képzelet

éber álmaimban elborít a mámor

kába vágyaimmal szelíd Éj ölel

simítva borzongó éledező testben

nyughatatlan lelkem csendben ünnepel

sikoltok hangtalan éjszakámba bújtan

ernyedten ujjongok meglelt hajnalomon

reszkető tenyere cirógatja arcom

rettegve menekül félelem fájdalom

egyetlen ébredés némaságba zárva

sóhajommal hozná azt az éji-napot

örömkönny-remegés válla hajlatában

varázsdallá fűzné eltévedt szólamom

Kép - Pinterest

Giovanni Marradi - Dreams

H ó p i h e

Hajnaltájt álmatlan balkonomon ülve
Ódát zengtem volna, de beröppent fejembe:
Pihécske mostantól egyet öregedett,
Igazán kijárta azt a seprűnyelet!
Ha nem zavar a sánta rím, mi eszembe jutott,
Engedd, hogy kívánjak sok-sok szülinapot!


Boszikának, így sántán, 2010. május 3-án. :-)

Dereng a kék

Gyötör az Éjszaka, lelkembe mar,
panaszos sóhaja csúf zivatar.
Elmossa álmaim, könnyre fakaszt,
megöli bennem az üde tavaszt.

Sikolthatnék én, ám mégsem tudok,
vigyáznak magasból szép-angyalok.
Ordíthatnék is, de mégse merek,
felijednének a jó emberek.

Felugrok dúltan, irány a balkon:
ma újra denevérekkel alszom.
Sehol-nyugalommal nyomaszt az éj,
várom, hogy jöjjön a reggeli fény.

Hajnali köd mögött dereng a Kék,
életet varázsol, mosoly-zenét.
Álomdal zendül, már arany az út:
fénypostán érkező hullámvasút.

The Shadows - Blue Star