szellemed bennem hál el nem engedem
hörgő szomjad oltom minden pillanatban
és viharát csitítja háborgó tengerem
ám ha mégis rám törsz valós álmaimban
melléd omlok halkan megmaradt valómmal
titkos ízed akkor nyelvem hegyén élem
suttogásod hangja vájt fülemnek sóhaj
és óvó karjaid pusztító tűzbe csalnak
vér serken ha vágyaink az ajkunkba marnak
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése