Még él a tél, incselkedik.
Zord arcát úgy mutatja,hogy mohósága csöndet int.
Hozzád bújnék, tavaszba,
hol virul az élet, Veled.
Nem számít semmi. Érted?
Érted élek, vagyok neked
s te vagy, hiába féled.
Vágyott tavaszod nálam él,
és bennem a tavaszmesén
olvadnak el jégcsapok.
Vacogva, nálad vagyok.
A folyamatosan készülő Himfy-ciklus 7. része,
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése