Neked adnám a Napot, hogy ragyogjon,
mint nyári hajnalon, ahogy felébred;
mosolyba bújhat arcod, tisztul mérged,
mert az ősi bolygó köréd lobot fon.
Neked adnám.
Neked adnám én azt a kerge Holdat,
amely az éjre új reményeket fest;
apad és dagad, hiszen sosem lesz rest
és azt dúdolja, talán jön még holnap.
Neked adnám.
Neked adnám a sokszínű szivárványt,
azt a vörös, narancs, sárga kezdetűt,
a zöld, a kék és ibolya égbe tűnt
varázsát, mi eső után kiált rád.
Neked adnám.
És adnám az összes kósza csillagot,
hiszen szemedben érnek tört egésszé,
mert a tűnő alkonyon én elérném
az eget is általad, ha ott ragyogsz.
Neked adnám a MINDENT.
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szivárvány. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: szivárvány. Összes bejegyzés megjelenítése
2013. október 4., péntek
2011. március 11., péntek
szinesztézia
szürke árnyakon
alkonyat remegése
betakar a hold
*
fekete lepel
éjem szavával ébreszt
magamba bújok
*
színtelen idő
csorduló fényeivel
el sosem enged
*
zöldülő határ
a szemekben tükörként
életet érlel
*
derűs kékeken
ragyogó nappal árad
bűnös szólamom
*
arany levelek
ezüst húrok hangjain
magányt dalolnak
*
lila levegő
szivárványban füröszti
édes kardalom
*
rózsaszín álmok
kacér eget zengenek
táncol a remény
A kép forrása: Pinterest.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

