Vacogó

Ráz a hideg,
a lelkemig fázom.
Talán
felmelegít ez a vers,
egy jó zene,
puha harmóniákba bújok,
sorokba sírom,
hogy didergek,
s ha majd a szikrákból
láng lesz,
hevülni kezd a testem.
Nem kerestem
más takarót,
csak írok, írok,
írok

rendületlen.

A kép forrása: Pinterest.

Music for Your Soul (Carino - Chris Spheeris)

Fényhozó

            „...most már benned ragyog fel az, ami

            még az előbb láthatatlan te voltál.” (Tandori Dezső)

Én nem tudtam,

hogy mélyről érkezik a Fény,

s ahogy ültem

a semmi peremén,

szerényen átbújt a réseken,

nem szórt szikrát,

csak fénylett félszegen,

betűk kanyarogtak,

sorok,

alakzatok,

s én már nem tudtam,

hogy éppen hol vagyok,

hogy látom Őt,

vagy káprázat szédít el,

kezét fogtam,

lelkem fürdettem

könnyeivel,

imát mondtam érte,

majd jöttek váteszek,

és nem féltem,

hogy végleg elveszek,

hisz sötétben él, mégis

úgy ragyog,

hogy fénnyé válok Tőle én is,

kitölti az űrt,

betölti a teret,

én nem hittem,

hogy ennyire szép lehet...

túl minden betűn,

soron,

alakzaton,

nem érdekel már semmi,

csak mindig ebben a fényben lenni,

és örökre inni szavát,

mert

szívembe írta magát.

Kép – Dante's Prayer (YouTube Video)

Loreena McKennitt – Dante's Prayer

(Original HD + lyrics)

Fényhozó – Kováts Péter Skorpió videója

Napvilág Íróklub  >>> itt

A hónap verse – "Az Élő Magyar Líra Csarnoka"  >>> itt

Cirill Kabin Csaba szerkesztésében  >>> itt

fOrdítva

szakadt a ritmus de igéznek képek

velem gördül a gondolatfonal feléd 

bentről azok a lángok kint is szépek

megmaradnak mind bár te alig sejtenéd

a tölgyfa életét miért daloltam

s hogy eldúdoltam már a legtöbb szólamot

halomba gyűrtem neked egyszervoltam

meg azt is mi általad lettem és vagyok

lassú ébredés ez derengőn dúló vad vihar

belém lopózott már rég édes-észrevétlenül

csaknem gyors halál lett az éden s belátom bizarr

ha egyszer árnyra fény aztán a fényre árny kerül

egy zene zár belém éppen hallgatom

nem engedlek magamból tékozlás miatt

még gyógyulnom kell de nincs oly hatalom

mely felülír téged s életemből kihagy 

a szikrák ringó ritmusra cikáznak

pillényi tört ütem minden csillanásuk

sziporka örök nemlétük hiányt ad

mert a csillagokkal szőtték át az álmunk

fOrdítva

Szakadt a ritmus, de igéznek képek,
velem gördül a gondolatfonal feléd.
Bentről azok a lángok kint is szépek,
megmaradnak mind, bár te alig sejtenéd,
a tölgyfa életét miért daloltam,
s hogy eldúdoltam már a legtöbb szólamot,
halomba gyűrtem neked egyszervoltam,
meg azt is, mi általad lettem és vagyok.

Lassú ébredés ez, derengőn dúló vad vihar,
belém lopózott már rég, édes észrevétlenül.
Csaknem gyors halál lett az éden, s belátom, bizarr,
ha egyszer árnyra fény, aztán a fényre árny kerül.

Egy zene zár belém, éppen hallgatom.
Nem engedlek magamból tékozlás miatt.
Még gyógyulnom kell, de nincs oly hatalom,
mely felülír téged, s életemből kihagy.
A szikrák ringó ritmusra cikáznak,
pillényi tört ütem minden csillanásuk,
sziporka örök nemlétük hiányt ad,
mert a csillagokkal szőtték át az álmunk.

Kép - Pinterest

Scorpions - Still Loving You (original video)

Napvilág Íróklub  >>> itt