A következő címkéjű bejegyzések mutatása: béke. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: béke. Összes bejegyzés megjelenítése

2026. április 5., vasárnap

Húsvéti gondolatok

Nem a hús,
nem a vér,
nem a bor
és nem a kölni –
mindegy, miben hiszel,
de vétek
egymást öldökölni.

Ha benned béke van,
az valódi malaszt,
és akkor leszel teljes,
ha mindig
EMBER maradsz.

A kép forrása: Pinterest.

2024. december 24., kedd

Ünnep

Még az igazak álmát alussza, de nemsokára itt tipeg körülöttem egy pár huszonhármas mamusz, gazdája kíváncsian figyeli, mit csinálok, felszegi fejét, rám emeli okos gombszemét, és szinte áhítattal mondja nekem, mmmama. Olyan melegség járja át a szívem, hogy táncolni volna kedvem, a tizenhét hónapos csöpp szöszke fiúcska eltüntet belőlem minden rossz érzést, megszűnnek a gondok, semmi más nem létezik, csak a béke, amit úgy varázsol körém gyermeki tisztaságával, hogy nem is tud róla, csupán lényével sugározza a nagy dózisú energiát, amivel egészen közelre hozza a csillagászati távolt is, ma egyszerre lesz velem mindenki, akit szeretek.
A Lelkek összeérnek. Ez az igazi ünnep, és ajándék minden perc, amit még megélhetek.
Fülelek… „Huncutzsivány” ébredezik, a lakás mindjárt megtelik élettel, és én boldog vagyok. 😊

BOLDOG, BÉKÉS, SZERETETTELJES KARÁCSONYT KÍVÁNOK MINDENKINEK! 
💝

A kép forrása: Pinterest.

2021. december 21., kedd

Intim

A város
mozdulatlanul figyelt,
majd
egyenként hunyták le szemüket
az álmos ablakok.
Az éjfél
ünnepi díszben hallgatott,
megérintett
ez a különös némaság.

És akkor
mellém szegődött.
Belém karolt,
szótlanul csatangoltunk
a hólepte utcán.
Végre béke,
zaklatott hétköznapok után –
fenséges nyugalom járta át
megfáradt lelkemet.

Hazáig kísért.
Lábujjhegyen léptünk be a házba,
otthonosan érezte magát,
mintha mindig hozzám tartozott volna.
Megszabadultam ázott gúnyámtól,
letelepedtünk a kandalló elé.
Nem beszélt,
csak a tűz pattogott muzsikát
meghitt,
imbolygó fényben.

Hajnalig maradt.
Tudta,
nagy szükségem van rá.
Oltalmába vett,
és gyengéden ölelt
a Csend.


Kép – Pinterest


2020. december 31., csütörtök

Boldog új évet!

Bort, búzát és békességet,
Onts magadból emberséget!
Legyen áldott minden napod,
Dőljön bőven gondolatod
Onnan, honnan szavak jönnek,
Gazdaggá tesz, mi sem könnyebb!

Úgy add át, hogy egy az élet,
Jóra építs minden szépet!

Én is vágyom, hát kívánom,
Váljon vérré mind, mi álom!
Ezt nyújtom át, bármily furcsa,
Tudom, nálad van a kulcsa.



Kép - Final Fantasy (Web)

2019. november 14., csütörtök

Üzenet (őszre, virágra, szívre)

Mint minden november elsején, ma is elzarándokolt a temetőbe. Ez a nap mindig gyötrelmesebb, mint a hétköznapok általában, a gyertyafényben imbolygó átláthatatlan fekete embertömeg észhez téríti, szembesíti a valósággal. Ilyenkor a szokásosnál jobban tudatosul, hogy valami végérvényesen megváltozott, erősebb a hiány, marcangolóbb a fájdalom, sajnálja magát, lelkében siratja az elvesztett időt, az elvetélt éveket, hónapokat, napokat, perceket, a nyirkos föld alá kényszerült öleléseket.
A gyertyalángoktól sejtelmes sötét márványt bámulja, számtalan kusza gondolat kergetőzik fejében, megidézi a tegnapot, ami biztonságot nyújtott, féltést, szeretést, odaadást, különlegeset, pótolhatatlant. Folyvást érkeznek a kedves rokonok, barátok, ismerősök, tiszteletüket teszik, vég nélkül szaporodnak az örök világosság mécsesei, a csodálkozó kérdések, közhelyes megállapítások. „Már tizenkét éve? Szalad az idő.” Ő gépiesen válaszolja, amit elvárnak tőle, amit elvár magától. Mindig meg akar felelni. Leginkább neki.
A könnyek már rég elapadtak, abban a küzdelmekkel teli évben, félreeső helyeken kiontotta magából az utolsó cseppet is, utána nem volt ideje gyászolni, felelősségteljes feladat szakadt rá, apa nélkül maradt gyermekei boldogulása volt a tét; ezt a küldetését teljesítette, maga is meglepődik, honnan volt ehhez elegendő ereje. Itt magasodnak mellette, fiatalok, szépek, egészségesek, megrendült tekintetükből feledhetetlen emlékek tükröződnek, együtt töltött boldog pillanatok, kirándulások, felhőtlen nevetések, arcukon édesapjuk jól felismerhető vonásai; óvón fogják körül a jéghideg gránittömb fehérbetűs fejfája előtt, karjukba kapaszkodik. Szerencsés, mert csodálatos gyermekei vannak. A nagylány és a fiatalember az őket ért tragédia ellenére kiválóan megállják helyüket minden helyzetben, nem okoznak neki problémát, nagyszerű, érett emberek. Elégedett, büszke pillantásokat simogat rájuk.
Eljött az ideje, hogy magával is törődjön, fel kell eszmélnie, ha már a sors úgy határozott, hogy ajándékot küld neki. Valakivel új életet lélegezhet, és ettől titokzatos mosolyba ível ajka.
Krizantémillatú szellő borzol hajába, hűvös őszi eső szitál Odafentről tisztán érzékelhető üzenetet, mely tizenkét éve kíséri fülében visszhangzó, elhaló hang intelmeként; „éld tovább az életed, ha én már nem leszek”… és a szemerkélő eső ma egészen mást, jóval többet jelent számára, mint a magányba temetett esztendők mázsás súlya alatt.
„Köszönöm, hogy ígéretedhez híven vigyáztál rám, így megmaradtam, hogy újra élhessek. Most már szabad utadra engedlek, nyugodj csendes békében...” és patakká duzzadnak tizenkét év elfojtott könnyei…

Jorge Rueda - Woman Under The Rain

2017. január 1., vasárnap

Boldog új évet!

Bort, búzát és békességet,
Onts magadból emberséget!
Legyen áldott minden napod,
Dőljön bőven gondolatod
Onnan, honnan szavak jönnek,
Gazdaggá tesz, mi sem könnyebb!

Úgy add át, hogy egy az élet,
Jóra építs minden szépet!

Én is vágyom, hát kívánom,
Váljon vérré mind, mi álom!
Ezt nyújtom át, bármily furcsa,
Tudom, nálad van a kulcsa.


Kép - Final Fatasy (Web)

2015. május 19., kedd

Álom

Az ég palástja földig ér, teríti csillagok neszét. Kinek dalolnak?

Csak a csend, az a végtelen, kimért, fáradt csend uralkodik. Szigorba hull a szó.
Az ének tisztán hallható, mert dalokba bújt a Tejút minden aprócska fénye, ütemre jár, pedig szűkös szólamokba szenderül varázsuk. 
Koncertet hint az éj, a fülnek kellemes.
A könny csak játék? Úgy nem érdemes...
Sírni csak hittel lehet, mert minden cseppjével újabb csillag ébred. Egy-egy fényes gyöngyszem a színkörön, de fönt is, mint ahogy a lélekben lent... öröm.
Hogy álom ez? Talán igen. Az is lehet, hogy valós látomás, hol a béke hallgatag, mert szótlan íze van. 
Bátor az, ki bátran hisz a percben, kiben az ég a föld felé rohan.

Az ég palástja földig ér, teríti csillagok neszét. Kinek dalolnak?

álom az évszak
tavaszból nyárba fordult
álmos gyöngybetű


Kép - Pinterest