2022. január 14., péntek

Hibernálva

Bent hajnali öt,
kint mínusz nyolc.
Félig még alszom,
vagy majdnem teljesen –
csukott szemhéjam alá
hideg lámpafény oson,
és nem melegít át
semmi sem,
reszketek,
belém fagy így a lélek.

Valami jó zenét kérek,
hogy élet szökjön belém buja hangsorokból.
Joe Bonamassa ma nem ért meg,
és feladja Gary Moore –
hiába sír nekem a húr,
elszakad
bennem a cérna –
fel kéne ébredni még ma,
kiolvasztani
a szemem sarkába gyűlt
jégcseppeket.

Kint mindjárt hét,
bent mínusz húsz a tét
hőmérőm idegszálán.
Brian Culbertson sem segít,
a klasszikusok
fejvesztve futnak előlem,
nem kérnek belőlem ők sem.
Inkább jöjjön a csend.
Dallamok nélkül,
árván?

Kint
(nekem)
nyolc,
bent
mínusz harminc.
Hibernálom magam.


Kép – Pinterest

2 megjegyzés:

  1. Szia Kankalin!

    Jöttem kicsit, megmelengetni a lelked. Szomorú minden sorod, mégis szép - vagy éppen azért szép. Jól sikerült vers.

    Szeretettel: Vox

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Vox! :)
      Köszi, rám fér egy kis olvasztás, bár szerintem nem árt meg, ha háttérben maradok.
      Nekem is tetszik ez a vers, kedvem van még ebben a formában írni. Most jobban jön, mint a kötöttek.
      Köszi a kritikákat is, sokat segítesz ezzel. :)
      Szeretettel: Kankalin

      Törlés