Múzsacsók

Magamra hagyott
a Múzsa,
mire észbe kaptam,
elszökött.
Hiába kerestem,
nem találtam rá
bástyáim között.

Járkáltam faltól falig,
nem adtam fel a megszokást,
aztán
gondoltam egy merészet,

mégis kiléptem

önkéntes fogdám ajtaján.

Meglepett, 

hogy ott ül a másik szobában –

könyököl,
kézfején az álla,
jöttömre felkapja fejét,
szúrósan szemembe néz,
kutatja lelkem titkait.

Így tanít.
Érez engem,
érti, mi zajlik bennem.
Nincsenek tabuk,
rejtjelek,
csak őszinte szó lehet,
semmi köntörfalazás.

Először megdorgált –
ez nem te vagy,

ne légy nyűgös,
térj gyorsan észhez,
majd
huncutul rám nevetett,
ennyi elég is volt,
hogy visszalopja belém
az ihletet.

Hirtelen
világos lett a tér,
fény töltötte be a kis szobát,
előbújtak,
táncra perdültek a szavak,
telt az üres papír,
gondolat gondolatra szállt,
és akkor megcsókolt.

Csintalan lidércek

viháncoltak bennem,
ujjamig szaladtak,
csak írtam, írtam tovább,
hogy megszülessen a versem,
és végre szabadnak lásson,
s ő is szabad lehessen.

Kép – Pinterest

Mike Oldfield – Muse (1999)

Múzsacsók – Kováts Péter Skorpió videója

Napvilág Íróklub  >>> itt

CSodaVáró – (trilógia)

[Csillaglesen]

Titkokkal teli
az este,
pajkosan pislognak
a csillagok,
a hold
legszebb mosolyát
előkereste,
a millió aranyszegecs
körülötte ragyog,
s én várom a Csodát
türelmesen,
mindjárt érkezik –
csillaglesen.

[Hajnali hangolat]

Kíváncsi fény lopózik
a függönyön át,
végigpásztázza
szobánk falát,
majd
megpihen arcodon –
nem keltelek még,
hagyom,
hogy a lassan tűnő
éjszakáé legyél.
Kint
ébredeznek
a cserfes madarak,
trillájukkal
új szólamot játszanak,
s én átadom magam
ennek a meghitt csendnek,
már nem kereslek –

megtaláltál,  
megtaláltalak.

[Telhetetlen]

Melankólia
telepedik rám,
pedig nem akarom.
Alattomosan veszi birtokba
tudatom,
gyomromba fészkeli magát
a félelem:
talán nem is vagy igaz,
csak álmodtalak
és nem voltál velem,
képzelek
minden meghitt percet,
belém reszket
a kétségbeesés –
hiányzol,
már bármennyi ölelés kevés,
az önfeledt napok
pillanatoknak tűnnek,
telhetetlenné teszel...

és akkor jössz,
megcáfolsz hitetlenségemben:
nagyon hiányoztam,
telhetetlenné teszlek,
s belénk reszket,
ahogy
lecsókolod rólam a kétségeket,
a melankóliát...
nem álomkép ez –
valóság,
és együtt hisszük tovább

hihetetlen mesénket.

Képek – Pinterest

Pál Utcai Fiúk – Csak Úgy Csinál

Cirill Kabin Csaba szerkesztésében

Napvilág Íróklub  >>> itt

Telhetetlen

Melankólia

telepedik rám,

pedig nem akarom.

Alattomosan veszi birtokba

tudatom,

gyomromba fészkeli magát

a félelem:

talán nem is vagy igaz,

csak álmodtalak

és nem voltál velem,

képzelek

minden meghitt percet,

belém reszket

a kétségbeesés –

hiányzol,

már bármennyi ölelés kevés,

az önfeledt napok

pillanatoknak tűnnek,

telhetetlenné teszel...

és akkor jössz,

megcáfolsz hitetlenségemben:

nagyon hiányoztam,

telhetetlenné teszlek,

s belénk reszket,

ahogy

lecsókolod rólam a kétségeket,

a melankóliát...

nem álomkép ez –

valóság,

és együtt hisszük tovább

hihetetlen mesénket.

Kép – Pinterest

Tompos Kátya – Magányos csónak

Napvilág Íróklub  >>> itt

Őszelő

Még Nyár integet,
arcon csókol, visszanéz,
vágyak nincsenek –
már a kert alatt időz,
esőkönnyel érkezett,

kalapot lenget az Ősz.

Kalapot lenget az Ősz,
esőkönnyel érkezett,
már a kert alatt időz,
vágyak nincsenek –
arcon csókol, visszanéz,
még Nyár integet.

A kép forrása: Pinterest.

💭 A bussokusekika kevésbé ismert japán forma.
Az eredeti nem tartalmaz nagybetűket, központozást és rímeket,
az első három sor haiku, amiben egyáltalán nem lehetnek rímek.

Ebben a tükrös változatban „játszottam”,
több szabálytól is eltértem,

csak a szótagszámokat és a tartalmi jellemzőket hagytam meg.
Később „kankalinossá adaptáltam”:
megtartottam a szótagszámokat (5-7-5-7-7-7)
és a tartalmi jellemzőket,

a kezdő haiku szabályait is követtem,
de ezekhez a sorokhoz rímeket tettem,
és mondattani szabályokat is alkalmaztam.
2021-ben találkoztam először a bussokusekikával

Kelemen Zoltán – Aarnyek gazdag gyűjteményében, 

megmozgatott a különleges, izgalmas forma.
Az Őszelőnek ABACAC a rímképlete,
a következőknél – a haiku miatt –

már az ABCACB-t választottam, azóta úgy „öltöztetem”.

Egy példa az utóbbira, az adaptációmra:
Didergető

Eva Cassidy – Autumn leaves

Napvilág Íróklub  >>> itt

JelMeztelen

Minden éjjel Csipkerózsa voltam,
epedve vártam titkos hercegem,
szerelmes rokkámon álmot fontam,
és szívvel szőttem át s a lelkemen;

nappal az ujjam sebesre szúrtam,
hogy vérrel írjam rá a rejtjelem,
tudni akartam, hogy éppen úgy van,
ahogy valós mesémben sejthetem...

lehullt az álarc, fakadt a hajnal,
a pirkadó nap egymagam talált,
sehol királyfim ezüstös hajjal,
hiába adtam rá a maskarát;

hát eltökéltem, még ma elmegyek,
s egy csókkal ébresztem a Herceget.

Kép - Pinterest

Sleeping Beauty - Main Title / Once Upon A Dream

Sleeping Beauty (Once Upon A Dream)

Evynne and Peter Hollens

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk