Köröttem illatok, s ahogy terülnek,
a lelked érzem át; virágbetűket
röpít felém az életár, egy új hit.
Virágesőm adom, s a puszta múlik.
Szemernyi ébredés nekem, kerülget...
lapokra vésve szirmaim, nem ül meg
csalóka lét, öröm hevít, a csúcsig.
Megannyi fény szökik kisírt szemembe,
tiéd e fény, felőled ér titokban,
megannyi vágy tolul, meg annyi eszme,
mitől a ritmusoddal újra dobban,
s virágporom papírra hull; helyette
van erre szó, nehogy ma még kimondjam.
