Álom

Az ég palástja földig ér, teríti csillagok neszét. Kinek dalolnak?

Csak a csend, az a végtelen, kimért, fáradt csend uralkodik. Szigorba hull a szó.

Az ének tisztán hallható, mert dalokba bújt a Tejút minden aprócska fénye, ütemre jár, pedig szűkös szólamokba szenderül varázsuk. 

Koncertet hint az éj, a fülnek kellemes.

A könny csak játék? Úgy nem érdemes...

Sírni csak hittel lehet, mert minden cseppjével újabb csillag ébred. Egy-egy fényes gyöngyszem a színkörön, de fönt is, mint ahogy a lélekben lent... öröm.

Hogy álom ez? Talán igen. Az is lehet, hogy valós látomás, hol a béke hallgatag, mert szótlan íze van. 

Bátor az, ki bátran hisz a percben, kiben az ég a föld felé rohan.

Az ég palástja földig ér, teríti csillagok neszét. Kinek dalolnak?

álom az évszak

tavaszból nyárba fordult

álmos gyöngybetű

Kép - Pinterest

Enigma - Goodbye Milky Way

Napvilág Íróklub  >>> itt

Ha eljő az Éj

Eljő. Borongós bátortalanul, őszülő halántékkal, könnyes, hunyorgó tekintettel, fénylő feketén, visszafogott vágyódással, szomjas önfeláldozón. Fontos vagyok számára, nekem gyűjti csillagait, mosolyt zengenek; szédületes szimfóniákba szenderülő szólamokat, éhesen élhető, zabolázatlan zongorafutamokat. Értem, érzem, élem. Köröttünk minden beszél, mi hihetetlen harmóniába hullva hallgatunk. Gyengédségével altatva-éltetve karjába von, finoman szőtt takarót terít fölém, féltve óv. Behunyom szemem, de a harmatos seprűpillák alatt felsejlik ereje, rezdüléseivel ringatózom. Magamba szívom leheletét, szomjam csillapítom áhított ízével, borzongok. 

Erre az Éjre vártam legbelül. Kíváncsian kutatom kósza csillagait, nem hagyom kihunyni őket, nekem ragyognak. Színei százszorosan is bennem halnak, sóhajai, érzéki gondolatai az enyémek. Kimondatlanul kimondott az összhang, káprázatosan közel vagyunk egymáshoz.

Alkonyodik... fenséges fény pislákol, a Tejút járható.

szökevény tegnap
százszorszép szikrákat szór –
takaró az éj

Kép - Pinterest

Beethoven - Moonlight Sonata (Ist movement)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Csillagokba írva

Megigéz az este csillagmosolyokkal,
zárt szemmel kutatom, melyik a mienk.
Lecsorog a fényük, s míg simogatnak,
bőrömre borzolnak bársony színeket.

Odafenn az égbolt arany merülésben
elfúj egy suhanó fuvolareményt,
futama az élet, hol mese ébred,
Esthajnal-bűvölte bűbájos regény.

Babonáz a béke sarló közelében,
kék álmom tereli, ragyog a Tejút.
Hunyorog az éjben száz kicsi éke,
lelkembe lopják az ábrándos fiút.

Gyönyörű az éjfél, még messze a hajnal;
fátyolba merülő, szemérmes a hold,
csuda lila fényben, hercegi csókkal
ébredezik vágyam, mint pajkos kobold...


...tünemény a reggelem csend-csacsogása,
bágyadtan kutatom a lágy ölelést,
s ragyogó kedvem a csillag-varázsra
Sorskönyvbe menekül bőröd melegén.

Kép - Final Fantasy

Ezt a versemet egy verspárbaj ihlette (Ottakával),

és a Final Fantasy mese - zene.

Final Fantasy - The Rose

Napvilág Íróklub  >>> itt