Bolond a tél. Tavaszt mutat,
de zord arcát is adja.
Azt nem értem, ha jól mulat,
miért hagy így magamra.
Én csak nézem a jégcsapok
olvadó neszét, hallom
a látványt, így bőven kapok
belőlük zenét s vallom,
belém zokog a várt tavasz;
és hiába halnak szavak,
Te mindig bennük leszel,
már Mindenben létezel.
(A folyamatosan készülő Himfy-ciklusom 8. eleme)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése