hallgatása tiszta, könnye áradat.
Vágyakozva hinti, hívja álmomat,
árva-ámulása ébredő remény.
Elsodorna mába, zengené nevem,
gondolatba rejti, élve kínosan.
Kódba vési híven eltűnt hangomat,
évezredbe zárva lénye végtelen.
Fáj-tenor sikoltva súgja, égbe vár,
csend-titokra hullva nesztelen üzen:
dallamokba bújva égni, vágyba zárt,
világ zaját ejtő ritka éneken,
szirom-harang zenék íze bársonyán,
ringatózva úszni játszi csendeken.
The Sound Of Silence - Stephanie Jones
Láncvers-fertőzés! Ez már gyógyíthatatlan: magával rántott, magába zárt.
A szonett szerelmese lettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése