szavam feléd, kerestelek...
én kutattalak sok árnyba bújt betűn,
nem érdekelt, ha próza volt,
csak ittam szép szavad, és virult nedűt
szitált az élet így nekem,
mintha bomba-szórt szívemre tintafolt
terülne, és e szín a kék.
Megannyi kék tolult fölém repesve,
a többi szín csak minta volt,
s esőre írt magányod versbe szedve,
szelíd szavadra tűnt a sár.
Sírhatok gyönyört, ha könnyem kellene,
bár illatod ízére várt az ajkam.
És ma hallgatag cikázna kés hegye...
hát előtte még a hangodat halljam!
Aztán fakóra vált e kép?
Örökre fennmarad mesénk.
Rod Stewart & Amy Belle - I Dont Want To Talk About It
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése