Az ösvény még a régi, mohos sziklaszirtek között szabad az átjárás, bár ma már több helyen emberalkotta. A táj igéző, hamisítatlan gyönyörűség, mesélni akarna, de minden próbálkozására ugyanaz a válasz: régi, elavult, más szelek járnak.
Hiába könnyeznek a fák még a színpompás nyárban is, a zöld már nem ugyanaz. Nem kopott el, inkább aranylóbban tündököl, ám nem lelik meg többé magukban, aki egykor bennük élt, beléjük rejtőzött.
A völgy tölgyfákkal ölelt csodás ösvényein párok andalognak, egymás kezét fogva jelzik az összetartozást. A nyári libegő-felvonóról örömkacaj, gyerekzsivaj hallik. Ilyen a Világ Közepe ma.
Hogy miként sóhajt ott a lomb nyár derekán, amikor sötétzöldbe veszett hitén elhajol, csak kevesen tudják, s ha füttyent egy dalos madárka, hogyan rejti el titkos bánatát lelkében, valahol.
Aztán a víz, az a völgyi hűs patak, mely szelíd szólamokkal ontja csörgedező ígéretét, s abban ott a hangja annak is, aki büntetlenül tékozol.
Egy dalt sugall a táj, éppen azt a dalt, melyet már rég megkomponált az élet.
Szólni kellene a fáknak, szélnek, esőknek is, amikor cseppekben tisztítanának, hogy az ő daluk csak szép ígéret, helyettük más énekel.
A dalt csakis te hallhatod úgy, ahogy eldúdolják büszke fák, hegyormok, éltető, illatos avar, hűs, sebes patak, karéjos tölgylevél sötétzöld ígéretével, s még a virgonc vadvirágok is örök, igéző illatukkal a fű simogató selymén, ahol elveszett lelkek ölelkeznek.
Az élet hangján szól e dal, és nem ma írt zene.
Egy dal, a hangomon. A DAL.
árnyakra fények
dús tölgyekbe karolva
holnapot írnak
dús tölgyekbe karolva
holnapot írnak
Epélny - Síaréna - Holle Anyó Panziója
(saját albumból)
Epélny - Síaréna - Holle Anyó Panziójánál
(saját albumból)
%20szonett%2021%20The%20tree%20of%20life.jpg)
