Újra...

Újra megszületni minden hajnalon,
ha bús derűvel ébredek dalára;
dacos diákhadam mosolyra vár ma,
mert az iskolám is édes otthonom.

Számos éve hív a csengető, talán
a leghívebb dalcsokor, mit hallhatok,
s ha nem zúgna értem átkozott konok
vérvonal, tán sosem szólanék szaván.

Krétapor gyötör, de hű a gondolat,
mi őseim nyomán szabad szárnyon él,
s fáradó világra kétely nem marad,

minden perce tartogathat új esélyt;
amíg élhetek, még hallatom szavam.
Tanítanék mosolyt, álmokat, reményt.

Kedves diákjaimnak hivatásom ünnepén, éltető szeretetükért. 
Köszönöm! 

Saját fotó

Légy jó mindhalálig - Az élet szép (VikidálGyula)

Napvilág Íróklub  >>>klikk

Már... még...

Már sötét az éj, csorogna csillagom
dalán a messzeség... karcos árnyaid
remegve újra élem. Álomba ring
szavad, szitál a fény... mesénket hozom.

Pilleszárnyon érkezik sután, hiszen
megérted ért szavam... de látom megint
vigyáz a két karod s tudhatom, megint
ha lágy magam puhán átadom neked.

Látod így oroztad el vadász ritka
álmaink... tovább kering de összetör;
ma fogva tart a színarany kalitka.

Nehéz a súly, nyomása bár meggyötör
de bús világom énekén a tiszta
hang kiált veled... még neked dörömböl.

Vers-ünnep ♪♫ ♪ ♪

"Legyen ünnep a vers amíg élünk,

milyen szép is, ha lángol a szó,

tán az Isten is beszél még vélünk,

szava szép, s oly mámorító." (Szers András)

Tanulásban akadályozottakat tanítok. Cél: problémamentesen beilleszteni őket a társadalomba folyamatos habilitáció és rehabilitáció útján. Ezek a gyerekek méltánytalanul kallódnak valahol...

Igazából nem is ők tévedtek el, hanem a gének, a hatások pedig néha végzetesen összegződnek bennük. A beillesztés manapság eléggé problémás. 

Szívügyem az irodalom ápolása, hiszen vallom, hogy ez felettébb alkalmas az előbbiek orvoslására.

Évek óta hagyomány nálunk, hogy a költészet napja alkalmából létrehozunk valamit, ami mély nyomot hagy a diákokban és a befogadó környezetben. 

Ki másra bízták volna e nemes feladatot, mint rám? 15 éve élvezem e helyzetelőnyt, s amióta újra írok, fokozottan előtérbe került a költészet gyógyító ereje.

Ebben a ciklusban arra törekedtem, hogy a mai magyar irodalom kevésbé ismert gyöngyszemei kerüljenek előtérbe, tehát irány a "Napvilág"!

Az idei mottó András verse lett, ami nagy hatást gyakorolt rám a megjelenése pillanatában, most ihletet adott ahhoz, hogy változtassak a görcsös "versenyen", s valóban legyen ünnep a vers.

Hetek, hónapok alatt sikerült megtalálnom az itt olvasható művekben minden diákom egyéniségét, a hozzájuk legközelebb álló, személyre igazított költeményt. 

A vers-ünnepen 24 napvilágos vers hangzott el. A zsűri nem ismerte egyiket sem, meglepetés volt számukra mindegyik. Egyébként a verseny alatt nagyon ritkán néztem a bírákra, mert a versmondókkal voltam elfoglalva, de amit félig hunyt szemekkel láttam, élvezetesnek bizonyult. :)

A "zabszem" bennem volt, mert minden előadóért egyformán aggódtam. 

Élmény volt a rendezvény, mert mindenki átlagon felül teljesített, hiszen olyan dolgokat adtak át, amelyeket nem akárki tud, mert nem ismerik a legeslegújabb termést.

Büszke vagyok minden tanítványomra, hiszen lélekből szakajtani a verseket nem könnyű feladat, mégis nyilvánvaló volt az átérzés.

A rendezvény sikeréért hatalmas köszönettel tartozom azoknak, akik megírták a verseket, engedélyezték műveik előadását.

András, külön köszönet neked, hogy újra írok és olvasok, meríthetek! :)

A vers-ünnepen a következő művek hangzottak el, persze engedéllyel:

Alberth: Arany haja van a napnak; A macska vacsorája; Mit kíván a magyar nemzet? ; Zsebibaba mozija; Erdei séta; A békalány és a divat;

aLéb: Tündértánc;

András: Sámánének;

hova: Tavaszi séta; Évszakok; Tavasz van;

Jégmadár: Dal született;

Judit: Magyar fohász; Vihar;

pirospipacs: A világ peremén;

prince: Ha gólya lennék;

Rozália: Koncert;

ruca: lopakodó hold; szél;

Zsefy Zsanett: Álmomban minden más volt;

zsike: Hogyha;

Arra gondoltam, hogy nagy költő távozott közülünk, ezért nem hagyhattam ki Geisz László ritmusos verseit a gyűjteményből. 

Három írását választottam személyre szabottan: Álmodjatok, gyerekek; Csupa dallam; Zengem zenéjét.

Nem lehetek elfogulatlan, mert bizony volt favoritom. P. Anita ezer százalékkal teljesített Zsefy Zsanett versével, belőlem patakzottak a könnyek, úgy láttam, másból is, amikor a zenei változatot megosztottam a hallgatósággal rögtön a vers után.

Ezt mellékelem a megjegyzésben, és nagyon köszönöm, hogy itt lehetek közöttetek, mert élmény! :)