Azt mondják, csúf az este, az elmúlás tükörképe. Lehangoló, sötét, ismét egy nappal öregebbek lettünk, fogy az idő, egyszer csak nem marad perceinkből, óránk mutatói mozdulatlanná dermednek.
Azt mondják, gyönyörű az este. Lassan közeledik, puhán átölel, a természet nyugovóra tér, a nappal színei bársonyos feketébe fordulnak, és a feketébe tűnő égbolton sétára indulnak a csillagok.
Ahogy számolom hajladozó fűzfám ágai közt az apró sárga szegecseket, arra gondolok, hogy valamelyik nekem fénylik. Talán több is. Káprázatosak, titokzatosak, megfejthetetlenek. Az élet tükörképei. Bennük van a ragyogás és a pihenő hajnal csendes üzenete.
Amíg élet van, lesz hajnal is, csak rajtunk múlik, hogy a rendelkezésünkre álló perceket mire fordítjuk.
Megidézhetjük a halált, de mi értelme a halálvárásnak? Egyszer úgyis bekopogtat.
Élhetjük az életet. Nem tudjuk, hány perc jut nekünk, de minden perc ajándék. Csak az öregszik, aki elfelejti kibontani percekkel teli ajándékdobozát.
Én most kinyitom, megosztok néhány ajándék percet azokkal, akik velem együtt számolják a csillagokat és a hajnalt várják – mert megérkezik. 😊
Kép – Pinterest
.jpg)