Már tíz esztendeje, hogy először találkoztam a nevével, mindketten aktív tagok voltunk az Amatőr Művészek Fórumán. Akkor és még évekig valamiért elmentem a versei mellett, csak néhány hónapja figyeltem fel rájuk. Csaknem ötszázan bújtak meg egy csendes sarokban, pedig kiáltozhattak volna, hogy olvasóközönséget kívánnak.
Amikor elém kerültek, felkeltették érdeklődésemet. Olvasni kezdtem, aztán azon kaptam magam, hogy nem tudom abbahagyni, amíg meg nem ismerkedem midegyikkel. Sajnáltam, amikor végére értem, szívesen olvastam volna még tovább.
Különleges személyiség bontakozott ki általuk – egy olyan ember, aki köré falakat emelt az élet, ő maga kemény páncélt visel, ám e páncél alatt megmaradtak azok az érzések, értékek, melyeket mindvégig hordozott. Erről árulkodtak nekem kötött és szabad versei, izgalmas japán formákban írt gondolatai.
Próbáltam rábeszéléssel hatni rá, hogy mutassa meg a külvilágnak, de nem jártam sikerrel, mert Aarnyek nem látott ebben semmi fantáziát. Mindenféle fondorlatot be kellett vetnem, mire saját maga jutott el addig, hogy létrehoz egy weboldalt, ahol összegyűjti eddigi műveit, sőt, még belevittem néhány kacifántos kötött vers írásába is. Ez fordítva is igaz. 😊
Egy hónapja alakítja, szépíti az oldalt. Gyönyörű, varázsa van, élmény oda betérni. Naponta többször megteszem, hiszen moderátor vagyok. Büszkeséggel tölt el, hogy nekem is van közöm a Csend-ecsethez, ám ennél sokkal büszkébb arra, hogy egy értékeket közvetítő embertársamnak tükröt tarthattam és talán most már elhiszi, hogy akit benne lát, az ő tükörképe.
Így ír erről Aarnyek, Kelemen Zoltán:
CSENDTÖRŐ
Amikor a hiúság legyőzi az értelmet és elhiteti, hogy elérkezett az idő, legtöbben meglépjük azt a bátortalan lépést, melyre már oly régóta vágyunk.
Hogy korai ez, vagy már épp ideje volt, majd eldönti a jövő, értékeli a jelen, és ha majd a múlt karmai közé kerül, kiderül, hogy fátylat terít-e rá, vagy belőle emléket kovácsol.
Sokan megjegyzik a gondolataikat. Én leginkább elfelejtem, és kénytelen vagyok lejegyezni őket. Próbálom tenni ezt olymód, hogy színes kabátot adok rájuk, olykor lyukas zsebekkel, egy-egy leszakadt gombbal, ahogy és amiből épp telik, beleszőve mindig egy kis varázst, titkot, majd hagyom porosodni őket. Asztalfiókban, borospince oldalán.
Sokan bátorítottak, fogták, fogják a kezem, lökdösnek olykor, mikor úgy érzem, hogy minden hasztalan, és talán miattuk is bátorkodtam megtenni a bizonytalan lépést, hogy ezeket a kavicsokat megosszam veletek.
Hogy ez megvalósulhasson, köszönettel tartozom Hatos Márta – „VOX”-nak, aki kezdeti, bizonytalan lépéseimet segítette, Koczeth László – „Tövis”-nek, Farkas Molnár Péter – „Pesti Úr”-nak, akik a prózáikkal varázsoltak el és Gogucz Nórának, akinek festményei ihlették több írásomat is és fordítva.
Ők, utóbbi hárman, sajnos már nem lehetnek közöttünk, a világ ezáltal három kiváló embert, alkotót veszített el, de nélkülük már rég nem ezen az úton járok.
Hálásan köszönöm még Horák Andrea Kankalin türelmét is, aki tanítaná konok fejem, példákkal dobálózik és ráhajt, aki addig próbálja azt a lécet mind magasabbra tenni, hogy egyszer már csak átbújni tudok alatta. Ő aktívan részt vesz az oldal tartalmi kinézetének alakításában, lektorál, ajánlatokat tesz és nagyban felelős azért, hogy ez a hely olyanná váljon, amilyennek szeretném.
Szeretettel hívlak meg hát egy csendes helyre, ahol talán egy kis megnyugvást találsz te is ebben a kifordult világban.
Úgy tartja a mondás, hogy soha ne nézzünk hátra. Én ezzel nem értek egyet, hiszen ahhoz, hogy előre haladjunk, ismernünk kell a kiindulópontot és azt az utat, amelyet bejártunk, hogy ne tévesszük el az irányt. Nem szabad elfelejteni gyökereinket, a csírabontást, a kapaszkodókat. Ennek szellemében írtam meg a 2021-es évem irodalmi eseményeinek összefoglalóját.
Tizenkét éve kezdtem komolyabban foglalkozni írással.
A Napvilág Íróklubon hét, Az Élő Magyar Líra Csarnokában harmadik éve szerkesztő is vagyok.
A Fullextra Irodalmi és Művészeti Portálon és a Holnap Magazinnál is aktív a jelenlétem, rendszeresen publikálok. A Fullextrán tagja vagyok egy Múzsaműhely elnevezésű kisebb csoportnak, ahol „játékos” feladatokra verselgetünk.
Három éve, havonta jelennek meg műveim a Litera-Túra Művészeti Magazinnál, a Sumida folyó hídja Kulturális Magazin felületén is olvashatók verseim, az „A Hetedik” folyóirat szerzői között két éve szerepelek, van rólam anyag az ARTium Kulturális és Művészeti Magazinban, illetve a Gondola Kulturális Magazinnál, amikor pedig ezek mellett marad egy kis időm, betérek a „Pesti mesék” családias fészkébe.
A 2021-es évem eseménydús volt.
Január elején nevem a Sumida folyó hídja Kulturális Magazin Örökös dicsőségtáblájára került, mivel előző év decemberében – Kolduskarácsony című versemnek köszönhetően – harmadszor lettem a hónap szerzője.
A február is eredményt hozott: az Algyői Könyvtár által meghirdetett „Jelek 2020” pályázaton a Nem akarok mást című szabad versemmel 3. helyezést értem el.
Márciusban a Gondola Kulturális Magazin „Vendégevező” rovatában jelent meg egy interjú, mely ismét segítségemre volt, hogy értékeljem az irodalomban megtett utamat.
Áprilisban a „Sír ma Valcum” ekhós versem Az Élő Magyar Líra Csarnokában a hónap verse lett.
Szintén áprilisban kezdődött el egy folyamat: Lukácsi József színművész úr felvétellel lepett meg, Kicsordult című prózámnak adott hangot. Ezt követően több versemet, prózámat megelevenítette, „Csillagokba írva” blogomban negyven hangos művem található meg előadásában. A hangfelvételek által közelebb kerültem saját írásaimhoz, más szemmel kezdtem nézni és látni őket, ez új perspektívákat nyitott előttem.
Júniusban a Holnap Magazin „Új világ” verselő pályázatán nyertes lett az Üzenet a jövőnek című szabad versem. Ekkor már biztos voltam abban, hogy nem csak kötötteket fogok írni.
E hónap végén befejeztem gyógypedagógusi pályámat. Megsokszorozta energiám, hogy miniszteri elismeréssel, Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel búcsúztam. Bár teljesen átadtam magam az irodalomnak, a tanítástól nem váltam meg, szívesen segítek tehetséges verselőknek.
Felszabadult energiáimat írásra fordítottam, 2021-ben 53 művel gyarapodott a gyűjteményem.
Júliusban – Az Élő Magyar Líra Csarnokában – a Satnyár című versem a hónap verse lett. Amikor megírtam, nem gondoltam, hogy az idei évem egyik legmeghatározóbb műve született meg.
Augusztus elején felfigyelt rá Homonnai Zsolt, akinek akusztikus feldolgozásait ismertem, szívesen hallgattam, közel állt hozzám stílusa. Elmondása szerint bevonzotta a Satnyár, késztetést érzett, hogy zenei köntösbe bújtassa. Nagyon megörültem ennek. Izgalmas két hét következett, melynek eredményeként megszületett az első megzenésített versem. Most is a hatása alatt állok, elmondhatatlan élmény.
Októberben Kováts Péter Skorpió lepett meg a Gondola Kulturális Magazinban egy gyönyörű felvétellel – Eldúdollak című versemet szólaltatta meg különleges orgánumán. Ezzel nagy álmom vált valóra.
Novemberben a Holnap Magazin „Ébredés” témájú verselő pályázatán Hajnali disztichonommal kerültem a nyertesek listájára.
Decemberben a Gondola Kulturális Magazin „Gondola – Hangosvers” sorozatában ismét kaptam egy csodálatos videót Skorpiótól, az „Aqua vitae” ihlette újabb versmondásra.
Másnap volt az Algyői Könyvtár által kiírt „Jelek 2021” pályázat eredményhirdetése, „A köd mögött” szonettemmel első helyezett lettem. Örömömet fokozta, hogy kötött verssel értem el ezt az eredményt. Amióta szonettekkel és klasszikus kötött formákkal foglalkozom, nem titkolt szándékom megmutatni, hogy van helyük napjaink költészetében.
Elkezdődött a 2022-es év. Fogadalmakat nem tettem, mert ha nem sikerül a megvalósítás, energiaveszteséggel jár, ezt nem engedhetem meg magamnak. Inkább örülök minden pillanatnak, amit az élet még tartogat nekem.
Irodalmi elköteleződésem stabil, szeretném folytatni azt az utat, amelyen tizenkét évvel ezelőtt elindultam. Imádok írni, minden formában – legyen az kötött, szabad, vers vagy próza, ám mindegyiknél minőségre törekszem, és igyekszem ezt írótársaim, a külvilág felé is közvetíteni.
Teljes irodalmi munkásságom megtalálható „Csillagokba írva” blogomban, mely Vox Humana (Hatos Márta) kezdeményezésére és közreműködésével jött létre, és folyamatosan szerkesztem.
Köszönettel tartozom a felsorolt irodalmi portáloknak, magazinoknak, személyeknek, ám vannak, akiket most nem említettem név szerint, pedig minden tollvonásom meghatározói, fizikai jelenlétük nélkül is fogják a kezem. 😊
Reményeim szerint nemsokára sor kerül arra is, hogy felfedjem „Mérföldköveimet”, akiknek köszönhetően megszületett az a Kankalin, aki jelenleg vagyok. 💖
Az előttem álló évre egyetlen határozott célt tűztem ki magam elé: második kötetem, a „Valami történt” nyomdai megjelenését, hogy kezemben tartsam az elmúlt három esztendőt, és érezzem a papír illatát. Jelenleg ezen dolgozom. 😊
Köszönettel tartozom azért, hogy elkényeztettek figyelmetekkel. Enélkül – hiába lennének szárnyaim – nem tudnék repülni. Igyekszem meghálálni a törődést írásaimmal. 💖
