Aki folyamatosan hazudozik,
mindenkit elveszít.
Mindenkit!
A hazugsággal szemben nincs gyógyír,
a csönd mindennél beszédesebb –
legtökéletesebb mellébeszélés
a hallgatás,
amit pedig elveszítesz,
már hiába siratod.
Szemfényvesztés tükrében
elveszek,
és hol az ölelés?,
nehezen viselem,
ha valaki
bohócot csinál belőlem.
A megbecsülést ki kell érdemelni,
azt állítják,
akik értenek hozzá –
nincs helye
hisztinek.
A szemfényvesztésnek vége,
nem elég a látszat,
sosem az a bűnös,
aki a hamisság ellen lázad!
A mellébeszélés árkaiban
elpusztul mindenki,
ennyi hazugság hallatán
szégyellik magukat a szavak –
igen, ilyen idióták a pasik.
Az igazságnak egy arca van
és tiszta tekintete,
a valóságot
csak a valósággal lehet megjeleníteni,
de ki olyan bátor?
Ahhoz szeretni kellene.
Semmi sincs ingyen,
hát, megfizetem az árat,
állok az esőben, hallgatok –
mondhatnám azt is,
köszönöm, jól vagyok.
Kép - Web
A "Szemfényvesztés" D. Z. több kiváló versének ollózott gondolataiból született,
melyek megmozgatták fantáziámat – a kiragadott sorok egy önálló művé álltak össze.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése