Húsvéti gondolatok

Nem a hús,
nem a vér,
nem a bor
és nem a kölni –
mindegy, miben hiszel,
de vétek
egymást öldökölni.

Ha benned béke van,
az valódi malaszt,
és akkor leszel teljes,
ha mindig
EMBER maradsz.

A kép forrása: Pinterest.

Kormorán – Egy csepp emberség

Leltár

Új nap,
új remények.
A régiek hova tűntek?
Életre kéltek,
vagy
virággá váltak,
s itt hagyták magukat
emléknek.

A kép forrása: Pinterest.

Enya – Hope Has A Place (A reménynek helye van)

BÁLINTOS

Bölcsiző

Bálint vagyok, ügyes fiú,
már bölcsibe járok,
minden reggel korán kelek,
megyek a csúszdához.

Felmászok a mászókára,
ez való a nagynak,
Mókus úrfi is velem jön,
nehogy lepottyanjak.

2025. szeptember 2.


Vonatozó

Si-hu, si-hu kisvonat
Bálint elől elszalad.
Fuss utána gyorsan, frissen,
utoléred árkon innen!

2025. szeptember 3.


Motorozó

Bálint vagyok, motorozok,
felvettem a sisakot,
kimegyek a játszótérre,
zöld lámpánál indulok.

Védőkesztyű a kezemen,

vizem is van palackban,

félreállok, iszom egyet,

hogy formában maradjak.  

2025. szeptember 6.


Sütögető

Képzeljétek, gyerekek,
muffint sütni szeretek.
Epret teszek tetejére,
sütöm, lesem, enném végre.

Reggel, este csuda finom,
utána csak vizet iszom,
ne nőjön meg a pocakom,
mert a muffin hizlal nagyon.

Bálint vagyok, cukrászmester,
cukrászdába járni nem kell.

2025. szeptember 6.

 

Ió-ció-láció

Anyu, apu moziba ment,
de nem vagyok egyedül,
Bence, Viki vigyáznak rám,
meddig bírják, kiderül.

Ha megunom a játékot,
mihez kezdek magammal?
Keresztapám pénzügyekkel
maga mellett marasztal.

Előveszi tudományát,
imádom a meséket:
monetáris politikát,
ha nagy leszek, megéljek.

Tetszik nekem ez a világ,
„Bálint bankár” – jól hangzik,

sokkal jobb, mint focipályán
mellérúgni a lasztit.

Gyakoroljuk már a szakmát:
ió-ció-láció,
szuper tanár keresztapám,
kedvenc szavam: infláció.

2026. február 3.

A képek forrása: saját album (saját szerkesztés).

Kicsi Gesztenye Klub - Vitamin, vitamin!

(H. Gábor Erzsébet megzenésített verse)

Margómra

Bennem béke van
és belső rend,
de az élet
a falakon kívül zajlik.

A kép forrása: Pinterest.

Giulia Falcone – The Sound of Silence

(Simon and Garfunkel – Cover)

CoolTúra

Ott kezdődik,
ahol a trágárság véget ér,
hol vegytiszta szó terem,
s nem ömlik rád
mocskos médiaszemét
az éteren –
hitvány porhintéssel
nem szúrja ki
ember az ember
szemét...

de rég
nem arra tart a század,
hol értéknek számít a valódi –
a mesterséges árad,
amihez
kontárok nyitnak
jól menő „intelligens” gyárat.

Nem az a kultúra,
hol hamis a végtermék,
mű műveket izzadnak
mű műértő művészkék,
és szaporodnak egyre,
piacot uralnak,
tömegtermelés megy,
bóvli az agyaknak.

Gondolkodj el, ember!
Nem mondom hiába,
mert a kultúrának
ez lenne halála.

A kép forrása: Pinterest.

Tom Dissevelt & Kid Baltan – Song of the Second Moon

Tavaszi szél

Cudar téli szelek járnak,
dermesztik a vizeket,
hamis hangon híresztelik,
nem lesz többé
kikelet; 

ám a jégpáncél alól is
átdereng a tiszta fény –
a természet győz,
megadja majd a választ:
nemsokára
tűnik a tél,
s a tavaszi szél
vizet áraszt.

A kép forrása: Pinterest.

Tavaszi szél vizet áraszt – Filmzene (1950)

Mesélj...

Ma vág a szél, s ha támad, én bebújok...
ne félj, csak épp öledbe fészkelődöm.
Veled vagyok, mitől talán a súlyok
lehullanak. Becézz, te titkos őröm...

meséld el azt, miként fakadsz mosolyra,
ha szűk szavunk a percbe új reményt csal –
kimért időnk keserv felé sodorna,
de most mesélj nekem, talán belénk hal.

Tudom, te is rohansz a gondod űzve,
s a szél kikezd, de úgyse bánt, vigyázlak.
Napokra nap jön, éveket betűzne,
az élet így adott, de még kivárhat.

A gondolat komoly, s kivált eretnek –
csak azt tudom ma már, miért szeretlek.

A kép forrása: Pinterest.

Lords Of Black – Faithfully (Acoustic)

Olvaslak...

Bennem
még kék az ég,
de fölém
fekete felhők jönnek,
vakká tesz a sötét,
nyirkos a tél is,
nem talállak
a ködben.

Talán nem is létezel,
csak az elmém képzel el...
pedig élsz,
s a lelkedet is látnom kéne –
sorok közé írtad,
szép szavakba szedted.
Olvasnom kell Téged,
mert megrémít
a csended.

A kép forrása: Pinterest.

Caruso – Hauser (London Symphony Orchestra)

Nélkületek...

Amikor tizenhat évvel ezelőtt megírtam az első versemet, még nem sejtettem a folytatást. Valójában nem is az első volt, mert amióta olvasó és írástudó lettem, vonzott a költészet, belevarázsolódtam nagy költők műveibe, élveztem a versek dallamát, a rímeket, ritmusokat, és én is akartam olyanokat írni. Meg is próbáltam. Tízévesen szülinapi köszöntőket fabrikáltam a barátaimnak, majd évekig füzetekbe jegyeztem mindent, ami épp foglalkoztatott, szenvedélyes tollfogyasztó voltam. Ma megmosolygom azokat a „műveimet”, amelyek focimeccsek hiteles krónikái kacska rímekbe szedve, vagy egy-egy fiúhoz szóló túlcsorduló sorok, és a Winnetou folytatásaként egyre terebélyesedő, majd félbemaradt indián regényem. Valahogy így kezdődött az irodalmi életem, miközben évtizedekig inkább az éneklés kötött le, a zene hűséges jegyese lettem, csak később kerültem komolyabb kapcsolatba a költészettel, majd a prózák világával is.

Az első „igazi” versem nyolcadikos koromban született, szomorú eseményhez fűződik: egyik reggel kedvenc tanárnőm nem jött be az iskolába. Meghalt, közölték. Meg-halt. Meg-halt?! Egy világ omlott össze bennem, mert nagy támaszom volt, és csak harminchét éves. Ez annyira megviselt, hogy a Mint az angyalok című versbe menekültem, kirobbantak belőlem azok a sorok. Nem sok írásom maradt meg a régi időkből, de ez annyira mély nyomot hagyott bennem, hogy pontosan emlékszem minden szavára, és amikor 2009-ben egy költő – kommunikációs stílusomra felfigyelve – megkérdezte tőlem, nincsenek-e verseim, megemlítettem neki. Azt mondta, ha tizennégy évesen ilyenre voltam képes, akkor sürgősen fogjak hozzá az íráshoz. Felvillanyozott, amit hallottam, addig eszembe sem jutott, hogy komolyabban is írjak. Másnap megszületett az a honvágyversem, mellyel már félve megmutatkoztam a nyilvánosság előtt is. Egy íróklub tagja lettem, az alkotótársak kedvesek voltak velem, szeretettel fogadtak, rendszeresen publikálhattam, és építő véleményeket is kaptam. Ez járható útnak bizonyult, bár akkoriban nem gondolkodtam azon, hogy én éppen egy úton vagyok és tartok valahonnan valahova, egyszerűen csak az írás öröme, gyógyító ereje és az irodalomkedvelő közösség foglalkoztatott. Jóval később jutottam el addig, hogy amit művelek, ne csak öncélú írásterápia legyen, hanem közvetítsek üzeneteket, tanulságokat, hogy szerepet vállaljak a romlásnak induló világ szebbé, igazságosabbá formálásában, gondolkodásra késztessem az embereket.

Azóta is írok. Imádok kísérletezni, új stílusokat felfedezni, hozzátenni saját lényemet a már létező formákhoz, és mindent kipróbálni, ami utamba kerül. Igen, az utamba, mert már tudom, hogy úton vagyok. Egy gyönyörű úton, amelyre nem egyedül kerültem, voltak segítőim, akik világítottak és világítanak ma is, hogy ne tévesszem el az irányt. Hol szárazföldön járok, hol az óceán hívogat, sík vidékek és hegycsúcsok váltják egymást, széles a látóhatár, én megyek tovább, határozott lépésekkel haladok, az irodalom tisztaságát és értékeit követve.

Kedves Olvasók, nélkületek nem lelne visszhangra egyetlen üzenetem sem, csak magamnak írogatnék vagy a sublótfióknak. Amit közvetítek, pusztába kiáltott szó lenne, ami szélcsendben terméketlenül ülne meg a porban, semmivé válna a térben.

Kivételes öröm számomra, hogy egyre többen jöttetek közel hozzám és ahhoz, amit képviselek, minden érdeklődés, biztatás szél volt a vitorlámba, és én szívesen hajóztam még vadvizeken, viharos tengeren is, mert nem engedtétek, hogy elsüllyedjen a hajóm.

NÉLKÜLETEK nem élne az irodalom, mert ahhoz, hogy életben maradjon, nemcsak írni, hanem olvasni is kell a látható szavakká, mondatokká formált gondolatokat.

Hálás vagyok mindenkinek, aki szárazföldön és vízen velem tartott, szívből köszönöm a támogatást!

KEDVES OLVASÓIM,

már csak két napunk maradt 2025-ből. A hamarosan bekopogtató Újév hozzon szerencsés, élhető új évet, egészséget és szellemi megújulást, a további találkozás reményében! 💝

A képek forrása: Pinterest és saját album 

(saját szerkesztés).

Kátai Lilla – Mit ér egy hang (Cover)

Facebook bejegyzés  >>> itt

Kis őszi ujjgyakorlat

Ma bús eső szitál a hűvös éjben,
tar ágakon kopog zenét az ősznek.
Kilenc levél kering ütemre éppen,
s a szél avarba andalítja őket.

Kilenc levél, akár kilenc kis élet...
az ősz vajon hagy új tavaszmeséket?

A kép forrása: Pinterest.

Autumn Leaves

(Eva Cassidy & the London Symphony Orchestra)

Pimasz köszöntő

Harminckét éves fess legény –
nem is legény, se vőlegény,
mattot
kapott.

Viktóriával egybekelt,
édesanyjától elszelelt,
végleg
férj lett.

Göröngyös úton lépkedett,
nem botlott el, nem tévedett,
talpon
tarolt.  

A kis Rugó már nagy ember,
nem rúg labdába, más mester:
bankár
csatár.

Fűnyíró hős is, kőkemény,
jutalma eme költemény,
pimasz
vigasz.

Kétszer harminckét évet még,
Isten éltesse hát Bencét,
szépen
kérem.

Ne érje bánat, semmi baj,
egészség dőljön és kacaj,
az ám,
lazán.

Kerülje kórság, fitt legyen,
Vikivel békés tengeren –
fényben
éljen!

Szerkesztette: Horák Eszter.

Alexander – Titans (Vangelis)

Love And Happiness

Mit kívánok neked?
Magamat.
És magamnak?
Téged.

Képtelen képlet…
s miközben
egy végtelenített bakeliten

Mark & Emmylou dalát figyelem,
előbújnak

a rejtett emlékek,
szemem sarkába gyűlnek.
Nem sírok, nem sírok,
nem…
De igen.
Bőrömre mosnak a könnyek.
Fájdalom ez?
Nem.
„Csak” egy lemez:
a Love And Happiness.

(Evokáció Emmylou Harris & Mark Knopfler
Love And Happiness c. dalára.)

A kép forrása: Pinterest.

Emmylou Harris & Mark Knopfler – Love And Happiness

Csak pozitívan

Ülök a semmi szélén,

lábam lógatom a semmibe –

legalább így

nem kopik el a cipőm.

*

Egész nap

nem csináltam semmit,

ettől is holtfáradt lettem.

Remek döntés volt –

belegondolni se merek,

milyen állapotban lennék,

ha csináltam volna valamit.

*

Több kereszttel kitüntetett

szürreális művészi alkotás

a laborleletem.

Semmi gond,

csak...

közölte velem lesütött szemmel

szemüvege mögül

a háziorvos.

Rózsaszín lencséje volt,

de eszemben sincs aggódni –

nem szerepel a terveim között,

hogy pszichiáterrel is

közelebbi ismeretségbe kerülök.

*

Ma nem főztem semmit.

Ekkora gasztronómiai sikerem

sosem volt,

Michelin-csillagot érdemlek –

végre nem rontottam el.

*

Már semmim sincs.

Ettől egészen nyugodt lettem –

semmit nem veszíthetek.

*

Szüleim azt jósolták,

hogy

nem lesz belőlem semmi.

Nem okoztam nekik csalódást,

jóslatuk beteljesedett –

a pedagógusokat

semmibe veszik.

*

Minden

összekuszálódik

körülöttem.

Nem esek kétségbe,

csak semmi pánik –

elvégre

pozitív szemléletű vagyok.

A kép forrása: Pinterest.

Estas Tonne – Fusion (Internal Flight variation)

Live in Zurich, 2022

Hepp Béla (aLéb) – Előszó – „Valami történt”

Hepp Béla (aLéb): Előszó – Horák Andrea Kankalin Valami történt című kötetéből

Már első ránézésre is rendkívül gazdag kötet, a benne található írások formai gazdagsága és belső világa bármennyire is Kankalin sajátja, történeteit mindannyian megéltük már vagy valóban, vagy képzeletben, a formai sokszínűség pedig mindenkit képes megszólítani.

Gondolkodtam, egyben nézzem a kötet anyagát, vagy tekintsem ugyanúgy részek összességének, ahogy a fejezetek mutatják. Sem így, sem úgy nem lehet talán visszaadni, milyen gazdagsággal, tudással, elhivatottsággal, érzékkel megírt versek és prózák mesélnek itt érzelmekről, örömökről, bánatokról és fájdalmakról, hétköznapokról és ünnepekről. Mégis úgy gondoltam, a fejezetek címei alapvetően elmondják a benne soroló művek irányait, még ha igazán elolvasva is tárják fel valós értékeiket úgy az olvasóban, ahogyan az olvasó azt befogadja.

SZÍNESBE FORDULNAK FEKETÉK

Valóban színes kavalkád ez a fejezet, itt egymásba kapaszkodnak szonettek, Anyegin-strófák, szabadon futó, de mégis rímekbe fonódó versek a lélekről, a hétköznapok történéseiről, vágyakról, emlékekről, fájdalmakról. Az izgalmas, önállóan is mesélő versek kapcsolata egymással sokszor lazának tűnik, ám úgy fűzi fel érzelmekre az olvasót, mint ahogyan egy gondolkodót visz érzelmei hullámvasútján az elmélkedése. Igen, sűrű, és sokszor érdemes megállni egy-egy versnél, átgondolni, miért is születhetett, hol van mögötte a játékos alkotó, vagy hol van mögötte a szomorúságában is szépre éhező, esetleg a létről, a világról felelősen gondolkodó. Sokszor felbukkanó motívum a zene, a hangok harmóniája, a hangjegyek, mint mindennek fizikai kifejezői, néha tánc; személyek, gondolatok, szavak, betűk tánca. És ott a természet, fák, erdők, víz csobogása, de mindig valamely olyan kontextusban, ahol lélek találkozik lélekkel, vagy épp magányos, és ehhez keres képet – társat, társat az elvesztett helyett, de örökké megtartva a múlt fájdalmait és persze szépségét.

VALLOMÁS AZ IRODALOMRÓL

Kankalin a prózáiban is költő, sorolja akár kedves emlékeit, élettörténetének szereplőit, hétköznapjait, ünnepeit, vagy vigyen a fantázia világába, mindig olyan képekkel és finom ívekkel visz, ahogyan a verseiben, minden írásában ő szólal meg, magáról is mesél, lelkiismerete, felelősségérzete is kiviláglik a soraiból. Tanulságok? Igen, vannak tanulságai az írásainak, de nem direkt konzekvenciák ezek, hanem belső megélésre alapozó, a történetfolyam során egyre világosabbá váló felismerésekre készteti a figyelmes, de odaadó olvasót. Ott van az írásokban a lélek, a komolyság ugyanúgy, mint a játékosság, a hétköznapok játékossága, öröme és tisztasága. A novellákban az ébredés, az álmokból való kilépés, legyen az kellemes vagy éppen riasztó, mind eszköze annak, hogyan ismeri fel önmagát, hogyan képes újra és újra az Életbe lépni az Álomból. Tanulni kell a reggeleket, a viharokat, a zene hullámainak jótékony hatásait, a tükör őszinteségét és mindazt, ahogyan ebben a folyamatos viszonyításban hogyan vagyunk, hogyan tudunk önmagunk lenni; ebben ezek a novellák, rövid írások mind kiválóan adják a megélés lehetőségét. Minden sorból kiviláglik az írás, alkotás öröme, felszabadító ereje, és ettől képes a mese, legyen az a való vagy a képzelet szülötte, kiemelni a hétköznapokból írót és olvasót is.

PALACKPOSTA A JÖVŐBE

Két, személyes, és mégis annál jóval messzebbre mutató írással kezd itt a könyv; József Attila költészetének méltatása nem a fő vonala ennek a két írásnak, bár vitathatatlanul benne van, inkább a személyes megélése a költőóriás hatásának a versei kapcsán. Benne ott az elragadtatás, a méltatlanság okán érzett düh, a szomorúság és a remény arra, hogy tanítható a világ a költészetén keresztül. Meghatározója ez a két írás talán az egész könyv szellemiségének, de ennek a fejezetnek mindenképpen. Itt teszi láthatóvá igazán az író, a költő, hogyan lát, és hogyan igyekszik láttatni napi társadalmi feszültségeken keresztül fájdalmakat, hibákat, olyan bűnöket, amelyek elkerülésével élhetőbb, szebb világgá tehetnénk a világunkat. Felbukkan Radnóti, Kölcsey, a költészet maga a napi sorskérdések, a meghatározó élmények, személyek mellett, de ugyanakkor folyamatosan ott a tükör; így kellett lennie, így kell lennie ennek a világnak?

AZ ÚT VEZET

Ebben a blokkban is stílusában színes, versek és prózák egymást követő, hol csendesebb, elmélkedő, hol pajkos, játékos, hol pedig komorabb tónusú művek sorakoznak, de mindegyikükben meghatározó, hogy vinnünk kell vállalt dolgainkat, ha olykor nehéz is, máskor könnyebb. A szavak szeretete, az írás felszabadító ereje és felelőssége valóban út, Kankalin útja, és mint minden út, ez is tele van kaptatókkal, gödrökkel, csúcsokkal és lejtőkkel, de járni kell.

Kankalin ebben a kötetben nagy utat tesz meg, ezen az úton mindig történik VALAMI (csupa nagybetűvel), és hívja az olvasót, tartson vele társaként ezen az úton.

Érdemes.

Hepp Béla (aLéb)

A kötet borítóképe Egervári József író alkotása.

A kötet borítója

A könyvajánló első online megjelenése – 2025. március 21. 

DunapArt Művészeti és Közéleti Magazin

Hepp Béla (aLéb) – Előszó és könyvajánló  >>> itt

A kötet adatai:

250 oldal kemény táblás borítóval

Borítókép: Egervári József író a kötethez készített alkotása

Előszó: Hepp Béla (aLéb) költő

Ajánló: Vesztergom Andrea költő

Szerkesztette: Bakos József

Lektorálta: Horák Andrea Kankalin

Nyomdai munkák: RB-Bindex Kft., Miskolc

Megjelent: 2025 januárjában,

a Holnap Magazin Kiadó közreműködésével, magánkiadásban.

ISBN 978-615-6869-33-3

Elérhető a szerzőnél: https://www.facebook.com/andrea.horak.9809

Faragj magadhoz / Schnitz mich dir zurecht / Tauber Ferenc

Nimm mich in die Hand,

wie uraltes Holz –

sägen brauchst du nicht,

leblos bin ich,

ein Holzklotz;

führe den Meißel mit den Fingern.

Hinunterfliegen

sollen die unnützen Späne.

Du sichtest mich,

hast fürs Formen auch Pläne

(Samthandschuhe nimm für mich,

dass ich nicht wie ein Span unterm Nagel dich

quäle).

Sprich mich an.

Zärtlich.

Streichle mich mit Worten,

deine Hand soll mir taugen.

Ein kokettes

Lächeln mit lachenden Augen

will ich, mit Haaren,

die wie vom Wind im Morgengrauen kraus sind,

und ihr Duft dich hinreißt bis zum Staunen.

Doch Schönheit ist nicht alles.

Ein geschnitztes, grades Rückgrat brauch ich,

mach mich redlich –

mein Herz sei riesig,

um dich aufzubewahren,

zu hüten mein Geheimnis.

Schnitz mich weiter, schnitz weiter…

rede so zu mir,

dass ich ganz erröte,

so, wie ich die Stimme von dir zuerst nur hörte,

und schon wusste,

dass sie ewig mir gehörte –

Tam, Tam,

Taram, Taram,

es klopft das Herz,

das Blut hält Schritt,

du gabst mir Leben mit.

Nimm mich mit dorthin,

wo die Basaltorgeln ständig treiben,

und Zeuge ist des Waldes Schweigen.

Umarm mich,

streife mir all die Ungewissheit ab –

lern mir zu glauben,

dein Sein zu glauben

und mich selbt.

Sei du mein weiser Lehrmeister,

schnitz mich dir zurecht.

 

(übersetzt von Ferenc Tauber)

Horák Andrea Kankalin: Faragj magadhoz

Vegyél kezedbe,

mint egy százéves fát –

nem kell kivágnod,

élettelen

rönk vagyok;

vezesd a vésőt ujjaiddal,

hulljon le rólam

minden fölösleges forgács.

Te látsz engem,

tudod, milyenné formálj

(kesztyűs kézzel bánj velem,

nehogy bőröd alá fészkelje magát

szálkám).

Szólj hozzám.

Becézz.

Simogass szavakkal,

ne fájjon érintésed.

Kacér mosolyt,

nevető szemeket kérek,

hajam olyan legyen,

mit kócosra borzolt a hajnali szél,

még illatát is érezni véled,

de ne csak szépséget adj.

Egyenes gerincet faragj nekem,

tégy igazzá –

hatalmas szívvel,

hogy benne őrizzelek,

senki ne sejtse titkom.

Faragj tovább, faragj még…

beszélj hozzám úgy,

hogy fülig piruljak,

mint amikor először hallottam hangodat

és már tudtam,

hogy a legszebb dallam marad –

tam, tam,

tadam, tadam,

dobban a szív,

lüktet a vér,

életre keltettél.

Vigyél el oda,

hol bazaltorgonák nyílnak rendre,

s tanú csak az erdő csendje.

Ölelj át,

simítsd le rólam a kétségeket –

taníts meg hinni,

elhinni téged

s önmagam.

Légy bölcs tanítómesterem,

faragj magadhoz.

A képek forrása: Pinterest és saját album
(saját szerkesztés).

Szinkronban...

Giovanni Marradi – Forever Beautiful

Magyarul Bábelben Műfordítók és műfordítások  >>> itt

DunapArt Magazin – Tauber Ferenc  >>> itt

Napvilág Íróklub – Tauber Ferenc  >>> itt

Verseim Tauber Ferenc fordításában >>> itt

Vajda János: A hazafiakhoz

               Szeresd apádat és anyádat,
               hogy hosszú életű lehess a földön

Kik hű fiai vagytok e hazának,
Kik éltek érte, és meghaltatok,
Hallgassatok rám, élők a hazában!
S ti a sírokban – halhatatlanok!
Hozzátok szól e jó édesanyának
Legszegényebb, legszeretőbb fia,
Hallgassatok rám! – az igaz könyörgést
Istennek is meg kell hallgatnia!

Én, ki a véremet könyekbe sírom
– Ki nem siratna haldokló anyát? –
Ki szánná vérét, anyjától vett vérét,
Ha megmenthetné a halót magát?
Én, aki virrasztok a haldoklónál,
Míg jönnek a félelmes éjjelek,
Én elhagyottan könyörgök hozzátok:
Testvéreim, jertek, segítsetek!

Csak nézzetek ki a sötét éjjelbe!
Ott leskelődnek a szörnyetegek;
Üzzétek a gyávát el... hisz ébren
Nem néznek farkasszemet veletek!
Oh, keljetek fel! Ily viharos éjben,
Ily vészes éjben ne aludjatok!
Az éjnek álmadarait nézzétek!...
– Vagy a sötétben megvakultatok?

Hát aki lát, remél, hát aki érez,
Kétségbeessék e veszély fölött?
Ki a hazáért ontaná el vérét,
Bánatba haljon el – gyávák között?!
Testvérek! még nem mostoha-anyátok
E szép haza, jertek, segítsetek!...
Oh, jöjjetek, mert nem lesz majd anyátok!...
S fogtok-é aztán élni, gyermekek?

1847

A képek forrása: web (saját szerkesztés).

1. A Pilvax kávéház külseje és belseje 1848-ban

2. A Landerer és Heckenast Nyomda – a szabad sajtó első terméke

3. Múzeumkert – 1848. március 15.

4. A márciusi ifjak:
Jókai Mór, Petőfi Sándor, Vasvári Pál,
Irányi Dániel, Irinyi József, Vajda János,
Bulyovszky Gyula, Degré Alajos, Vidats János

Kormorán – Nemzeti dal (Petőfi-Tolcsvay)

Valahol / Irgendwo / Tauber Ferenc

Statt Blumendüften speit

der Frühling nur noch Schwefelrauch,

verängstigt kauern die Vögel. Und auch

hoffungslos, auf kahlem Ast.

Singt einer dennoch und wagt einen Hauch,

wird das schüchterne Lied vom Dröhnen

der Panzer plattgetreten.

Zum Putzen nur Bomben gebraucht.

Saubere Fenster sind nicht

nötig,

Luftdruck und Rauch

sprengen dreckige Glassplitter,

der Staub der Ruinen ätzt die Augen,

es werden bang und bitter,

Rußtränen geweint von

Männern, Kindern, Frauen.

Die Erde schlürft unschuldiges Blut ein.

Gierig ist Homo sapiens,

er lernt nie.

Alles gehört ihm,

nichts bleibt, es wird alles missbraucht,

nur

vor würgender Angst beben,

Zerstörung, Pein, Aufgeben,

und schändliche Bereicherung –

an Menschenleben.

Vergeblich pirscht sich leise Frühling an,

Ruinen und Ruß verdecken ihn.

Er tröstet nicht,

weil

ihn gar nicht sieht,

wer lebt,

und nicht mehr sehn kann,

wer grad stirbt.

(übersetzt von Ferenc Tauber)

Horák Andrea Kankalin: Valahol

Virágillat helyett

kénfüstöt okád a tavasz,

megszeppent madarak gubbasztanak

reményvesztett ágakon,

s ha mégis némelyik dalra fakad,

tankok dübörgése nyomja el

bátortalan énekét.

Bombák nagytakarítanak.

Ablakot tisztítani

nem kell,

széthullanak

a szennyes üvegszilánkok,

romba dőlt házak pora mar szemet,

s míg csüggedten vánszorog,

kormos könnyeket sír

férfi, asszony, gyerek.

Ártatlanok vérét issza a föld.

A mohó Homo sapiens

nem tanul.

Mindent akar,

végül semmije nem marad,

csak

fojtogató félelem,

pusztulás, kín, gyötrelem,

és jogtalan sarcot szed –

emberéleten.

Hiába lopakodik a tavasz,

füstös romok alá kényszerül.

Nem vigasztal,

mert

nem látja meg,

aki él,

s már nem láthatja,

aki hal.

A bahmuti csata – 2023. április 5. 

(forrás: Wikipédia).

Szinkronban...

Song To Your Eyes – Last Hope For Mankind

Magyarul Bábelben Műfordítók és műfordítások  >>> itt

DunapArt Magazin – Tauber Ferenc  >>> itt

Napvilág Íróklub – Tauber Ferenc  >>> itt

Verseim Tauber Ferenc fordításában >>> itt

Verselemzés felsőfokon?

– Miben merültél el ennyire?

– Hozzászólásokat írok.

– Miféle hozzászólásokat?

– Gyönyörű verseket olvastam, megérintettek, nem hagyták, hogy elmenjek mellettük. Gondoltam, megérdemli a szerzőjük, hogy megosszam velük az érzéseimet, és megköszönjem az élményt, amit nyújtottak.

– Te ilyenekre pocsékolod az idődet?

– Miért pocsékolnám? Szeretek véleményeket írni, már húszezernél is több van a gyűjteményemben. Az elemzés kikapcsol, sokat tanulok ilyenkor, számtalan új gondolatom támad, fejleszti az íráskészségemet, és örömmel fogadja, aki kapja.

– Mostanában én is egyre többet írok, de nem vagyok olyan bolond, hogy ennyi időt töltsek a megfogalmazással.

– Akkor hogyan írsz egyre több véleményt?

– Nem hallottál az AI elemzőjéről? Fütyül-dalol, még a sorok közé is belát.

– De, hallottam róla, olvastam is olyan elemzéseket, de köszönöm, nem kérek belőle.

– Miért nem? Jobban ért hozzá, mint te. El se kell olvasni a verset, csak bemásolni, pislogsz néhányat, és már előtted is van készen, elemeire szedve.

– Most viccelsz?

– Dehogy viccelek. Egészen komolyan beszélek, tényleg ezt csinálom. Amikor megvan az elemzés, itt-ott átalakítom, hogy ne lehessen észrevenni a mesterségest.

– Én meg egészen komolyan mondom, hogy megáll az eszem. Olvastam sok olyan elemzést, egy kaptafa az összes. Száraz mindegyik, kiviláglik, hogy nem embertől származik. Nincsenek benne érzések, sablonok ismétlődnek, és a tényeknek látszó állítások gyakran sántítanak. Például nem tudja, mi az alliteráció. Nem ismeri fel a költői eszközöket, a felsorolások is felületesek. Egyik elemzés olyan, mint a másik. Minden versnél ugyanazokat a motívumokat emeli ki.

– Pedig ez a jövő, bármit is mondasz. Nemsokára nem lesz szükség a mély elemzéseidre, mert az AI elvégzi helyetted, és a kutyának sem kell a tiéd.

– Szomorú vagyok és csalódott, hogy ezt hallom tőled.

– Miért?

– Azért, mert aki igazán kedveli az irodalmat, mindent megtesz a tisztaságáért.

– Én mindent megteszek. Szórom a véleményeket.

– Senki sem tiszta, aki más tollával ékeskedik, és hazudik a versek alatt.

– Miért hazudnék?

– Azért, mert amit bemásolsz, nem a te véleményed, hanem egy géptől származik. Lélektelen, és az irodalomnak lelke van, a költők pedig megérdemlik a tiszteletet, hogy emberi nyelven szóljanak hozzájuk, mert ezek a közvetlen beszélgetések megerősítést, ihletet és szárnyakat adhatnak.

– Persze, a te finom lírai lelked nem tudja elviselni az igazságot.

– Az én finom lírai lelkem érezni akar. Érezni és megélni, amit a versekben olvas, és ezt őszintén, emberi módon megosztani, nem robotként. Azt szeretném, hogy a költő is érezze, ami lejátszódott bennem, amikor belemerültem a versébe. Én. Nem a „nagyonokos” AI, és a saját verseimet is embereknek írom.

– Hmmm… 

– Őszinte emberi érzések nélkül haldoklásnak indul a költészet, nem marad életben az irodalom, pedig az irodalomnak élnie kell, mert művészetek nélkül még embertelenebb lenne a világ – és megkezdtem húszezer-valahányadik merülésemet.

A kép forrása: Pinterest.

Enya – Watermark (Official Video)

Megjelent a "Valami történt"

Kedves Olvasóim,

csaknem egy hét telt el azóta, hogy megérkezett a nyomdából, és először kezembe vehettem azt a könyvet, melyet annyira vártam. Szükségem volt néhány napra, hogy feldolgozzam az élményt, pedig nem az első kötetem. Egy ideig nézegettem, aztán fellapoztam, furcsa érzés volt meglátni benne magam, hogy ott van a lelkem azon a 250 oldalon, és mindez már szerzői jogvédelem alatt áll.

Most különleges öröm tölt el, az alkotás és az újabb várakozás öröme, hogy az elmúlt hat évemet összerendezve is megmutathatom, és izgatott vagyok, hogy vajon miként fogadják majd azok az olvasók, akikhez eljut a „Valami történt”.

Hatalmas köszönet illeti HEPP BÉLA (aLéb) költőt a tartalmas, mindenre kiterjedő Előszóért, VESZTERGOM ANDREA költőt a szívhez szóló Ajánlóért, EGERVÁRI JÓZSEF írót, aki most nem kiváló tollával remekelt és emelte könyvem értékét, hanem kötetem szellemiségéhez, mondanivalójához igazodó exkluzív rajzot készített a borítóhoz. 💓

Hálás vagyok mindenkinek, aki olvassa műveimet, támogat, figyelemmel kísér irodalmi utamon. 💖

Köszönöm szépen Bakos Józsefnek, a Holnap Magazin (HM) főszerkesztőjének kötetem igényes szerkesztését és a kiadással kapcsolatos munkáját! 😊

📖 A „VALAMI TÖRTÉNT” NÁLAM RENDELHETŐ, az érdeklődőket arra kérem, hogy keressenek meg belső üzenetben (ezen a blogon balra lent, az üzeneteknél lehetséges).  😊

Kép: Horák Bence fotója (a kötetek egy részéről). 

💓

A borítókép 

Egervári József  író – kötetemhez készített – alkotása.

Giovanni Marradi – Forever Beautiful

[ha vége van

(evokáció Borbély Szilárd [a lábnyomát című versére)

Ha vége van de mégse nincsen vége

ha vége van hogy elmaradt a rég
ha vége van de nincsen vége végre
ha vége van hogy újra fonja még
ha vége van de függ a pókfonálon
ha vége van hogy átcsomózta rég
ha vége van de mégse nem találom
ha vége van hogy úgy maradna még
ha vége van de összeforrt a cérna

ha vége van hogy gombolyítja rég

ha vége van de van nem ért a célba
ha vége van hogy nincsen vége még.

A kép forrása: Pinterest.

Evgeny Grinko – Valse

💬 Két éve kezdtem közelebbről megismerkedni Borbély Szilárd (1963-2014) verseivel. Kíváncsivá tett, magával ragadott sajátos stílusa, könnyednek tűnő, ám megfontolt egyedi költészete, kötött formáinak szabadsága, rácsodálkoztam ritmus- és szójátékaira, nyelvi megoldásaira, rejtett, mégis nyilvánvaló mondanivalójára, üzeneteire. Minél többet olvastam tőle, annál mélyebben érintett meg, de már első találkozáskor erős késztetést éreztem, hogy én is írjak egy hasonló verset, mint az „[a lábnyomát”. Egy evokációt – olyat, amelyik nemcsak az említett versből életre kelt visszhangom, hanem Borbély Szilárd egyéb stílusjegyeivel kiegészített saját belső hangom. Két évet vártam megszületéséig.

A legmélyebb tiszteletemet kifejezve, emlékét őrizve osztom meg az evokációm alapját képező gyönyörű verset és egy – sajátos stílusára jellemző – kiegészítést is.

Borbély Szilárd: [a lányomát

A lábnyomát a ritmusát a hóban
a lábnyomát hogy szembe jön velem
a lábnyomát a frissen esett hóban 
a lábnyomát hogy vissza követem
a lábnyomát a ritmusát a léptét
a lábnyomát hogy szembe jött velem
a lábnyomát a cipőinek léptét
a lábnyomát hogy vissza keresem
a lábnyomát a léptek ritmusában
a lábnyomát hogy szembe jön velem
a lábnyomát a vissza ritmusában

a lábnyomát hogy nélkülem megyen.

*

Borbély Szilárd – [ha minden olyan

Ha minden olyan lesz amilyen volt
vagy inkább amilyen lehetett volna
nem lesz benne ami sose volt
az elmúlása annak ami volna
mert ugyanaz lesz az is ami volt
meg az is ami csak lehetett volna.

Borbély Szilárd (1963-2014)

A kép forrása: Pinterest.