Sikátor

Csak ülök...

lábam lógázom az ágyútorony mellett,

mohón ölel a nagykabát.

Tűnődök,

hogy mi vár majd Odaát...

(Ej, ez a december feladja a leckét,

pedig nemrég még nyár karolt,

hát arra gondolok,

ami melengetett és megfogott.

Nem karcos jégcsapok azok.)

Illatozik-e tearózsa ott

lágy sárgáját szemembe szűrve?

Csodáját nem feledhetem,

de most

"tél van és csend és hó és halál".

Él-e szivárvány fönt is,

ami hidat épít ég és föld közé?

Ér-e annyit,

hogy mesémet reménnyel töltené,

és nem maradna semmi kétely,

csak a biztos út?

Még magába fűz a múlt.

Jól jönne egy lámpás,

ami úgy világít,

hogy nem érhet semmi bántás,

csak azt mutatja meg,

ami életet jelent.

Mi az élet?

Személyre szabott darab,

mi örökös színház marad.

Úgy görög belőlem minden szó,

hogy megbújik köztük a való:

sikátorba tévedt vakvilág.

Mi várhat Odaát?

Egy csiga hozzám képest gyors,

hiszen amit adna a sors,

azt túl sokáig rágom,

ezzel elúszik az álom.

"De jó volna mindent, mindent elfeledni",

csak élni, élni, lenni, lenni...

...és egy lenti kis kocsmából

palacsinta illata árad felém,

ez visszaránt

a tél múló üzenetén.

Kép - Pinterest

2017 decembere...

Egy izgalmas feladat, tíz megadott szó: palacsinta, tearózsa, lámpás, sikátor, csiga, fűz, darab, ágyútorony, szivárvány, görög. Ezek felhasználásával kellett írni, szabadon választott formában. 

Az eredeti művem Vakvilág címmel szerepel a tartalomjegyzékben.

2021 decembere...

Leporoltam a Vakvilágot, és mivel jelzéseket kaptam, hogy prózám sokkal inkább vers, megtördeltem úgy is.

Semmi jónak nem vagyok elrontója. :)

(Az idézetek Vörösmarty Mihály Előszó, valamint Ady Endre Karácsony című verséből valók.)

Giovanni Marradi - Shadows

Napvilág Íróklub  >>> itt