NAPI VERS (1)

Cirill Kabin Csaba szerkesztésében >>> itt

Szívből köszönöm, kedves Csaba! 😊💓

*

Horák Andrea Kankalin

Fényhozó

„...most már benned ragyog fel az, ami

még az előbb láthatatlan te voltál.” (Tandori Dezső)

Én nem tudtam,

hogy mélyről érkezik a Fény,
s ahogy ültem
a semmi peremén,
szerényen átbújt a réseken,
nem szórt szikrát,
csak fénylett félszegen,
betűk kanyarogtak,
sorok,
alakzatok,
s én már nem tudtam,
hogy éppen hol vagyok,
hogy látom Őt,
vagy káprázat szédít el,
kezét fogtam,
lelkem fürdettem
könnyeivel,
imát mondtam érte,
majd jöttek váteszek,
és nem féltem,
hogy végleg elveszek,
hisz sötétben él, mégis
úgy ragyog,
hogy fénnyé válok Tőle én is,
kitölti az űrt,
betölti a teret,
én nem hittem,
hogy ennyire szép lehet...

túl minden betűn,

soron,
alakzaton,
nem érdekel már semmi,
csak mindig ebben a fényben lenni,
és örökre inni szavát,
mert
szívembe írta magát.

[Zene:

https://www.youtube.com/watch?v=HUHvj1cxOs0
(Loreena McKennitt: Dante’s Prayer; Original HD + lirycs).]

*

CS o d a V á r ó  (trilógia)

[Csillaglesen]

Titkokkal teli

az este,
pajkosan pislognak
a csillagok,
a hold
legszebb mosolyát
előkereste,
a millió aranyszegecs
körülötte ragyog,
s én várom a Csodát
türelmesen,
mindjárt érkezik –
csillaglesen.

[Hajnali hangolat]

Kíváncsi fény lopózik

a függönyön át,
végigpásztázza
szobánk falát,
majd
megpihen arcodon –
nem keltelek még,
hagyom,
hogy a lassan tűnő
éjszakáé legyél.
Kint
ébredeznek
a cserfes madarak,
trillájukkal
új szólamot játszanak,
s én átadom magam
ennek a meghitt csendnek,
már nem kereslek –
megtaláltál,
megtaláltalak.

[Telhetetlen]

Melankólia

telepedik rám,
pedig nem akarom.
Alattomosan veszi birtokba
tudatom,
gyomromba fészkeli magát
a félelem:
talán nem is vagy igaz,
csak álmodtalak
és nem voltál velem,
képzelek
minden meghitt percet,
belém reszket
a kétségbeesés –
hiányzol,
már bármennyi ölelés kevés,
az önfeledt napok
pillanatoknak tűnnek,
telhetetlenné teszel...

és akkor jössz,

megcáfolsz hitetlenségemben:
nagyon hiányoztam,
telhetetlenné teszlek,
s belénk reszket,
ahogy
lecsókolod rólam a kétségeket,
a melankóliát...
nem álomkép ez –
valóság,
és együtt hisszük tovább
hihetetlen mesénket.

[Zene:

https://www.youtube.com/watch?v=gbu2NJCKxaA
(Pál Utcai Fiúk: Csak úgy csinál; Original – 1990).]

*

A szerző így vall önmagáról:

„Már akkor grafomániás lettem, amikor megtanultam a betűket, ám csak 2009-ben kezdtem komolyabban írással foglalkozni. Gyökereim a Napvilág Íróklubon találhatók, tizenhárom éve ott kezdődött el irodalmi pályám, azóta több hasonló »külső« oldalon vagyok aktív.

A Napvilág Íróklubon 2014-től, Az Élő Magyar Líra Csarnokában 2020-tól szerkesztői feladatokat vállaltam, nemrég pedig moderátor lettem a Fullextra Irodalmi és Művészeti Portálon. Mindhárom helyszín fontos meghatározója fejlődésemnek és jelenlegi irodalmi életemnek.

A versek világában mozgok otthonosabban, de kedvet kaptam prózai művekhez is, szívesen írok novellákat vagy portrékat, rövid tanulságos vagy lélekemelő történeteket.

Sokáig csak a kötött formákat – elsősorban szonetteket – részesítettem előnyben; ma is hiszem, hogy van helyük napjaink költészetében, igyekszem ezt a meggyőződésemet saját művekkel alátámasztani.
Néhány éve kitérőt tettem a szabadversek felé; különleges utazás ez, és én szívesen kirándulok számomra ismeretlen területekre, mert vonzanak a kihívások.
Szeretek játszani ritmusokkal, szabályok között is felhőtlennek és szabadnak érzem magam.
Fontosnak tartom a kritikát, mert hozzásegít a folyamatos tanuláshoz, fejlődéshez, szélesebb látókört eredményez, emeli az alkotások színvonalát. Ugyanilyen fontosnak gondolom az olvasói visszajelzéseket, mert szintén tükröt tartanak, melybe érdemes belenézni, hogy tisztábban lássuk önmagunkat.

A költészetben és minden területen fontosnak tartom az őszinteséget, hogy hiteles művek szülessenek – bármilyen témában.

A szerzők beállítottságától függ, hogy inkább a körülöttünk zajló eseményekre hívják fel a figyelmet, utat mutatnak és állást foglalnak, vagy lírai hangon szólalnak meg. Az előbbi egy egészséges világkép kialakításához szükséges, az utóbbinak abban látom jelentőségét, hogy érzéseket közvetít, ezzel sokaknak nyújthat kapaszkodót különböző lelki sérülések, negatív hatások feldolgozásában. Megmutatják, hogy a legmélyebb szakadékból is ki lehet jutni. A kettő együtt is működhet, mindegyiknek nagy szerepe van az olvasók, a társadalom tagjainak formálásában.
Hozzám a líra áll közelebb – valószínűleg több évtizedes gyógypedagógiai tevékenységem és zenével, énekléssel töltött időm hatása ez. Szívesen és gyakran foglalkozom az emberi lélek rejtelmeivel, mélyben zajló pszichikai folyamatokkal, minden érdekel, ami ezzel kapcsolatos, több versem és prózai művem épül erre a témára. Lényegesnek tartom, hogy amit »művelek«, ne csak öncélú írásterápia legyen, hanem mások felemelkedését is szolgálja.

Az írás mindenkor felelősséggel jár, mert a szavak arra születtek, hogy jó dolgokra használjuk őket, ne éljünk vissza azzal a hatalommal, mely általuk birtokunkba kerül.

Egy saját kötetem jelent meg »Csillagokba írva« címmel (2018), mely a megelőző kilenc évem verseinek és prózáinak válogatását tartalmazza. A másodikon most dolgozom, de a jelenlegi gazdasági helyzet miatt elgondolkodtam, hogy megjelentetem-e nyomtatott formában, vagy inkább feltöltöm a Magyar Elektronikus Könyvtár felületére. Egyelőre győzködöm magam, sok ösztönzés is érkezik. Felemelő érzés lenne kezemben tartani az első kötet után eltelt négy évben született műveimet. Bármennyire »modernizálódik« a világ, számomra a nyomtatott könyvek az igazi könyvek.

Az írás számomra menedék, biztonságos sziget. Olyan terület, ahol komfortosan érzem magam, ki tudok kapcsolódni. A levegővételhez hasonlítom, vagy betűk, szavak harmonikus dalához. Hiszek a szavak gyógyító erejében, »mert erősugár a szó, ha megfogant«.”

*

(Szerk.: Cirill Kabin Csaba)

Fotó: Horák Andrea Kankalin portréja a XX. századból (forrás: a Szerző Facebook oldala).

Fotó – A XX. századból

(Loreena McKennitt: Dante’s Prayer; Original HD + lirycs).]

(Pál Utcai Fiúk: Csak úgy csinál; Original – 1990).]

PINK FLOYD FOREVER! – Reflexió

PINK FLOYD – bizonyára nem ismeretlen ez a név a zeneimádók körében, hiszen az egyik legkedveltebb csapat, melynek története több évtizeddel ezelőtt kezdődött, és ma is népszerűségnek örvend. Zenéjükön keresztül eljutottak a hallgatók szívéig, ám olyan közel mégsem kerülhettek, mint Janisch Attila – mindenre kiterjedő – fantasztikus gyűjteménye által, mely a Litera-Túra Művészeti Magazin jóvoltából került nagyobb nyilvánosság elé, és az elmúlt hetekben öt részre bontva volt elérhető.

Ma jelent meg a sorozat zárása, melyben én is szerepet kaptam: Janisch Attila, Egervári József és Libor Zoltán nagyszerű írásai mellett reflexióm olvasható. Számomra azért is különleges ez, mert új oldalamról mutatkozhattam be, hiszen – hosszú zenei múltam és kötődésem ellenére – ilyen megvilágításba még nem helyeztem, ami gyerekkorom óta meghatározója napjaimnak.

Szeretettel hívok mindenkit egy izgalmas utazásra – nosztalgiázni vagy új élményeket szerezni, kikapcsolódni, felpezsdülni, fiatalodni! 😊

Köszönöm Janisch Attilának az élményt, Szolláth Mihály szerkesztőnek a megtisztelő felkérést a reflexió megírására, valamint a Litera-Túra Művészeti Magazinnak a közzétételt!  😊

PINK FLOYD FOREVER! – Reflexió

Amikor valaki zenét hallgat, legtöbbször hátradől, élvezi a hatást, közben bizonyára nem gondolkodik azon, hogy mennyi munkával jár létrehozni egy-egy zenedarabot, mekkora pszichikai terhet viselnek a zenészek, akik megálmodják, megalkotják, felépítik a vérpezsdítő, fülbemászó hangsorokat, szöveggel látják el és arra törekednek, hogy valami maradandót alkossanak. Elsősorban szerelemből teszik, hiszen ezt másképp nem lehet, azonban ennek ára is van. Minél hosszabb ideig működik együtt a csapat, annál nagyobb terhet viselnek tagjai, hiszen az idő múlásával változnak a személyiségek, a fejlődés folyamata magával hozza, hogy egyre jobban kell igazodniuk egymáshoz, egyénenként is kialakul egy sajátos stílus és ritkaság, hogy ezeknek minden eleme találkozik az eredeti elképzeléssel.

A stúdiózás fárasztó, akinek nem volt része benne, még csak nem is sejti, mekkora hozzáértésre, tűrőképességre és megfeszített figyelemre van szükség, hogy a kész mű „fogyasztható” legyen.

A közönségnek élményt nyújtó koncertek a zenészeknek nemcsak sikereket, népszerűséget, hanem fizikai terhelést és állandó stresszt is jelentenek, hiszen a legtökéletesebb hangzásra és látványra törekednek. Azon túl, hogy együtt élnek a zenével és ezt közvetítik kifelé, a felszín alatt felgyülemlenek és alattomosan dolgoznak az állandó nyomás okozta feszültségek.

Janisch Attila összegyűjtött anyaga – történeti értéke mellett – azért is különleges, mert betekintést enged ebbe a folyamatba, kulisszatitkokkal, személyes észrevételeivel, látásmódjával emberközelivé teszi az együttes tagjait és zenei tevékenységüket a hallgatók (olvasók) számára. Az egyes felvételek tartalmi vonatkozása és születésük körülményeinek bemutatása feltárja az indíttatást, segít megérteni a kész zeneszámok, albumok belső világát, így elérhetőbbek és szerethetőbbek az érdeklődők számára.

A pontos kronológiai építés elhelyezi a különböző stílusokat, beszivárgó stílushatásokat, melyek – önálló ötletek hozzáadásával – az adott kor zenei újításaihoz, a kialakult divathoz igazodnak, felvételi technikájukkal túl is lépnek ezen, valamint rávilágít a Pink Floyd egyediségére, mely messze az átlagos szint fölé emeli monumentális zenei anyagukat. Jelenlétük annyira domináns és sokszínű a zenei palettán, hogy kitörölhetetlen nyomot hagytak az utókor számára.

Minden korosztály találhat magának valami ínyencnek valót gazdag gyűjteményükben, melyben a szabadságérzés kifejeződése mellett lírai hangzás is szerepet kapott.

Hozzám a 80-as években kerültek közel, ám idő kellett a teljes elmélyüléshez, mely addig vezetett, hogy imádat lett belőle, és már nincs egyetlen napom sem Pink Floyd vagy David Gilmour nélkül.

Több művem mellé csatoltam felvételeiket. Ehhez köze van az animációknak, mert megihlették a videókészítőket is. Két kedvencemmel zárom gondolataimat. Az elsőre két éve bukkantam rá, amikor egyik írásom zenei és képi visszhangját kerestem.

Pink Floyd – Coming Back to Life London (1994) (legendado)

Legutóbb néhány hónapja ért katarzis, amikor – egyik szonettemhez zenei anyagot kutatva – felfedeztem David Gilmour előadásában Shakespeare XVIII. szonettjét, melyhez szintén fantasztikus animáció készült.

David Gilmour – William Shakespeare Sonnet 18 (HD)

Köszönöm Janisch Attilának, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű sorozatnak, mely kivételes élményt nyújtott mind zenei, mind prózai vonatkozásban. Bízom benne, hogy sok zenerajongóhoz eljut, mert aki találkozik vele, kedvet kap a bőséges kínálat meghallgatásához, a koncertfelvételek megismeréséhez.

Külön köszönöm Szolláth Mihály szerkesztőnek a megtisztelő felkérést reflexió írására, melyet stílusosan így zárok: PINK FLOYD FOREVER! 

A Pink Floyd sorozat zárása és a gigaposzt 

a Litera-Túra Művészeti Magazinban

Pink Floyd

Pink Floyd Pulse – (Full Album) 1995

Aarnyek – (és a fény, majd az alagút végén)

Már tíz esztendeje, hogy először találkoztam a nevével, mindketten aktív tagok voltunk az Amatőr Művészek Fórumán. Akkor és még évekig valamiért elmentem a versei mellett, csak néhány hónapja figyeltem fel rájuk. Csaknem ötszázan bújtak meg egy csendes sarokban, pedig kiáltozhattak volna, hogy olvasóközönséget kívánnak.

Amikor elém kerültek, felkeltették érdeklődésemet. Olvasni kezdtem, aztán azon kaptam magam, hogy nem tudom abbahagyni, amíg meg nem ismerkedem midegyikkel. Sajnáltam, amikor végére értem, szívesen olvastam volna még tovább.

Különleges személyiség bontakozott ki általuk – egy olyan ember, aki köré falakat emelt az élet, ő maga kemény páncélt visel, ám e páncél alatt megmaradtak azok az érzések, értékek, melyeket mindvégig hordozott. Erről árulkodtak nekem kötött és szabad versei, izgalmas japán formákban írt gondolatai.

Próbáltam rábeszéléssel hatni rá, hogy mutassa meg a külvilágnak, de nem jártam sikerrel, mert Aarnyek nem látott ebben semmi fantáziát. Mindenféle fondorlatot be kellett vetnem, mire saját maga jutott el addig, hogy létrehoz egy weboldalt, ahol összegyűjti eddigi műveit, sőt, még belevittem néhány kacifántos kötött vers írásába is. Ez fordítva is igaz. 😊

Egy hónapja alakítja, szépíti az oldalt. Gyönyörű, varázsa van, élmény oda betérni. Naponta többször megteszem, hiszen moderátor vagyok. Büszkeséggel tölt el, hogy nekem is van közöm a Csend-ecsethez, ám ennél sokkal büszkébb arra, hogy egy értékeket közvetítő embertársamnak tükröt tarthattam és talán most már elhiszi, hogy akit benne lát, az ő tükörképe.

Így ír erről Aarnyek, Kelemen Zoltán:

CSENDTÖRŐ

Amikor a hiúság legyőzi az értelmet és elhiteti, hogy elérkezett az idő, legtöbben meglépjük azt a bátortalan lépést, melyre már oly régóta vágyunk.

Hogy korai ez, vagy már épp ideje volt, majd eldönti a jövő, értékeli a jelen, és ha majd a múlt karmai közé kerül, kiderül, hogy fátylat terít-e rá, vagy belőle emléket kovácsol.

Sokan megjegyzik a gondolataikat. Én leginkább elfelejtem, és kénytelen vagyok lejegyezni őket. Próbálom tenni ezt olymód, hogy színes kabátot adok rájuk, olykor lyukas zsebekkel, egy-egy leszakadt gombbal, ahogy és amiből épp telik, beleszőve mindig egy kis varázst, titkot, majd hagyom porosodni őket. Asztalfiókban, borospince oldalán.

Sokan bátorítottak, fogták, fogják a kezem, lökdösnek olykor, mikor úgy érzem, hogy minden hasztalan, és talán miattuk is bátorkodtam megtenni a bizonytalan lépést, hogy ezeket a kavicsokat megosszam veletek.

Hogy ez megvalósulhasson, köszönettel tartozom Hatos Márta – „VOX”-nak, aki kezdeti, bizonytalan lépéseimet segítette, Koczeth László – „Tövis”-nek, Farkas Molnár Péter – „Pesti Úr”-nak, akik a prózáikkal varázsoltak el és Gogucz Nórának, akinek festményei ihlették több írásomat is és fordítva.

Ők, utóbbi hárman, sajnos már nem lehetnek közöttünk, a világ ezáltal három kiváló embert, alkotót veszített el, de nélkülük már rég nem ezen az úton járok.

Hálásan köszönöm még Horák Andrea Kankalin türelmét is, aki tanítaná konok fejem, példákkal dobálózik és ráhajt, aki addig próbálja azt a lécet mind magasabbra tenni, hogy egyszer már csak átbújni tudok alatta. Ő aktívan részt vesz az oldal tartalmi kinézetének alakításában, lektorál, ajánlatokat tesz és nagyban felelős azért, hogy ez a hely olyanná váljon, amilyennek szeretném.

Szeretettel hívlak meg hát egy csendes helyre, ahol talán egy kis megnyugvást találsz te is ebben a kifordult világban.

CSEND - ECSET – Kelemen Zoltán  >>>klikk

Kép – Web (Képszerkesztés – Horák Eszter)

Kedves Zoli, köszönöm a bizalmadat.

Megtiszteltetés veled dolgozni – ami nem munka, inkább kikapcsolódás, hobbi, kölcsönös tanulás, (majdnem mindig) könnyedén. 😊💕

Alexander – Titans (Vangelis) HD

Visszapillantó – 2021

Úgy tartja a mondás, hogy soha ne nézzünk hátra. Én ezzel nem értek egyet, hiszen ahhoz, hogy előre haladjunk, ismernünk kell a kiindulópontot és azt az utat, amelyet bejártunk, hogy ne tévesszük el az irányt. Nem szabad elfelejteni gyökereinket, a csírabontást, a kapaszkodókat. Ennek szellemében írtam meg a 2021-es évem irodalmi eseményeinek összefoglalóját.

Tizenkét éve kezdtem komolyabban foglalkozni írással.

A Napvilág Íróklubon hét, Az Élő Magyar Líra Csarnokában harmadik éve szerkesztő is vagyok.

A Fullextra Irodalmi és Művészeti Portálon és a Holnap Magazinnál is aktív a jelenlétem, rendszeresen publikálok. A Fullextrán tagja vagyok egy Múzsaműhely elnevezésű kisebb csoportnak, ahol „játékos” feladatokra verselgetünk.

Három éve, havonta jelennek meg műveim a Litera-Túra Művészeti Magazinnál, a Sumida folyó hídja Kulturális Magazin felületén is olvashatók verseim, az „A Hetedik” folyóirat szerzői között két éve szerepelek, van rólam anyag az ARTium Kulturális és Művészeti Magazinban, illetve a Gondola Kulturális Magazinnál, amikor pedig ezek mellett marad egy kis időm, betérek a „Pesti mesék” családias fészkébe.

A 2021-es évem eseménydús volt.

Január elején nevem a Sumida folyó hídja Kulturális Magazin Örökös dicsőségtáblájára került, mivel előző év decemberében – Kolduskarácsony című versemnek köszönhetően – harmadszor lettem a hónap szerzője.

 

A február is eredményt hozott: az Algyői Könyvtár által meghirdetett „Jelek 2020” pályázaton a Nem akarok mást című szabad versemmel 3. helyezést értem el.

Márciusban a Gondola Kulturális Magazin „Vendégevező” rovatában jelent meg egy interjú, mely ismét segítségemre volt, hogy értékeljem az irodalomban megtett utamat.

Áprilisban a „Sír ma Valcum” ekhós versem Az Élő Magyar Líra Csarnokában a hónap verse lett.

Szintén áprilisban kezdődött el egy folyamat: Lukácsi József színművész úr felvétellel lepett meg, Kicsordult című prózámnak adott hangot. Ezt követően több versemet, prózámat megelevenítette, „Csillagokba írva” blogomban negyven hangos művem található meg előadásában. A hangfelvételek által közelebb kerültem saját írásaimhoz, más szemmel kezdtem nézni és látni őket, ez új perspektívákat nyitott előttem.

Júniusban a Holnap Magazin „Új világ” verselő pályázatán nyertes lett az Üzenet a jövőnek című szabad versem. Ekkor már biztos voltam abban, hogy nem csak kötötteket fogok írni.

E hónap végén befejeztem gyógypedagógusi pályámat. Megsokszorozta energiám, hogy miniszteri elismeréssel, Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel búcsúztam. Bár teljesen átadtam magam az irodalomnak, a tanítástól nem váltam meg, szívesen segítek tehetséges verselőknek.

Felszabadult energiáimat írásra fordítottam, 2021-ben 53 művel gyarapodott a gyűjteményem.

Júliusban – Az Élő Magyar Líra Csarnokában – a Satnyár című versem a hónap verse lett. Amikor megírtam, nem gondoltam, hogy az idei évem egyik legmeghatározóbb műve született meg.

Augusztus elején felfigyelt rá Homonnai Zsolt, akinek akusztikus feldolgozásait ismertem, szívesen hallgattam, közel állt hozzám stílusa. Elmondása szerint bevonzotta a Satnyár, késztetést érzett, hogy zenei köntösbe bújtassa. Nagyon megörültem ennek. Izgalmas két hét következett, melynek eredményeként megszületett az első megzenésített versem. Most is a hatása alatt állok, elmondhatatlan élmény.

Horák Andrea Kankalin – Homonnai Zsolt: Satnyár

Októberben Kováts Péter Skorpió lepett meg a Gondola Kulturális Magazinban egy gyönyörű felvétellel – Eldúdollak című versemet szólaltatta meg különleges orgánumán. Ezzel nagy álmom vált valóra.

Novemberben a Holnap Magazin „Ébredés” témájú verselő pályázatán Hajnali disztichonommal kerültem a nyertesek listájára.

Decemberben a Gondola Kulturális Magazin „Gondola – Hangosvers” sorozatában ismét kaptam egy csodálatos videót Skorpiótól, az „Aqua vitae” ihlette újabb versmondásra.

Másnap volt az Algyői Könyvtár által kiírt „Jelek 2021” pályázat eredményhirdetése, „A köd mögött” szonettemmel első helyezett lettem. Örömömet fokozta, hogy kötött verssel értem el ezt az eredményt. Amióta szonettekkel és klasszikus kötött formákkal foglalkozom, nem titkolt szándékom megmutatni, hogy van helyük napjaink költészetében.

Elkezdődött a 2022-es év. Fogadalmakat nem tettem, mert ha nem sikerül a megvalósítás, energiaveszteséggel jár, ezt nem engedhetem meg magamnak. Inkább örülök minden pillanatnak, amit az élet még tartogat nekem.

Irodalmi elköteleződésem stabil, szeretném folytatni azt az utat, amelyen tizenkét évvel ezelőtt elindultam. Imádok írni, minden formában – legyen az kötött, szabad, vers vagy próza, ám mindegyiknél minőségre törekszem, és igyekszem ezt írótársaim, a külvilág felé is közvetíteni.

Teljes irodalmi munkásságom megtalálható „Csillagokba írva” blogomban, mely Vox Humana (Hatos Márta) kezdeményezésére és közreműködésével jött létre, és folyamatosan szerkesztem.

Köszönettel tartozom a felsorolt irodalmi portáloknak, magazinoknak, személyeknek, ám vannak, akiket most nem említettem név szerint, pedig minden tollvonásom meghatározói, fizikai jelenlétük nélkül is fogják a kezem. 😊

Reményeim szerint nemsokára sor kerül arra is, hogy felfedjem „Mérföldköveimet”, akiknek köszönhetően megszületett az a Kankalin, aki jelenleg vagyok. 💖

Az előttem álló évre egyetlen határozott célt tűztem ki magam elé: második kötetem, a „Valami történt” nyomdai megjelenését, hogy kezemben tartsam az elmúlt három esztendőt, és érezzem a papír illatát. Jelenleg ezen dolgozom. 😊

Elöljáróban a címadó vers:

VALAMI TÖRTÉNT

Kedves Olvasóim! 😊

Köszönettel tartozom azért, hogy elkényeztettek figyelmetekkel. Enélkül – hiába lennének szárnyaim – nem tudnék repülni. Igyekszem meghálálni a törődést írásaimmal. 💖

Képszerkesztés – Horák Eszter

Fullextra Kirakatban

2011 óta vagyok a Fullextra Irodalmi és Művészeti Portál tagja, de úgy érzem, igazi FULLOS csak 2016 januárjától lettem, amikor estelente (Nyolcas József) javaslatára bekerültem egy kis csapatba, melynek tagjaival – kikapcsolódásként – azóta is közösen verselgetünk. Azt hiszem, ez hozta az első áttörést, hiszen próbatétel elé kerültem, hogy mennyire vagyok képes másokhoz igazodni, adott feladatokra koncentrálni, beleélni magam olyan helyzetekbe, amelyek első ránézésre gordiuszi csomónak tűnnek. Ezen kívül – amennyire szerény tudásomból telik – építő kritikákat megfogalmazni, saját látásmódommal olvasni, ötleteimmel kiegészíteni a megszületett műveket. Azóta majdnem öt év telt el, és még mindig „játszunk”, bár nagyon megviselt, hogy Józsi már nem lehet velünk. Kritikái sokat segítettek haladásomban, a mai napig az ő szemével is átnézem késznek tűnő verseimet. Hiszem, és igyekszem bizonyítani, hogy jól döntött, amikor meghívott a műhelybe.

Irodalmi fejlődésemben kiemelem aLéb szerepét, akitől legtöbbet tanultam a versekről; főleg a szonettek terén megtett utamat határozta meg a sok építő vélemény, melyeket az elmúlt tíz évben kaptam tőle. 

Hatalmas megtiszteltetés volt, hogy két antológia lektorálásában is részt vehettem, ez a belém vetett bizalom erősítette a „FULL”-hoz való kötődésemet. 

Elfoglaltságaim, egészségügyi problémák és némi kisebbségi érzés miatt csak több év eltelte után vettem részt találkozón, ám ezt a legszebb emlékeim közé tettem; bizonyosságot szereztem arról, hogy nagyszerű társaságban vagyok. Feledhetetlen élmény volt, hogy fizikai valót öltöttek azok a kedves alkotótársak, akikkel ezen a netes felületen ismeretségbe, sőt, néhányukkal barátságba kerültem. 

Ehhez a helyhez fűződik Csillagokba írva című kötetem is, melynek létrejöttében Máté Laci (winner), Fazekas Miki (mickey48) és Hepp Béla (aLéb) voltak segítségemre.

Néhány szó az írásról: már akkor grafomániás lettem, amikor megtanultam a betűket, de csak 2009-ben merültem bele komolyabban; kezdetben csak a Napvilág Íróklubon publikáltam. 

Leginkább a versek birodalmában érzem jól magam, ezen belül a kötött formákat – elsősorban szonetteket – részesítem előnyben. Hiszem, hogy van helyük napjaink költészetében. Ez egy varázslatos világ; mire észbe kaptam, máris bűvkörébe kerültem. 

Az utóbbi időben kitérőt tettem a szabad versek felé; különleges utazás ez, és én szívesen kirándulok számomra ismeretlen területekre, mert vonzanak a kihívások. Arra is jó volt ez az elkanyarodás, hogy erősödjön, bizonyítást nyerjen bennem a kötött formák, szonettek iránti hűség. 

Szeretek játszani ritmusokkal, a szabályok között felhőtlennek és szabadnak érzem magam. 

Fontosnak tartom a kritikát, mert hozzásegít a folyamatos tanuláshoz, fejlődéshez, szélesebb látókört eredményez, emeli az alkotások színvonalát. 

Az írás számomra menedék, biztonságos sziget. Olyan terület, ahol komfortosan érzem magam, ki tudok kapcsolódni. A levegővételhez hasonlítom, vagy betűk, szavak harmonikus dalához. 

Hiszek a szavak gyógyító erejében. 

A Kirakatot nem volt egyszerű berendeznem, nehezen döntöttem, végül olyan verseimből állítottam össze, amelyek – valamilyen szempontból – meghatározták jelenlegi irodalmi pályámat, azóta is kísérnek, és a jövő felé mutatnak. 

Köszönöm mindazok fáradozását, akik sokat tesznek ezért a barátságos portálért és köszönöm, hogy tagja lehetek ennek a – számomra irodalmi otthont jelentő – közösségnek. Végül, de nem utolsósorban megköszönöm a kedves olvasóknak a sok szeretetet, melyet tőlük kaptam és kapok.

Kilenc évem a Fullextrán  >>> itt

Álomébredés  >>> itt

Csak egyszer  >>> itt

Gondűző szonett  >>> itt

Télidill  >>> itt

Fantáziálom  >>> itt

Nincs évszak, csak fétis...  >>> itt

Fullextra Irodalmi és Művészeti Portál

Árnyékban – zsűrinyertes kötet

Nehéz napokat élünk mindannyian, éppen ezért jókor érkezett hozzám egy kis léleksimogatás, melyben ma délután volt részem.

Kezembe vehettem a Holnap Magazin havi verspályázatának zsűrinyertes kötetét, benne - áprilisi nyertesként - tíz oldalnyi vers olvasható tőlem is. A Kiből kihajt a blues című Gary Moore-ról szóló emlékező szonettem hozta ezt a publikálási lehetőséget.

Meghatódva lapoztam fel a tizenegy szerzőtársammal - köztük több közelebbi ismerősömmel - közös kötetet. Hihetetlenül jó érzés, hogy könyvespolcomra kerülhet ez a színvonalas válogatás.

Köszönöm Bakos József főszerkesztőnek a lehetőséget, az igényes, gazdag érzelemvilágú gyűjteményt! 

Holnap Magazin - Árnyékban

Hiszek a szavak gyógyító erejében

A napokban megtisztelő felkérést kaptam lakóhelyemen – Kiskunlacházán – egy interjúra, mely irodalmi pályafutásom bemutatására irányult. Örömmel válaszoltam a mindenre kiterjedő kérdésekre. Ez segítséget nyújtott abban – miután mélyen magamba néztem –, hogy kívülről lássam önmagam, hiszen végig kellett gondolnom, honnan indultam, mi vezetett addig, hogy jelenleg az irodalom, a költészet csodálatos útján barangolhatok.

Aztán megjelent az „A Mi Újságunk” márciusi száma a részletes összegzéssel.

Lejátszódott bennem az elmúlt tíz év, egymás után pörögtek a filmkockák.

Intenzíven éltem meg minden pillanatot. Megnyugtatott és megerősített a felismerés: a legjobb helyen vagyok. 

Köszönöm Jáki Réka felelős szerkesztőnek, hogy érdemesnek tartott erre a rendkívüli bemutatkozásra! 

Külön köszönöm Dr. Répás József polgármester úrnak az ajánlást! 

"Hiszek a szavak gyógyító erejében..." >>>klikk

"A Mi Újságunk" - 2020. március

VALAMI mindig történik – 2019

2019-re nem tettem nagy fogadalmakat, csak egyetlen célt tűztem magam elé: kibújok inkognitómból, nyitok a világ felé. Megdöbbentő és tanulságos, hogy ennek betartása milyen pozitív áradatot eredményezett.

Elhatároztam, hogy összegzem és megosztom olvasóimmal örömteli pillanataimat.

Január elején azt a nyereménykönyvet lapozhattam, amelyet a Holnap Magazin decemberi „Verselő versek” pályázatán nyertem a Kolduskarácsony című versemmel. Addig soha nem próbálkoztam, ez Volt az első kézzelfogható sikerem irodalmi tevékenységem alatt.

Márciusban megismétlődött, mert az „Álarc” témakörű „Verselő versek” pályázaton a „JelMeztelen”-nel jutottam újabb értékes kötethez.

Áprilisban – szintén a Holnap Magazinnál – a Kiből kihajt a blues című szonettemmel első helyezett lettem a havi verspályázaton, ezzel tíz oldal publikálási lehetőséget kaptam a 2020 januárjában megjelenő antológiában, amelyben tizenegy társammal együtt jelennek majd meg verseim.

Májusban több maradandó élményben volt részem.

A Fullextra Irodalmi és Művészeti Portál XXI. század témakörű anonim verspályázatán közönségdíjas lett a XXI. századi ballada című versem.

Május 25-én emlékezetes Fullextra találkozón voltam, ahol megismerkedtem kedves alkotótársaimmal és Hepp Bélától (aLéb) vehettem át a pályázati oklevelet.

Szintén májusban kelt életre a „Csillagokba írva” blogom Vox humana (Hatos Márta) gondozásában, aki – fáradságot nem kímélve – az összes művemet csodálatos egységbe rendezte.

Júniusban a hivatásom területén is öröm ért, szakmai tevékenységemért tankerületi elismerést kaptam, amelyet egy színvonalas pedagógusnapi rendezvényen adtak át nekem.

Szeptemberben az Irodalmi Rádió „Az év pedagógus költője” pályázatán második helyezést értem el, ismét a „XXI. századi ballada” hozott sikert. Megható pillanata volt az ünnepségnek, hogy – nagy meglepetésemre – a műsort az Újra… című pedagógus hitvallás szonettemmel zárták.

Novemberben az Algyői Könyvtár „Jelek 2019” pályázatán különdíjat kapott a „XXI. századi ballada”. Örömmel vettem tudomásul, hogy üzenete megtalálta a szakmai zsűrit.

Szintén novemberben történt, hogy hetedikes lettem. Az „A Hetedik” folyóirat neves alkotói közé kerültem bemutatkozásommal és két művemmel, majd december elején is megjelent három versem.

Egész évben részt vettem a Napvilág Íróklub szerkesztői munkájában, publikáltam ott, ezen kívül a Fullextra portálon és a Holnap Magazinnál is.

A Litera-Túra Művészeti Magazin weboldalán havi rendszerességgel jelentek meg írásaim.

Köszönöm szépen mindazok támogatását, akik hozzájárultak sikeres évemhez.

Így telt a 2019-es esztendőm. A következőre sem teszek nagy fogadalmakat, csak annyit, hogy továbbra is nyitott leszek, és örömmel élem meg az új év minden pillanatát.

Első nyereményem a Kolduskarácsony c. versemért került a könyvespolcomra.

Ezt a szép kötetet kaptam a JelMezelen című versemért.

A Holnap Magazin 2020 januárjában megjelenő antológiájában tíz oldal publikálási lehetőséget nyertem a Kiből kihajt a blues című szonettemmel.

A XXI. századi ballada című versemért közönségdíjban részesültem.

2019. május 25.
A Fullextra Irodalmi és Művészeti Portál  találkozóján 
Hepp Bélától (aLéb) vehettem át a közönségdíjat.

Vox humana (Hatos Márta) elkészítette a "Csillagokba írva" - összes művemet tartalmazó blogspot-blogot.

Szakmai tevékenységemért tankerületi elismerést kaptam.

Az Irodalmi Rádió „Az év pedagógus költője” pályázatán második helyezést értem el. Az ünnepélyes díjkiosztó ünnepség végén  Újra... című pedagógus hitvallás szonettemmel zárták a műsort.

Az Algyői Könyvtár „Jelek 2019” pályázatán a XXI. századi ballada című versemmel különdíjat kaptam.

Az „A Hetedik” irodalmi folyóirat neves alkotói közé kerültem.

VALAMI történt, VALAMI. 😊

A XXI. század, avagy a verspályázat margójára

A következő cikkemben a FullExtra irodalmi portálon tavasszal lezajlott verspályázattal kapcsolatos véleményemnek és érzéseimnek adok hangot.

Igen, szalad az idő, már ebből a századból is majd húsz év eltelt, szaladunk mi is.

Lássuk csak, mit eredményez ez a rohanás. 

Határtalan méreteket ölt az urbanizáció, a környezet fejlesztése és rombolása, a saját kis rezidenciánk gazdagítása, a pénzgyűjtés, az önös célok megvalósítása, miközben az emberi kapcsolatok, a közösségi szellem, az empátia, az odafigyelés embertársainkra lassan feledésbe merül.

Mindent egyszerűsítünk, a valódi értékek csökkenni látszanak, vagy elbújnak egy láthatatlan helyen, ahol szinte lehetetlen hozzájuk férni.

Megnyirbáljuk szép szavainkat, helyettük betűkkel, rövidítésekkel, kódokkal küldünk üzeneteket, megelégszünk egy-egy odavetett szófoszlánnyal, vagy jellel. Még ezzel is spórolunk. A kommunikációs csatorna több sebből vérzik.

Adott egy irodalmi oldal, ahol sokan publikálunk. Lehetőséget kapunk arra, hogy írásaink mindenféle ellenszolgáltatás nélkül jelenhessenek meg egymás és a nagyközönség előtt.

Lőrinczi L. Anna, a Fullextra Irodalmi és Művészeti Portál vezetője, háziasszonya időt, fáradságot és anyagiakat nem kímélve, évek óta biztosítja számunkra, hogy ezen az oldalon nyugodt körülmények között alkothassunk, műveink eljuthassanak az olvasókhoz.

Nem kötelező feladata ez, csak szereti az irodalmat, ezért teret biztosít mindazoknak, akik hasonlóképpen gondolkodnak.

A verspályázatot nagyszerű kezdeményezésnek tartottam. Komoly játéknak, amiben úgy éreztem, hogy állandó rohanásom ellenére részt kell vennem. Nemcsak magam miatt, hanem a portál szellemiségét támogatva, a neves zsűrit megtisztelve, akik nem kis többletmunkát vállaltak azzal, hogy elbírálják a beérkező pályaműveket.

Ők is harcot vívnak az idővel, mint bárki más.

Az első döbbenet akkor ért, amikor szembesültem a pályázati művek számával.

Mivel a megadott téma és formátum széleskörű lehetőségeket kínált fel, azt gondoltam, hogy sokkal többen éreznek majd kedvet arra, hogy nem a győzelem, hanem a játékszellem miatt jelentkeznek erre a nemes kezdeményezésre. 

A második döbbenetet a szavazáskor éreztem. Akkor elkezdett izzani a tollam, de mivel pályázóként érintett voltam, nem engedhettem szabadjára a véleményemet, ezért jegyzem a margóra most, kissé lecsendesülve, az eddig visszatartott gondolataimat.

Szaladunk az idővel, de hány másodpercbe telt volna bevésni egy háromjegyű számot a szavazófelületre, miután fél órát szántunk a versekre? Nyilván minél több időt töltünk velük a szűkösen szabottból, annál jobban átlátjuk a megvalósított tartalmi és formai követelményeket, de már ennyi is elég lett volna a kiválasztáshoz.

Anna hiába próbálkozott, többszöri kérése se vezetett eredményre. Ez nagyon fájt, elszomorított. Csillapíthatatlan dühöt éreztem, amikor szinte könyörögnie kellett az üzenőfalon, hogy az alkotóközösség tagjai éljenek szavazati jogukkal, és vegyenek részt a döntésben. Végképp elkeserített, hogy szinte sikertelenül próbálkozott.

Az egy dolog, hogy nem mindenki tud „csak úgy” verseket írni és emiatt nem vesz részt egy belső pályázaton, de olvasni mindannyian megtanultunk. Egy alkotóközösség tagjai vagyunk, ahol nemcsak kapni, hanem adni is jó, és az utóbbi nagyobb öröm.

Csak remélni merem, hogy a szervezőknek nem ment el a kedve a további hasonló építő jellegű kezdeményezésektől. Köszönettel tartozunk nekik azért, hogy lelkes ötletükkel és támogatásukkal próbáltak bennünket megmozgatni, írásra serkenteni.

Ez volna a XXI. század? Ezt akarjuk? Lehet szidni, de elsősorban rajtunk múlik, hogy milyen lesz. 

Olyan, amilyenné mi formáljuk.

A századot és ezt a békés irodalmi otthont adó portált…

 2019. június 15.

FullExtra  >>> itt

Vers-ünnep ♪♫ ♪ ♪

"Legyen ünnep a vers amíg élünk,

milyen szép is, ha lángol a szó,

tán az Isten is beszél még vélünk,

szava szép, s oly mámorító." (Szers András)

Tanulásban akadályozottakat tanítok. Cél: problémamentesen beilleszteni őket a társadalomba folyamatos habilitáció és rehabilitáció útján. Ezek a gyerekek méltánytalanul kallódnak valahol...

Igazából nem is ők tévedtek el, hanem a gének, a hatások pedig néha végzetesen összegződnek bennük. A beillesztés manapság eléggé problémás. 

Szívügyem az irodalom ápolása, hiszen vallom, hogy ez felettébb alkalmas az előbbiek orvoslására.

Évek óta hagyomány nálunk, hogy a költészet napja alkalmából létrehozunk valamit, ami mély nyomot hagy a diákokban és a befogadó környezetben. 

Ki másra bízták volna e nemes feladatot, mint rám? 15 éve élvezem e helyzetelőnyt, s amióta újra írok, fokozottan előtérbe került a költészet gyógyító ereje.

Ebben a ciklusban arra törekedtem, hogy a mai magyar irodalom kevésbé ismert gyöngyszemei kerüljenek előtérbe, tehát irány a "Napvilág"!

Az idei mottó András verse lett, ami nagy hatást gyakorolt rám a megjelenése pillanatában, most ihletet adott ahhoz, hogy változtassak a görcsös "versenyen", s valóban legyen ünnep a vers.

Hetek, hónapok alatt sikerült megtalálnom az itt olvasható művekben minden diákom egyéniségét, a hozzájuk legközelebb álló, személyre igazított költeményt. 

A vers-ünnepen 24 napvilágos vers hangzott el. A zsűri nem ismerte egyiket sem, meglepetés volt számukra mindegyik. Egyébként a verseny alatt nagyon ritkán néztem a bírákra, mert a versmondókkal voltam elfoglalva, de amit félig hunyt szemekkel láttam, élvezetesnek bizonyult. :)

A "zabszem" bennem volt, mert minden előadóért egyformán aggódtam. 

Élmény volt a rendezvény, mert mindenki átlagon felül teljesített, hiszen olyan dolgokat adtak át, amelyeket nem akárki tud, mert nem ismerik a legeslegújabb termést.

Büszke vagyok minden tanítványomra, hiszen lélekből szakajtani a verseket nem könnyű feladat, mégis nyilvánvaló volt az átérzés.

A rendezvény sikeréért hatalmas köszönettel tartozom azoknak, akik megírták a verseket, engedélyezték műveik előadását.

András, külön köszönet neked, hogy újra írok és olvasok, meríthetek! :)

A vers-ünnepen a következő művek hangzottak el, persze engedéllyel:

Alberth: Arany haja van a napnak; A macska vacsorája; Mit kíván a magyar nemzet? ; Zsebibaba mozija; Erdei séta; A békalány és a divat;

aLéb: Tündértánc;

András: Sámánének;

hova: Tavaszi séta; Évszakok; Tavasz van;

Jégmadár: Dal született;

Judit: Magyar fohász; Vihar;

pirospipacs: A világ peremén;

prince: Ha gólya lennék;

Rozália: Koncert;

ruca: lopakodó hold; szél;

Zsefy Zsanett: Álmomban minden más volt;

zsike: Hogyha;

Arra gondoltam, hogy nagy költő távozott közülünk, ezért nem hagyhattam ki Geisz László ritmusos verseit a gyűjteményből. 

Három írását választottam személyre szabottan: Álmodjatok, gyerekek; Csupa dallam; Zengem zenéjét.

Nem lehetek elfogulatlan, mert bizony volt favoritom. P. Anita ezer százalékkal teljesített Zsefy Zsanett versével, belőlem patakzottak a könnyek, úgy láttam, másból is, amikor a zenei változatot megosztottam a hallgatósággal rögtön a vers után.

Ezt mellékelem a megjegyzésben, és nagyon köszönöm, hogy itt lehetek közöttetek, mert élmény! :)