Micsendünk

Már sátrat bontott
az alkony,
útnak indultak
a csillagszekerek.
Nem vagyok nálad,
mégis veled.
Valami szépet mondanék,
nyugtatót,
de csak a szélbe súgom,
röpítse hozzád
mézillatú sóhajom,
s úgy simítsa homlokod,
ahogy én tenném,
ha ott lennék.
Hunyd be szemed,
békét rajzolok neked,

szemhéjadra

álomszirmot csókolok...
aludj, pihenj,
amíg körbeleng 

ez az idilli csend.

A kép forrása: Pinterest.

Enya – May it Be (long)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Kis esti merengés

Azt mondják, csúf az este, az elmúlás tükörképe. Lehangoló, sötét, ismét egy nappal öregebbek lettünk, fogy az idő, egyszer csak nem marad perceinkből, óránk mutatói mozdulatlanná dermednek.

Azt mondják, gyönyörű az este. Lassan közeledik, puhán átölel, a természet nyugovóra tér, a nappal színei bársonyos feketébe fordulnak, és a feketébe tűnő égbolton sétára indulnak a csillagok.

Ahogy számolom hajladozó fűzfám ágai közt az apró sárga szegecseket, arra gondolok, hogy valamelyik nekem fénylik. Talán több is. Káprázatosak, titokzatosak, megfejthetetlenek. Az élet tükörképei. Bennük van a ragyogás és a pihenő hajnal csendes üzenete.

Amíg élet van, lesz hajnal is, csak rajtunk múlik, hogy a rendelkezésünkre álló perceket mire fordítjuk.

Megidézhetjük a halált, de mi értelme a halálvárásnak? Egyszer úgyis bekopogtat.

Élhetjük az életet. Nem tudjuk, hány perc jut nekünk, de minden perc ajándék. Csak az öregszik, aki elfelejti kibontani percekkel teli ajándékdobozát.

Én most kinyitom, megosztok néhány ajándék percet azokkal, akik velem együtt számolják a csillagokat és a hajnalt várják – mert megérkezik. 😊

Kép – Pinterest

Enigma – Goodbye Milky Way

Napvilág Íróklub  >>> itt

Csillagokba írva – Magyar Elektronikus Könyvtár

Megjelent és mindenki számára hozzáférhető lett a Magyar Elektronikus Könyvtárban Csillagokba írva című kötetem.

Nagy pillanat ez számomra – olyan érzés, mintha egy új könyvem született volna – átgondolásra ösztönöz és folytatásra. 

📖  A kötet térítésmentesen elérhető:

Horák Andrea Kankalin – Csillagokba írva   >>> itt

✨

A könyv címadója Csillagokba írva című versem, mely egy verspárbaj után született a Napvilág Íróklubon, a „Final Fantasy” videójáték csodás zenéje és története ihlette. 2010 óta nagy utat járt be, szinte társamul szegődött, blogom elnevezése is innen ered, és „párbajellenfelemmel” – aki nagyon kedves hölgy –, tizenkét éves barátságot ápolunk.

Álmodozónak születtem, s bizonyára gyerekesnek tűnik, de még mindig hiszek abban, hogy a mesék akár valóra is válhatnak.

Hogy miért hiszem?

Talán azért,

mert éppen szereplője vagyok egynek. 😊💓

*

SEGÍTŐIM A KÖTET LÉTREJÖTTÉBEN:

Szerkesztette: Máté László (winner)

Borító: Fazekas Miklós 🕯

A borító csodálatos virtuális grafikáit Tóth Edit Magdolna Edafelicia készítette (Nyitottak I., Nyitottak II.)

Előszó: Hepp Béla (aLéb)

Ötleteivel segített: Kovács Attila Penge (Mákvirág), két közös versünk is olvasható a kötetben.

Tanácsadóm és lelkes támogatóm: Hatos Márta (Vox Humana)

Rajtuk kívül kedves Alkotótársaim és Olvasóim visszajelzései is ösztönöztek, hogy valóra váljon egy olyan álmom, melynek beteljesülését remélni se mertem, amikor 2009-ben komolyabban belemerültem az írásba.

Köszönöm szépen Mindenkinek, aki szeretetével, támogatásával, véleményeivel ehhez a felemelő élményhez juttatott!

Előre is köszönöm mindazok érdeklődését, akik kíváncsiak irodalmi pályám első kilenc évének válogatására és kötetemet lapozgatják! 😊

Csillagokba írva

Final Fantasy – The Rose

CSodaVáró – (trilógia)

[Csillaglesen]

Titkokkal teli
az este,
pajkosan pislognak
a csillagok,
a hold
legszebb mosolyát
előkereste,
a millió aranyszegecs
körülötte ragyog,
s én várom a Csodát
türelmesen,
mindjárt érkezik –
csillaglesen.

[Hajnali hangolat]

Kíváncsi fény lopózik
a függönyön át,
végigpásztázza
szobánk falát,
majd
megpihen arcodon –
nem keltelek még,
hagyom,
hogy a lassan tűnő
éjszakáé legyél.
Kint
ébredeznek
a cserfes madarak,
trillájukkal
új szólamot játszanak,
s én átadom magam
ennek a meghitt csendnek,
már nem kereslek –

megtaláltál,  
megtaláltalak.

[Telhetetlen]

Melankólia
telepedik rám,
pedig nem akarom.
Alattomosan veszi birtokba
tudatom,
gyomromba fészkeli magát
a félelem:
talán nem is vagy igaz,
csak álmodtalak
és nem voltál velem,
képzelek
minden meghitt percet,
belém reszket
a kétségbeesés –
hiányzol,
már bármennyi ölelés kevés,
az önfeledt napok
pillanatoknak tűnnek,
telhetetlenné teszel...

és akkor jössz,
megcáfolsz hitetlenségemben:
nagyon hiányoztam,
telhetetlenné teszlek,
s belénk reszket,
ahogy
lecsókolod rólam a kétségeket,
a melankóliát...
nem álomkép ez –
valóság,
és együtt hisszük tovább

hihetetlen mesénket.

Képek – Pinterest

Pál Utcai Fiúk – Csak Úgy Csinál

Cirill Kabin Csaba szerkesztésében

Napvilág Íróklub  >>> itt

Csillaglesen

Titkokkal teli

az este,

pajkosan pislognak

a csillagok,

a hold

legszebb mosolyát

előkereste,

a millió aranyszegecs

körülötte ragyog,

s én várom a Csodát

türelmesen,

mindjárt érkezik –

csillaglesen.

Kép – Pinterest

Pál Utcai Fiúk – Csak Úgy Csinál

Napvilág Íróklub  >>> itt

ébredés

hajnal nyújtózik

ölelkezés a nappal

csillagokig ér

*

bőkezű reggel

szellőposta levélben

virágillatok

*

rózsaszín álmok

kacér eget zengenek

táncol a remény

Kép – Pinterest

Kép – Pinterest

Kép – Pinterest

Omega – Hajnali óceán

Napvilág Íróklub >>> itt

kupola

szökevény tegnap

százszorszép szikráival

betakar az éj

Kép - Pinterest

Beethoven - Moonlight Sonata (1st Movement)

Rajtavesztesz

Illegek, miként a csalfa csillagok,
aranyba mártom testem, akár a Nap;
ha stírölöd, csupán hűlt hamud marad,
vagy hatalmas űr, amit benned hagyok.

Fejemben éjsötét, míg a Hold ragyog
lámpaként, hogy észrevedd, az út szabad,
a parfümillatomtól eláll szavad,
és nekem se lesz, galádul hallgatok.

Csábmosolyt lövök nyilammal, ezt kapod;
jer ölembe kedves, ne félj, ne reszkess,
nem bántalak, ez csak múló állapot;

elpihentek itt a rendes angyalok,
ne tétovázz, ma úgyis rajtavesztesz.
Bután születtem, ki messze nem balog.

Kép - Pinterest

Ismét egy játékos feladat...

Szabályok: szonett, 11-es szótagszám, ABBA ABBA AXA AXA rímképlet.

Kötelező szavak: Nap, Hold, csillagok. Legyen vidám (inkább ironikusra sikerült).

Találtam zenéket is hozzá...

Myrath - Endure The Silence

Neoton - Párizsi lány

Napvilág Íróklub  >>> itt

fOrdítva

szakadt a ritmus de igéznek képek

velem gördül a gondolatfonal feléd 

bentről azok a lángok kint is szépek

megmaradnak mind bár te alig sejtenéd

a tölgyfa életét miért daloltam

s hogy eldúdoltam már a legtöbb szólamot

halomba gyűrtem neked egyszervoltam

meg azt is mi általad lettem és vagyok

lassú ébredés ez derengőn dúló vad vihar

belém lopózott már rég édes-észrevétlenül

csaknem gyors halál lett az éden s belátom bizarr

ha egyszer árnyra fény aztán a fényre árny kerül

egy zene zár belém éppen hallgatom

nem engedlek magamból tékozlás miatt

még gyógyulnom kell de nincs oly hatalom

mely felülír téged s életemből kihagy 

a szikrák ringó ritmusra cikáznak

pillényi tört ütem minden csillanásuk

sziporka örök nemlétük hiányt ad

mert a csillagokkal szőtték át az álmunk

fOrdítva

Szakadt a ritmus, de igéznek képek,
velem gördül a gondolatfonal feléd.
Bentről azok a lángok kint is szépek,
megmaradnak mind, bár te alig sejtenéd,
a tölgyfa életét miért daloltam,
s hogy eldúdoltam már a legtöbb szólamot,
halomba gyűrtem neked egyszervoltam,
meg azt is, mi általad lettem és vagyok.

Lassú ébredés ez, derengőn dúló vad vihar,
belém lopózott már rég, édes észrevétlenül.
Csaknem gyors halál lett az éden, s belátom, bizarr,
ha egyszer árnyra fény, aztán a fényre árny kerül.

Egy zene zár belém, éppen hallgatom.
Nem engedlek magamból tékozlás miatt.
Még gyógyulnom kell, de nincs oly hatalom,
mely felülír téged, s életemből kihagy.
A szikrák ringó ritmusra cikáznak,
pillényi tört ütem minden csillanásuk,
sziporka örök nemlétük hiányt ad,
mert a csillagokkal szőtték át az álmunk.

Kép - Pinterest

Scorpions - Still Loving You (original video)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Nyugtató...

...mert szédülök, szavad betölt egészen,
és kapkodok az őszi ég alatt,
időt nem ismerek, hát nagy merészen
az értelem kitör, de szívem is szakad,

hogy fájdalom minek, ha hív az Élet,
éji páraként teríti fátylát,
a színek összeérnek, és ha félek,
én a zöld mezőt tudom, s ha ködre vált át,

a csöndje úgy igéz, hogy értve súgom,
a lelked így zuhant belém vakon,
s nem adhatom hitem, ha bármi súly nyom,
és boldogabb lesz Tőled minden új napom,

de gyógyuljon az, ki végleg rászorul,
legyen derűje tiszta napra nap,
mert erre szültek, és így is alkonyul,
hát enyém az éj, és enyém a pirkadat...

csak sápadok, miként a nyár is sápad,
ha illatok suhannak és egek,
hiába ködgomoly, magamban látlak –
csillagba (s)írj reményt, de én is ott legyek.

Kép – Pinterest (Robert Coombs)

Mike Oldfield – Embers

Napvilág Íróklub  >>> itt

Fénytörés

Fenségesen fájnak, félve fojtogatnak, szüntelen szikrákat szórnak szerteszét, sziporkázó szavakkal szorongatnak, szítanak, szakítanak.

Üdén ünnepet üzennek, mégis minden fikarcnyi fényfolyam gyilkos gyémántba gyűrt gyarló gyertyalángok gyehennája.

Kísértetiesen kóvályognak, kiutat kutatnak, míg elérik céltudatosan céda céljukat, majd zihálva zenét zengnek, zajgó zivatar zajába zárnak zarándoknak.

Sajgást sugallnak. Sóhajok sírnak, selymek sikongnak, sejtbe sajognak. Sajtolnak belül.
Ellobbannak?

A szemben szűz, szűrt, százszorszép szivárványként szaladnak szét, a lélekbe liános, lidérces ligetet lihegnek.

Lobognak...

Lopóznak...

Lopnak.

Ilyenek a csillagok. Azok a csodás csillagok odafönn az égen, és idelenn a földön a csalfa, csalóka embercsillagok. 

Éjjel élik éber életüket, s ha hamvas hajnalon horizontra hajt a napkorong, nem látni lelkük, lángba hal.

Üstökös lesz a csillagból, csöndes, csillanó cserép...

elvakít egy láng

kottám titkain táncol

örök fénytörés

Kép - Pinterest

Position Music - Refraction 

(Epic Music - Dramatic Emotional Powerful)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Neked adnám...

Neked adnám a Napot, hogy ragyogjon,
mint nyári hajnalon, ahogy felébred;
mosolyba bújhat arcod, tisztul mérged,
mert az ősi bolygó köréd lobot fon.

Neked adnám.

Neked adnám én azt a kerge Holdat,
amely az éjre új reményeket fest;
apad és dagad, hiszen sosem lesz rest
és azt dúdolja, talán jön még holnap.

Neked adnám.

Neked adnám a sokszínű szivárványt,
azt a vörös, narancs, sárga kezdetűt,
a zöld, a kék és ibolya égbe tűnt
varázsát, mi eső után kiált rád.

Neked adnám.

És adnám az összes kósza csillagot,
hiszen szemedben érnek tört egésszé,
mert a tűnő alkonyon én elérném
az eget is általad, ha ott ragyogsz.

Neked adnám a MINDENT.

Kép – Web

Az Univerzum zenéje (Music of  the Universe)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Eldúdollak...

Csordogál az ősz, bár dereng még a nyár,
sziporkáit szórja, de már erőtlen.
Múló dalba hull halomnyi csillagár,
a hangjuk lebomlik fakó felhőkben.

Bennem úgy borong az élet, hogy zenél,
mert akkordokat bont bensőd varázsa;
szólni nem merek, hogy mindig itt legyél,
álmomat vigyázd, s ügyelj a parázsra.

Elénekellek. Dalomban tiszta hit,
a hangjegyek tudom, vénádba folynak;
a szólamok suhannak és nem hamis,
mert összecsendül mind, talán ha holnap

dúrokat is szórok, ritka szépeket,
a tölgyek lombja lengedezve hinti,
s ha bús szemedből szitálnak kék egek,
én is ott leszek a könnyedben mindig.

Eldúdollak. Mollok magánya nem árt,
világod válaszát is értem, szavam
kacag, elér egészen, lelkedbe zárt
etűd ez s örökre szól, Tiéd marad.

Csordogál az ősz, bár dereng még a nyár,
sziporkáit szórja, de már erőtlen.
Búvó dalba hull halomnyi csillagár,
a hangjuk fényfolyam, fakó felhőkben.

Kováts Péter Skorpió előadásában

Kép - Pinterest

Kováts Péter Skorpió - Eldúdollak

Secret Garden - Sometimes when it rains

Napvilág Íróklub  >>> itt

horizont

beoson az éj

csellengő csillagával

lélekből szakít
*

halovány a hold

sápadó tekintete

csendjébe merül

*

égi szegecsek

pillogó fényeikkel

bőrbe karcoltak

*

éj-nap határon

láthatatlan linea

óvom álmait

*

horizont fénye

harmatos hajnalával

magában felejt

*

ég és föld között

járható labirintus

madárdal hallik

*

tündöklő a nap

szerény szikrákat szórva

mosolyogni mer

Kovács (Blade) Attila – "Aranycsík"

Michel Pépé - Omniprésence

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

Ha eljő az Éj

Eljő. Borongós bátortalanul, őszülő halántékkal, könnyes, hunyorgó tekintettel, fénylő feketén, visszafogott vágyódással, szomjas önfeláldozón. Fontos vagyok számára, nekem gyűjti csillagait, mosolyt zengenek; szédületes szimfóniákba szenderülő szólamokat, éhesen élhető, zabolázatlan zongorafutamokat. Értem, érzem, élem. Köröttünk minden beszél, mi hihetetlen harmóniába hullva hallgatunk. Gyengédségével altatva-éltetve karjába von, finoman szőtt takarót terít fölém, féltve óv. Behunyom szemem, de a harmatos seprűpillák alatt felsejlik ereje, rezdüléseivel ringatózom. Magamba szívom leheletét, szomjam csillapítom áhított ízével, borzongok. 

Erre az Éjre vártam legbelül. Kíváncsian kutatom kósza csillagait, nem hagyom kihunyni őket, nekem ragyognak. Színei százszorosan is bennem halnak, sóhajai, érzéki gondolatai az enyémek. Kimondatlanul kimondott az összhang, káprázatosan közel vagyunk egymáshoz.

Alkonyodik... fenséges fény pislákol, a Tejút járható.

szökevény tegnap
százszorszép szikrákat szór –
takaró az éj

Kép - Pinterest

Beethoven - Moonlight Sonata (Ist movement)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Csillagokba írva

Megigéz az este csillagmosolyokkal,
zárt szemmel kutatom, melyik a mienk.
Lecsorog a fényük, s míg simogatnak,
bőrömre borzolnak bársony színeket.

Odafenn az égbolt arany merülésben
elfúj egy suhanó fuvolareményt,
futama az élet, hol mese ébred,
Esthajnal-bűvölte bűbájos regény.

Babonáz a béke sarló közelében,
kék álmom tereli, ragyog a Tejút.
Hunyorog az éjben száz kicsi éke,
lelkembe lopják az ábrándos fiút.

Gyönyörű az éjfél, még messze a hajnal;
fátyolba merülő, szemérmes a hold,
csuda lila fényben, hercegi csókkal
ébredezik vágyam, mint pajkos kobold...


...tünemény a reggelem csend-csacsogása,
bágyadtan kutatom a lágy ölelést,
s ragyogó kedvem a csillag-varázsra
Sorskönyvbe menekül bőröd melegén.

Kép - Final Fantasy

Ezt a versemet egy verspárbaj ihlette (Ottakával),

és a Final Fantasy mese - zene.

Final Fantasy - The Rose

Napvilág Íróklub  >>> itt

Zokogó csended

Smaragdhű zöldesek sárgává érnek,
zizzen a falevél, aléltan ül,
gondolat-röptömmel ködfoltos árnyam
zokogó csendedbe elmenekül.

Riadtan kergetik évszakok egymást,
télies ősz-özön illata száll,
néma dalodtól jajduló erdőben
zaklatott virágod mámora jár.

Temetőm csendjében térdel az alkony,
anyóka méláz egy kereszt alatt,
szürke kövedre a csillagok hullnak,
s angyalok sóhaja megsimogat.

Szempilla rezdül és rebben a szélben,
gyengéden ölel az égi varázs;
pillanatoddal az életem múlhat,
de Nálad időzöm, s nyugtot talál.

Kép - Web

Secret Garden - Adagio

Napvilág Íróklub  >>> itt