Röpülni...

Tudod, nehéz igába húzni sorsot,
hol busong a múlt, a toll is elkopik,
s ha vén időm pohárba tölt egy kortyot,
és az ég a filmbe tegnapot vetít.
Persze színaranyba önteném veled
szökő szavam, ámde nem tudom mit ér,
ha káoszom megöl, és belém reked
új dalom, mi bóduló tavaszt remél;
záporillatot regél a szél... mit ér
majd neked, ha büszke fellegem nyomán
te már megértheted, hogy mi fáj, s miért.
Papírok közé veszett idő a nyár...
     taszít a tér, a süllyedő hajó,
     hiszen ma már röpülni volna jó.

Kép - Pinterest

Giovanni Marradi - Dreams

Napvilág Íróklub  >>> itt

Újra...

Újra megszületni minden hajnalon,
ha bús derűvel ébredek dalára;
dacos diákhadam mosolyra vár ma,
mert az iskolám is édes otthonom.

Számos éve hív a csengető, talán
a leghívebb dalcsokor, mit hallhatok,
s ha nem zúgna értem átkozott konok
vérvonal, tán sosem szólanék szaván.

Krétapor gyötör, de hű a gondolat,
mi őseim nyomán szabad szárnyon él,
s fáradó világra kétely nem marad,

minden perce tartogathat új esélyt;
amíg élhetek, még hallatom szavam.
Tanítanék mosolyt, álmokat, reményt.

Kedves diákjaimnak hivatásom ünnepén, éltető szeretetükért. 
Köszönöm! 

Saját fotó

Légy jó mindhalálig - Az élet szép (VikidálGyula)

Napvilág Íróklub  >>>klikk

Már... még...

Már sötét az éj, csorogna csillagom
dalán a messzeség... karcos árnyaid
remegve újra élem. Álomba ring
szavad, szitál a fény... mesénket hozom.

Pilleszárnyon érkezik sután, hiszen
megérted ért szavam... de látom megint
vigyáz a két karod s tudhatom, megint
ha lágy magam puhán átadom neked.

Látod így oroztad el vadász ritka
álmaink... tovább kering de összetör;
ma fogva tart a színarany kalitka.

Nehéz a súly, nyomása bár meggyötör
de bús világom énekén a tiszta
hang kiált veled... még neked dörömböl.