tizennégy alig múlt, csupán naiv gyerek.
Hunyorgó csillagok víztükörben látják,
amint a korláton kavicsot dobál át.
Kihívó öltözék, rikító, ócska smink,
a köldökét épphogy takarja lenge ing,
kacér pillantáshoz csábító ékszerek,
érett nőnek tűnik, pedig csupán gyerek.
Távolban tompa zaj, majd felbőg egy Porsche,
és nem riasztja az éltes férfikor se,
a kéjenc mellé ül egy mézes bók után,
csak szeresse bárki… pedig gyerek csupán.
Füves cigit kínál körmönfont szavakkal,
aztán port is hozzá, kis nejlontasakkal,
s mikor már érzi, hogy a prédája kába,
letépi ruháját, és magára rántja.
„Anyám, anyám, csak most az egyszer halld szavam!”-
üvölt a lány belül sikítva, hangtalan…
legyűri újra testét az ördög fattya,
s kidobja az útra, szűzi vérben hagyja...
…egy gimnazista lány a partra szédeleg.
Tizennégy alig múlt, csupán naiv gyerek.
A lelke mocskát mossa, öntudatlanul,
s egy élet-csillag kavicsként habokba hull.
2019. április 27.
Ezt a balladát a Fullextra irodalmi oldal XXI. század témájú anonim verspályázatára írtam.
Köszönöm a Szervezőknek, hogy részt vehettem ebben a komoly játékban.
Köszönöm mindazok szavazatát, akik hozzájárultak ahhoz, hogy a versem közönségdíjat kapott.
Sajnos nem szívderítő a téma, de gyermekeinkre olyan veszélyek leselkednek, amelyeket csak úgy lehet kivédeni, ha a szülők odafigyelnek rájuk, meghallgatják őket.
Ez is a XXI. századi társadalom hatalmas problémája...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése