2011. február 18., péntek

A szélmalom szavára...

A szélmalom szavára bőröm
borong, a bús, halott hideg
tétován a mába ránt, öröm
kis szárnyain a "rég" dereng.
Égni kell a ritka percekért,
bármi ár csekély, az óra mért.
Elmerülni fáj, titokba
tévedőn a súly csalóka.
Csak te hidd, hazudni nincs okom,
mert letűnt a fény az éjben...
rezdülésed értve érzem,
zongorád elűzi bánatom,
s talán veled vagyok megint,
simítom árva ráncaid...


Anyegin-strófával még sosem próbálkoztam, ez az első.







2011. február 15., kedd

Kiből kihajt a blues...

Szakadt a dallam egy kopott gitáron,
árva húrokon varázsa visszaint.
Fáj a fán magánya, hallgatom megint...
mámora mámban csak távoli álom.

Szaggató a múltja, duplán halt belém,
legenda éledt az észak-ír nyomán;
átfolyik véremen áramként talán,
s magával ébreszt a szétfoszlott regény.

Kiből kihajt a blues, az sosem hal el,
sírni nincs okom, mert élve távozik,
futamra ráemelt örök hangra lel,

tört acélon nyúzza égi bundjait,
ujja virtuóz, s az éjre ráfelel...
megnyugodva, újra éltetem Garyt.

Gary Moore emlékére (1952. április 4. - 2011. február 6.)


Gary Moore

Gary Moore - The Loner



Holnap Magazin  >>>klikk

2011. február 6., vasárnap

Csalogató

Pattanó rügyeken fakasszon az ének
cseresznyevirágot, fricskázva a télnek.
Dúdoljon az élet ébredező fákat,
csacska csalogánnyal tisztuljanak árnyak.

Piano hegedűn, allegron a fanfár,
mosolyokat sírjon milliárdnyi szempár.
Hangok hurrikánján sikkantson az "újra"
zongorán zubogó százezernyi dúrja.

Mollokba mártózva magasztosan égjen
"sosemvolt", "deméglesz" áhított regéken.
Lepkéket libbentsen kikeleti ének,
iszkoljanak fagyok, dongjanak a méhek.

Szertelen szólammal a szakadt szívekre
szabadon szállhasson szakadatlan, szerte.
Lelkeket lázítok csalogatón, ó, jaj,
koncertet kurjongat a tavaszi sóhaj!