Csakrám

Hajnaltájt hűs szellő
télből kelt álmot sző.
Álmomból létem lett,
ábrándtól kegyvesztett.

Kertemben két cinkém.
Trillázzák úgy, mint én,
trilláznak félvállról,
dalt írnak, fényár szól.

Dalt írnak fényedről.
Eltépett lélekből
Holtam már múltat jár,
fátyolkép arcodnál.

Ebből gyűlt új csakrám;
éltet, hát így hagynám.
Örvényt hány, őszintén.
Csak rám vár két cinkém.

Kép - Web

Széncinege

Napvilág Íróklub  >>>klikk

FullExtra  >>>klikk

Holnap Magazin   >>>klikk

Csillagvirágos

Csillagvirágos éjemen
ébredtem úgy, hogy újra létezem.
Csak picit, a csöndembe bújva,
csillagvirágosan.

Holdfénybe hulló éjeken
enyém a harc, s Övé a végtelen,
mert száradt szemében könny vagyok,
de már így találtam.

Belőle Éj és Nap ragyog,
míg én csupán borúra ír vagyok,
és Neki, nekem ez ritka kincs
a csillagvirágtól.

Szeretni kell lopott tüzét,
és szeretni úgy, hogy nem tépi szét
a ma, és a holnap is terel
a Csillagvirághoz.

Csakazértis

Magamba rejtelek, hogy megtaláljalak,
már nem kutatlak. Minek?
Szavadba bújok minden átkos hajnalon,
csakazértis.

Nyomomba térdepel megannyi árnyalak,
nem érdekelnek. Minek?
Betűid sápadt selyme tiszta oltalom,
csakazértis.

Hiába tűnsz a szóval, bennem vártalak,
nem múlsz belőlem. Minek?
Lelkedbe súgom át parányi sóhajom,
csakazértis.

Csak azért is.

Csupán a kába kétkedések ártanak;
nem engedhetem. Minek?
Ha megtalált a fátum, veszni nem hagyom.

Csak azért sem.

Csalogató

Pattanó rügyeken fakasszon az ének
cseresznyevirágot, fricskázva a télnek.
Dúdoljon az élet ébredező fákat,
csacska csalogánnyal tisztuljanak árnyak.

Piano hegedűn, allegron a fanfár,
mosolyokat sírjon milliárdnyi szempár.
Hangok hurrikánján sikkantson az "újra"
zongorán zubogó százezernyi dúrja.

Mollokba mártózva magasztosan égjen
"sosemvolt", "deméglesz" áhított regéken.
Lepkéket libbentsen kikeleti ének,
iszkoljanak fagyok, dongjanak a méhek.

Szertelen szólammal a szakadt szívekre
szabadon szállhasson szakadatlan, szerte.
Lelkeket lázítok csalogatón, ó, jaj,
koncertet kurjongat a tavaszi sóhaj!

Gerendás Paula - Cherry Blooming

Tavaszra várva

Napvilág Íróklub   >>>klikk

Holnap Magazin  >>>klikk

Csendemhez...

Álomvájta léted dalt üzent nekem:
Énnel kergetőzve árnyak bomlanak.
Vágyak sírva súgnak néma hangokat -
Lopva rejtekem: kis dallamon mereng.

Harmat csillanása égi fénybe rejt,
Párna-lopta éjre szólamtáncot küld.
Lágyan ringatózva lélekbe merül...
Bársonyos zenéje csendjében felejt.

Zongorája híven óvja álmomat,
Pilleszárnya fátyla életről regél.
Hangjegyektől rengő, ringó pirkadat...

Félve élem át a mámoros mesét...
Szunnyadó virág, de élet-vágya nagy!
Kába-ébredés, ha szárnyat bont az ég.


Apró szonett-nyilacska a Világ Közepére

Csendem...

Halálból vajúdott valóságos álmom
Bujdosó-illatát kutatva- találom.
Álomba-ringatón lopóznak a vágyak,
Lepkékkel-merengve nyugtot találnak.

Sikongva életért-tapogatva élek,
Rezdülve-rengenek bennem messzeségek.
Ordítva-rikoltoz a végtelen-távol,
Kékedbe-merülten éledezve -bárhol.

Csendem lelke igéz: örök és fiatal.
Zúg, morajlik, lázad: perpatvart kavar.
Szeme árvasága ébredésbe rejt,
Szelíd zuhanása lelkében felejt.