlanul,
és nem érdekelte az mi múlt, mi fájt,
csak írt utamra, s az ember így tanul,
hát követni kell, ha újba visszaránt,
s pokolból vezethet ég felé vadul,
hol csapong az ész, s az élet-itta tánc.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése