Épp csak elsuhant a nyár,
ott rejtőzik a domb mögött.
Tegnap még lángruhát öltött a határ,
ma ködpalástba öltözött.
Nemrég csicseri kórus dalolt a fákon,
most az üres fészkeket látom,
s a szél fütyül bús melódiát –
szeretem hallani,
van benne valami
titok,
mikor megsimogat,
fülembe sírja bánatát,
szelíden arcomhoz ér,
az elsuhant nyárról mesél,
s én hallgatom,
miközben hárfáját pengeti,
és könnyeivel öntöz
az ősz.
ott rejtőzik a domb mögött.
Tegnap még lángruhát öltött a határ,
ma ködpalástba öltözött.
Nemrég csicseri kórus dalolt a fákon,
most az üres fészkeket látom,
s a szél fütyül bús melódiát –
szeretem hallani,
van benne valami
titok,
mikor megsimogat,
fülembe sírja bánatát,
szelíden arcomhoz ér,
az elsuhant nyárról mesél,
s én hallgatom,
miközben hárfáját pengeti,
és könnyeivel öntöz
az ősz.
Megérintett. Mint egy bús melódia. Ölellek.
VálaszTörlésKöszönöm szépen, drága Vox! :)
TörlésÖrülök, hogy tetszik. Nekem is jólesett ez a vers, kiszaladt.
Ölelésem. :)