Engesztelő

Én azt gondoltam, te vagy az ösvény,
de nem taposlak, melletted megyek,
hogy minden bokor kettőnkre hajlik,
az erdő lombja minket rejteget;

és azt gondoltam, te vagy a szikla,
hegy tetején úr, ott vársz délcegen,
töretlen hittem, kék vizű tó vagy,
megfürdök benned, s veled vétkezem.

Most attól félek, rút felhő lettem

gondtalan égen, hol te vagy a Nap –
esőt könnyezem, kibújsz alólam,
és utánam már csak pára marad;

ám bogár vagyok, háló tart fogva,

sebesült szárnyam vinne karodba.

Kép – Pinterest

Tíz szó, egy vers – "játék" a Fullextra Múzsaműhelyében.

Téma: szabadon választott

Szavak: erdő, tó bokor, hegy, szikla, ösvény, Nap, felhő, bogár, háló

Forma: felező nyolcas vagy tízes, tizenkét vagy tizennégy sor

Ritmus: szabadon választott 

Scorpions – Born to tuch your feelings [HQ]

Napvilág Íróklub  >>> itt

22:33

Szeptember.

Még két nap, és ennek is befellegzett. Csatangolok…

Céltalanul bolyongok értéktelen kacatok között. Egykedvűen rovom a szokásos köröket. Mindenhol ugyanaz. Mindig ugyanaz…

Nyomaszt az ősz. Köd. Zörgő levelek. Zokogó fák. Eső. Kopott vagyok. Fénytelen. Fázom belül. Perceket számlálok órákon át. Várom, hogy történjen valami. Valami felrázó, valami megrázó, valami helyrerázó. Valami eget rengető. Semmit nem teszek érte. Majd erre téved magától, ha akar.

Nézelődök…

Nem látok. Vakon rovom a szokásos köröket. Monoton. Jeleket hagyok, nehogy elfelejtsenek. Én elfelejtem magam. Kimegyek a fejemből. Mások mindig fontosabbak.

MEGÁLLJ!

Alig érzékelhető selymes érintés mozdít ki egykedvűségem börtönéből. Hűvös csepp gördül homlokomtól az ajkamig, s egy kiadós zuhé kellős közepén találom magam. Ettől felocsúdok. Pupillám kitágul, rácsodálkozom a látványra. Alig hiszek a szememnek. Sűrű az esőfüggöny, de mögötte felsejlik egy sziluett, majd segítségemre sietnek a vízben játszadozó esti fények, hogy lebuktassák őt. Rám nevet. Rám. Széles mosollyal hirdeti, hogy élek. Pillantása végigzongorázza sejtjeimet, szemtelenül vetkőztet kutató tekintetével. Gondolattérképén nincsenek útvesztők, szándéka kiül arcára és a lelke is.
„Gyere haza” – súgja. „Kimosom belőled a gondokat” – és fergeteges jókedvre derül tőlem. Tő-lem. Behúzódunk az eső elől. Csapzottan, bőrig ázva, együtt fedezzük fel labirintusunkat. Nincs szükség Ariadné bölcsességére. Elveszítem a fonalat, nehogy megtaláljuk.

ÚJRAINDÍTÁS…

Gyönyörű az ősz. Titokzatos ködfátyol, szédülten kergetőző falevelek dallamos zizegése, álmos lombú fák pihenni vágyó sóhaja, avarillatú eső keringője. A keringőnk. Minden cseppjével tudatja velem, hogy létezem. 

Hagyom, hogy átjárjon tisztító ereje…

Kép - YouTube

Valzer di pioggia - Waltz in the rain

Napvilág Íróklub  >>> itt

Szárnyak

Szárnyakat ragasztasz. Olyan szárnyakat, amelyekkel úgy repülhetek, hogy biztonságban érzem magam. Gondoskodsz arról, hogy véletlenül se essek Ikarosz hibájába.

Ezermester vagy. A mai világban szinte lehetetlen hasonlóhoz jutni, de nekem megadatott. Szerencsés vagyok.

Óvatosan kibontom gyenge szárnyaim, úszom a talaj fölött. Nem vágyom túl magasra, csak bátortalanul, széttárt karokkal, csendes mosollyal hasítom a levegőeget. Hatalmas belégzés... tüdőtágító sóhaj... lent hagyok minden negatívumot... magamba zárom az éltető levegőt, kacérkodom a ritmusokkal. Élvezem a lebegést.

Ezermester vagy. Szerény, visszafogott, csendes, pedig magasabban repülhetnél bárkinél, mindened megadatott ehhez. Értesz a viaszos szárnyakhoz, a kósza lelkekhez, mestere vagy a szavaknak, ujjaidtól kelnek életre. Energiád végtelen. Két "lapátolás" közt szárnyakat osztogatsz a szárnyaszegettnek, önzetlenül.

Mi ez, ha nem kiváltságos kincs?

Szárnyakat ragasztok neked, hát repülj te is!

elnyűtt avarból
szunnyadó szóvirágok
szárnyat bontanak

A kép forrása: Pinterest.

Kátai Lilla - Mit ér egy dal

Napvilág Íróklub  >>>itt