A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boldogság. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: boldogság. Összes bejegyzés megjelenítése
2024. január 1., hétfő
2023. április 9., vasárnap
Kétszer
Új élet,
régi remények,
próbálod elérni a lehetetlent.
Csillagokkal kergetőznél,
tótágast állnál a Tejúton –
régi remények,
próbálod elérni a lehetetlent.
Csillagokkal kergetőznél,
tótágast állnál a Tejúton –
nem az igazin,
csak a képzelet határán.
Kétszer
lépnél ugyanabba a folyóba,
de nem indul a lábad.
Szédelegsz a parton,
az elmúlás hidege fészkeli magát
vékony kabátod alá,
s bár hajadba még nem festett
ezüst csíkot az ősz,
sejtjeidben érzed,
a piktor
nemsokára győz.
Már keveri a színeket.
Karod az ég felé emeled,
kikeleti csodára vársz,
de csak a bősz folyó rohan,
a habokkal tovacsordul az idő –
két kézzel markolnád,
talán jutna még
néhány perc boldogság.
Végül rádöbbensz,
nem csak a folyó más,
vele változtál,
keserű napok érleltek.
Ez megnyugtat,
legalább nem cáfolod
a bölcs igazát,
bár makacs maradtál,
neked ugyanaz a folyó kell.
Új tapasztalatokkal,
archivált álmokkal,
s mielőtt a tengerbe kerül,
könnyed vizével egyesüljön –
csak a képzelet határán.
Kétszer
lépnél ugyanabba a folyóba,
de nem indul a lábad.
Szédelegsz a parton,
az elmúlás hidege fészkeli magát
vékony kabátod alá,
s bár hajadba még nem festett
ezüst csíkot az ősz,
sejtjeidben érzed,
a piktor
nemsokára győz.
Már keveri a színeket.
Karod az ég felé emeled,
kikeleti csodára vársz,
de csak a bősz folyó rohan,
a habokkal tovacsordul az idő –
két kézzel markolnád,
talán jutna még
néhány perc boldogság.
Végül rádöbbensz,
nem csak a folyó más,
vele változtál,
keserű napok érleltek.
Ez megnyugtat,
legalább nem cáfolod
a bölcs igazát,
bár makacs maradtál,
neked ugyanaz a folyó kell.
Új tapasztalatokkal,
archivált álmokkal,
s mielőtt a tengerbe kerül,
könnyed vizével egyesüljön –
időtlenül.
2020. december 31., csütörtök
Boldog új évet!
Bort, búzát és békességet,
Onts magadból emberséget!
Legyen áldott minden napod,
Dőljön bőven gondolatod
Onnan, honnan szavak jönnek,
Gazdaggá tesz, mi sem könnyebb!
Úgy add át, hogy egy az élet,
Jóra építs minden szépet!
Én is vágyom, hát kívánom,
Váljon vérré mind, mi álom!
Ezt nyújtom át, bármily furcsa,
Tudom, nálad van a kulcsa.
Onts magadból emberséget!
Legyen áldott minden napod,
Dőljön bőven gondolatod
Onnan, honnan szavak jönnek,
Gazdaggá tesz, mi sem könnyebb!
Úgy add át, hogy egy az élet,
Jóra építs minden szépet!
Én is vágyom, hát kívánom,
Váljon vérré mind, mi álom!
Ezt nyújtom át, bármily furcsa,
Tudom, nálad van a kulcsa.
2020. július 14., kedd
Amíg alszol
Amíg alszol,
írok neked egy verset –
csak csendben,
nehogy felébresszelek;
szófogadó a papír,
nem pisszen,
nem sercen a tollhegy sem,
írok neked egy verset –
csak csendben,
nehogy felébresszelek;
szófogadó a papír,
nem pisszen,
nem sercen a tollhegy sem,
száműzöm a radírt,
spontán születnek a sorok.
Figyelem,
ahogy a pajkos hajnali fény
szemhéjadon megpihen,
arcodat fürkészi,
szemed sarkában a szarkalábakat,
nevetőráncaid
békésen simulnak el
szelíd érintése alatt;
nem bosszantanak
hétköznapi gondok,
a világ sorsa
meg a szélmalomharc,
melyet napról napra vívsz,
most nincsenek csaták,
pedig jól áll neked,
amikor keresed az élet igazát.
Békésen szuszogsz a párna redőin,
pulzusod sem vágtázik
órákon át
eszeveszett iramban,
álmod felhőtlen.
Jó nyugodtnak látni téged,
magamhoz ölelnélek,
megadón engedném,
hogy te vigyél magaddal,
hatalmába kerít a pajzán gondolat,
ahogy megadom magam,
de hagylak aludni,
a kávé is várhat,
majd később hozom neked ágyba;
inkább veled pihenek még,
észrevétlenül
visszabújok melléd.
visszabújok melléd.
Kép - Pinterest
2020. április 5., vasárnap
Íriszedben
A kerti bútoron csalóka fények,
fejed fölött aranyba ring a messze,
egy új tavaszba hív pacsirtaének,
s a nap simítja színeit kezedre;
felém hajolsz, az életet meséled,
velem kacagsz, vidít pimaszkodásom,
s a sorsom útja íriszedbe téved,
puhán magába rejt a drága bársony;
csacsogni volna jó, örömre járva,
ölelni kell, ha szívbajunkra balzsam,
de csókpecséted ajkaim lezárja,
erembe reszket élet írta dalban;
tekinteted nyilával eltalál,
szemed tüzén elégni szép halál.
fejed fölött aranyba ring a messze,
egy új tavaszba hív pacsirtaének,
s a nap simítja színeit kezedre;
felém hajolsz, az életet meséled,
velem kacagsz, vidít pimaszkodásom,
s a sorsom útja íriszedbe téved,
puhán magába rejt a drága bársony;
csacsogni volna jó, örömre járva,
ölelni kell, ha szívbajunkra balzsam,
de csókpecséted ajkaim lezárja,
erembe reszket élet írta dalban;
tekinteted nyilával eltalál,
szemed tüzén elégni szép halál.
Címke:
22:33,
boldogság,
élet,
ének,
fény,
kankalin,
Shakespeare,
szerelem,
szonett,
tavasz,
tűz,
vágy
2017. január 1., vasárnap
Boldog új évet!
Bort, búzát és békességet,
Onts magadból emberséget!
Legyen áldott minden napod,
Dőljön bőven gondolatod
Onnan, honnan szavak jönnek,
Gazdaggá tesz, mi sem könnyebb!
Úgy add át, hogy egy az élet,
Jóra építs minden szépet!
Én is vágyom, hát kívánom,
Váljon vérré mind, mi álom!
Ezt nyújtom át, bármily furcsa,
Tudom, nálad van a kulcsa.
Onts magadból emberséget!
Legyen áldott minden napod,
Dőljön bőven gondolatod
Onnan, honnan szavak jönnek,
Gazdaggá tesz, mi sem könnyebb!
Úgy add át, hogy egy az élet,
Jóra építs minden szépet!
Én is vágyom, hát kívánom,
Váljon vérré mind, mi álom!
Ezt nyújtom át, bármily furcsa,
Tudom, nálad van a kulcsa.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
.png)




