Tizenkét éve járok az irodalom szépséges útján, olyan ez nekem, mint egy mesebeli kirándulás. Tele van fordulatokkal, mindig tartogat valami meglepetést, mérföldkövekhez érek, melyek más megvilágításba helyezik a költészetet és arra ösztönöznek, hogy álljak meg egy pillanatra, majd haladjak, rójam tovább a kilométereket.
Legújabb mesebeli mérföldkövemhez Homonnai Zsolt által jutottam, aki zenei köntösbe öltöztette Satnyár című versemet.
Elmondása szerint megszólította, különlegesnek találta, és késztetést érzett, hogy megzenésítse.
Nagyon örültem, amikor megkeresett, hiszen akkor már több akusztikus feldolgozásával találkoztam. Tetszett a stílusa, az a csöndes alázat, belső harmónia, ahogy megközelíti és átadja a zenét.
Amikor megkaptam tőle az első vázlatot, beigazolódott, hogy versem a legjobb kezekbe került; hátradőltem, és teljes szabadságot adtam neki, hogy bontakozzon ki, mondja el ő, mit jelentenek számára zenei nyelven a Satnyár gondolatai.
Egyáltalán nem lepett meg, hogy minden szempontból ráhangolódott, s a kész videóról azok az érzések köszönnek vissza, amelyek bennem voltak, miközben a vers született.
Bevallom, annyira örülök ennek a felvételnek, mint egy gyerek. Rengetegszer megnéztem, hallgattam, mindig találok benne újabb apróságokat, amelyektől egyre több, egyre értékesebb lesz.
Kedves költészetet kedvelők és zenebarátok, bemutatom nagy kincsemet, első megzenésített versemet, melyet saját YouTube csatornámra töltöttem fel. Fogadjátok szeretettel!
Még soha nem voltam ilyen formában szerzőtárs, furcsa is felkonferálnom: