2017. május 31., szerda

SzerelmesÉnek

Mesét sikolt a kósza néma-csillag,
a csönd is éled, ám a pille párna
tovább ölel, s amint elér a lárma,
szemed zugába bújva pára csillan.

Tiéd e csillag éber álmaidban,
körülragyogja azt, mi ritka, drága,
s rajongva izzik át az éjszakádba,
ha titkokat hevít a láz, amíg van.

A szél lehűt. Ne hagyd, kerüld! Ha tiszta
esőt szitál az ég szerelmesének,
a Nap karátra váltja, majd a tinta

aranysugárral ont sötétre kéket,
s puhán teríti rád a baldachint ma
szonettbe ringató szerelmes ének.





2017. január 1., vasárnap

Boldog új évet!

Bort, búzát és békességet,
Onts magadból emberséget!
Legyen áldott minden napod,
Dőljön bőven gondolatod
Onnan, honnan szavak jönnek,
Gazdaggá tesz, mi sem könnyebb!

Úgy add át, hogy egy az élet,
Jóra építs minden szépet!

Én is vágyom, hát kívánom,
Váljon vérré mind, mi álom!
Ezt nyújtom át, bármily furcsa,
Tudom, nálad van a kulcsa.


Kép - Final Fatasy (Web)

2016. december 12., hétfő

fOrdítva

szakadt a ritmus de igéznek képek
velem gördül a gondolatfonal feléd 
bentről azok a lángok kint is szépek
megmaradnak mind bár te alig sejtenéd
a tölgyfa életét miért daloltam
s hogy eldúdoltam már a legtöbb szólamot
halomba gyűrtem neked egyszervoltam
meg azt is mi általad lettem és vagyok


lassú ébredés ez derengőn dúló vad vihar
belém lopózott már rég édes-észrevétlenül
csaknem gyors halál lett az éden s belátom bizarr
ha egyszer árnyra fény aztán a fényre árny kerül


egy zene zár belém éppen hallgatom
nem engedlek magamból tékozlás miatt
még gyógyulnom kell de nincs oly hatalom
mely felülír téged s életemből kihagy 
a szikrák ringó ritmusra cikáznak
pillényi tört ütem minden csillanásuk
sziporka örök nemlétük hiányt ad
mert a csillagokkal szőtték át az álmunk


fOrdítva

Szakadt a ritmus, de igéznek képek,
velem gördül a gondolatfonal feléd.
Bentről azok a lángok kint is szépek,
megmaradnak mind, bár te alig sejtenéd,
a tölgyfa életét miért daloltam,
s hogy eldúdoltam már a legtöbb szólamot,
halomba gyűrtem neked egyszervoltam,
meg azt is, mi általad lettem és vagyok.

Lassú ébredés ez, derengőn dúló vad vihar,
belém lopózott már rég, édes észrevétlenül.
Csaknem gyors halál lett az éden, s belátom, bizarr,
ha egyszer árnyra fény, aztán a fényre árny kerül.

Egy zene zár belém, éppen hallgatom.
Nem engedlek magamból tékozlás miatt.
Még gyógyulnom kell, de nincs oly hatalom,
mely felülír téged, s életemből kihagy.
A szikrák ringó ritmusra cikáznak,
pillényi tört ütem minden csillanásuk,
sziporka örök nemlétük hiányt ad,
mert a csillagokkal szőtték át az álmunk.