Talantelen

Üresen kong
a reggel,
ködtől nyirkos
a gang,
valahol
halk harang
bong,
madársereggel
sikong az ég,
ma sehol a hang,
az az Egy
(az az új,

ami cseng),

bitang nehéz

a csend,
belereng
a lélek,
csak lézeng,

s könnyeket ejt

a tél,

épp olyan,

mint én.

Kép – Pinterest

Beth Hart – World Without You 
(Live Paradiso 2005)

Napvilág Íróklub  >>> itt

Didergető

Fagyott reggelen
ködpaplan alatt a fény,
deres fák fáznak,
s ma még mosoly sem terem
e didergő világnak,

pedig élne melegén.

Képek - Pinterest (saját szerkesztés)

Emotional Dark Music – The Eternal Forest

Napvilág Íróklub  >>> itt

A köd mögött

Sikít az őszi szél kopott vonója,
avarra sírja bánatát az Isten –
esőt szitál, s megannyi könnye volna,
hogy enyhet árva koldusokra hintsen,

de jő a tél, szakadt ruhákra dermed,
szegények álmait fagyasztja dalba,
sehol kenyér, meleg, hiába tervek,
vacognak éhesen –, kevés hatalma;

tavaszra testük is soványra sorvad,
erő alig marad, szemernyi élet,
a nyár se hoz vigaszt, talán fasor, pad –
gyalázatos, hogy ennyi sors enyészhet; 

az ősz üzent, s a szívbe költözött,
találd meg őket ott, a köd mögött.

A kép forrása: web

[Tamara Špitaler Škorić – Beggar (Koldus)].

Hobo és Ghymes – Koldusok

Ez a szonett egy feladatra született, a FullExtra Irodalmi és Művészeti Portálon írtam, ahol rendszeresen "játszunk" egy jó csapattal.

Feladat: mély hangulatú shakespeare-i szonett. Szerepeljen benne a négy évszak – ősz, tél, tavasz, nyár sorrendet tartva, a záró két sorban ismét jelenjen meg az ősz, és ezek a sorok (lehetőleg) tíz szótagosak legyenek. A megadott szavakat szabad toldalékolni.

A ritmust nem kötelező, csak ajánlott tiszta jambikusra írni.

Napvilág Íróklub  >>> itt

Őszlegény

Vén padon vagyok, magamban,
leszáll a tejfehér lepel,
Őszlegény kacsint szemembe,
tekintetére köd lep el.

Barna-rőt haját arannyal
teríti még a napfonat,

ajka lágy vonalba szépül,

levélcsokorral így fogad.

Szélfiú fut át a fákhoz
lerázni drága kincseket,
gesztenyét gurít halomba,
fütyül, s dobál a szélgyerek,

és utat kutat magának,
pimasz vigyorral integet,
majd szalad tovább sikongva,
mögötte friss avarhegyek.

Napkirály kacér mosollyal
tudatja, messze még az ősz,
fényt derít e nagy titokra,
legyint a ködre, és ma győz.

Így ülünk, idilli párban,
az Őszlegény szavát lesem,
arca bronzaranyba játszik,
s hajamba túr, szerelmesen.

Csókot is lehel szememre,
ölel magához, én hagyom,
évszakokba szédülünk mi,
s együtt vagyunk, a vén padon.

Kép - Pinterest

Thomas Bergersen - Autumn Love 
Cupofchill Music

Napvilág Íróklub  >>> itt

Nyártemető

Nyár parazsára
hullik a pára,
ömlik az őszi eső,
hold hegedűje
sír a derűbe,
tűnik a hű szerető,
szürke ködökbe
– ám nem örökre – 

zárja a Nyártemető.

Kép – Pinterest

Játék: FullExtra portál, üzenőfal (Hepp Béla – aLéb kezdeményezése).

Eternal Eclipse – Autumn Moon

Napvilág Íróklub  >>> itt